A 2012. esztendő mindannyiunk számára emlékezetes marad, hiszen a Centenárium éve volt, melynek lezárására pár nappal ezelőtt került sor Máriapócson. Sója Miklós parókus a cigánypasztoráció atyja 100 éve született, 2012.október 11-vel XVI. Benedek pápa meghirdette a Hit évét. Az év utolsó előtti napja valóban emlékezetes és nem egy közönséges nap volt Máriapócson Lakatos Péternek, családjának, szeretteinek és görögkatolikus egyházunknak.

Ahogy egy udvari beszélgetés során Makláry Ákos atya is megjegyezte üzenete van annak, hogy a Hit évében egyházunk első diakónus szentelésére Lakatos Péter személyében éppen egy cigány fiatalemberre kerül a sor.
Péter szülőfaluja - és családja most is ott él - az a szabolcsi település Hodásztól alig 8 km-re, ahol Sója Miklós magvető munkája még munkálkodott, ezért Kántorjánosiban is külön görögkatolikus cigány templom van, s Miklós bácsi liturgia fordításának köszönhetően itt is cigányul miséznek.
Üzenete van annak is, hogy épp a Sója emlékévben szenteljünk diakónussá az első cigány tanulmányvégzett papnövendéket, de lesz követője, hiszen – reményeink szerint - Balog Győző, aki ma Pétert a szentelő püspök elé vezette, szintén tanulmányvégzett cigány papnövendék.

A püspöki Szent Liturgiát Keresztes Szilárd püspök atya vezetésével Máriapócson ma Péter anyanyelvén, cigánynyelven végezték. A liturgiát cigánynyelvre 70 évvel ezelőtt Sója Miklós fordította le, s milyen különös, hogy három hónappal ezelőtt a 70. cigánybúcsúra épp Lakatos Péter fordított le újabb papi imarészeket, és szerkesztette a cigány nyelvű liturgia bővített, átdolgozott kiadását.
„A hitünk drága ajándékáról elmélkedünk egy éven keresztül, a Hit évében. Arról a hitről, mely, ahogy azt a mai napi evangéliumban is hallhattuk a vakot is megérintette és újra látott.
A szívünket és lelkünket kell megnyitni nekünk is, hogy ne legyünk vakok. Isten nem büntetni akar, nem orvosi eszközökkel gyógyít, hanem elküldi a fiát, hogy mi is lássunk.
Eljön majd az idő, amikor látók nem csukják be a szemüket és
Istennek van hatalma ahhoz, hogy ne csak a testet, hanem a lelket is gyógyítsa, a lélekben vakokat hívő emberekké tegye. A karácsony is arról szól, hogy eljött hozzánk az Isten világossága. Az Isten Fia testté lett és köztünk él és lélekben vakokat hívő emberré teszi. Ahogy csodaként a jerikói úton fekvő vak is újra látott, akit a tömegből kiabálását meghallva Jézus magához kéretett.” Ezen gondolatok fogalmazódtak meg Keresztes Szilárd püspök atya szentelési prédikációjában, melyet így folytatott:
„Nem egy közönséges nap a mai, mert itt az Isten egy csodát művel, ahogy a vakkal is tette, itt egy új szolgát indít el a papságnak az útján, ezért az Isten kegyelme kell, hogy közelebb kerüljön most hozzánk”

Világi dolgozóként jómagam is látom, hogy nem könnyű a szeminaristák élete, a pappá válás útja. A szentelés után is vannak nehézségek, akadályok, melyek leküzdéshez erős hitre van szükség. Péter útjába is gördültek kövek, hiszen egy erős, összetartó, de igen szegény körülmények között élő oláh cigány közösségből becsöppenni a szeminárium világába bizony nem egyszerű. Nem volt egyszerű a családjának sem, hiszen az ő kultúrájukban nem volt megszokott, hogy a gyermek nincs otthon és nem is jöhet haza csak két-három havonta. El kellett fogadni a kispap társaknak is, hiszen ő volt az első fecske cigány testvéreink közül, akit reméljük többen követnek. A mai nap is azt bizonyítja, hogy az akadályok, a próbatételek azért vannak, hogy leküzdve azokat megerősödve haladjunk a cél felé. Így történt ez Péterrel is, aki a papság útjára lépett s diakónusként szolgál tovább Budapesten.
Diakónusként Péternek is az lesz a küldetése, hogy a vakokat látókká tegye, hogy az ő szolgálatának segítségével minél többen ismerjék fel, hogy egyformák vagyunk, hogy ne legyünk vakok és lássuk meg minél többen a cigány emberekben rejlő értéket, mert Krisztus előtt mindenki egyforma. Tudja minél több cigány és magyar együtt dicsérni az Istent, ahogy tettük ezt ma is, és imádkoztunk Péterért, az ő szolgálatáért, családjáért.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum