Mindnyájan tudjuk, hogy karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. De mit teszünk azért, hogy ne mi, hanem az Ünnepelt legyen a középpontban ilyenkor? Mennyire szól ez igazán Róla? Tudunk-e olyan születésnapi ünnepséget szervezni, amelyen Ő is szívesen részt venne?
Úgy érzem, Kisvárdán sikerült ebből valamit megvalósítani. Karácsony napjain egyházközségünk szertartások sorával, betlehemes előadásokkal emlékezett Megváltónk születésére, és ezzel mintegy előkészültünk az idei év egyik fénypontjára, a karácsony második napján megtartott püspöki liturgiára. Mint ahogya a születésnapokon általában, mi is sokan összegyűltünk, hogy örömet szerezzünk az Ünnepeltnek. Templomunk teljesen megtelt, igyekeztünk a Kisded közelében lenni, mint hajdan a pásztorok és a királyok. Fülöp püspök atya közbenjárásával tettük le lábaihoz ajándékainkat, de az arany, a tömjén és a mirha helyett ezek most imádságaink, énekeink és nyitott szíveink voltak, melyekbe a szent áldozásban a betlehemi jászolhoz hasonlóan befogadtuk Őt. Az ajándékok sora a gyermekek mélyen szántó gondolatokat megfogalmazó előadásával ért véget, ezután pedig körmenettel zárult a Szent Liturgia.
Ami számomra legmeghatározóbb volt ebben a néhány órában az az, hogy mennyire összehangoltan zajlott le az ünnepségünk. Mindenki tudta a feladatát, együtt rezdültünk, hogy ne az apróságokban vesszünk el, hanem a lényegre, az Ünnepeltre tudjunk odafigyelni igazán. Köszönjük Fülöp püspök atyának, hogy segített az ünnepet még méltóbbá tenni.
Bízom benne, hogy az Ünnepelt, Jézus is jól érezte magát közöttünk, kedve telt a kisvárdaiak által rendezett születésnapi ünnepségben.
Szegedi Lilla
Kisvárdán működik a Szent György általános iskola és óvoda is, melynek idén két tanulója is elnyerte a Hajdúdorogi Egyházmegye ösztöndíját. Most nyílt lehetőségük, hogy személyesen is köszönetet mondjanak a Főpásztornak, de nem csak az elnyert díjért, hanem azért, hogy egyáltalán ebbe a görögkatolikus iskolába járhatnak. Egyikük így fogalmazta meg gondolatait:
Miért jó a Szent György Görögkatolikus Iskolába járni?
Az elmúlt évben és az ideiben is sokan kérdezték tőlem. A napokban én is feltettem magamnak ezt a kérdést, de mindig másképpen válaszoltam rá. Azért, mert itt igazán kibontakoztathatom tehetségemet. Mert itt szinte minden téren kipróbálhatom a képességeimet, rádiózhatok, filmet készíthetek, és még számtalan új dologra csodálkozhatok rá nap mint nap. Mert remek tanáraim, osztálytársaim vannak. A válaszok mindegyike igaz.
„Az embert nehéz becsapni. Nem lehet azt mondani neki, hogy eredj erre, itt kapod a többet. Egy idő múlva rájön a csalásra, és akkor vége. Az ember pedig egészen elképzelhetetlenül életéhes lény. Mindig odamegy, ahol több életben van része. (...) Mindig a több kell, a ragyogóbb, a tüzesebb, az érdekesebb, a komolyabb, az izgatóbb, a hatásosabb, a megragadóbb.” (Hamvas Béla)
Az én iskolám olyan iskola, ahol valóban „több életben” van részünk. S ez az élet egyszerre ragyogó, komoly és megragadóbb. Mint egy nagy család, ahol különleges szeretettel fordulunk a „kistestvérekhez”. Ahol a tervekbe bevonnak kicsit és nagyot, ahol úgy érhetünk el sikereket, hogy egy közösség biztatása segít bennünket. Ahol tudunk örülni egymásnak, s egymás sikerének.
Tudom, minden iskolában komoly munka folyik, akkor mitől másabb itt? Egyszerű a válasz, a munkánkat a hit ereje segíti. Mennyit változtunk! Nem csak külsőségekben, de mi magunk is! Jobban odafigyelünk egymásra, hamarabb észrevesszük, ha a társunknak gondja van.
Az idén óriási meglepetésben volt részünk. A fenntartónk, a Hajdúdorogi Egyházmegye ösztöndíját ketten nyertük el. Kiss Ágnes Kinga osztálytársam és én, Nagy Bence. Mindketten nyolcadikosok vagyunk. Igyekszünk hálánkat azzal kifejezni, hogy sikeres felvételi után a választott középiskolába felvételt nyerünk. A kedvességre, a családias légkörre és tanáraimra szeretettel fogok emlékezni a középiskolában is.
Nagy Bence
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum