A 25 éves Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye legszebb ajándékai – Két papot és egy diakónust szenteltek Debrecenben

A főpásztor a 25 éves Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye születésnapi ajándékának nevezte a három szentelendő élete odaadását az egyházmegye szolgálatára. A jelenlévők a hálaadás órájának ünnepélyes pillanatait is átélték, amelyben köszönetüket fejezték ki azért, hogy egyházközségük fiataljai meghallották Isten hívó szavát és elindultak az életszentség útján, az engedelmességi ígéretben lemondva a családról, saját akaratukról egyetlen örökségüknek az Urat vallva.

A szentelési szentmisén részt vettek, Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök, dr. Stefan Dartmann, a római Pápai Német–Magyar Kollégium rektora,  dr. Tóth Tamás a Pápai Magyar Intézet rektora, az MKPK kinevezett titkára, az egyházmegye papjai, papnövendékei, a szentelendők családtagjai, rokonai, barátai és az ünneplő egyházközségek hívei.

Az evangélium elhangzása után a szentelési szertartás első mozzanataként Felföldi László, az egyházmegye általános helynöke szólította a diakónusi, majd az áldozó papsági szolgálatra készülőket, ezzel is tanúsítva a főpásztor előtt a jelöltek felkészültségét és a szent szolgálatra való alkalmasságukat, majd a főpásztor a szavaival kiválasztotta a jelölteket a szent rendekre.

Ezt követte Palánki Ferenc megyéspüspök homíliája, intelme, amelynek bevezetőjében a szentelendők jelmondatára irányította a figyelmet. Németh István Joel próféta könyvéből választott gondolatot: „Ujjongjatok és örüljetek az Úrban!” A megyéspüspök Ferenc pápa apostoli buzdítására utalt, amelyben szintén megtaláljuk e felszólítást. A Szentatya arra bátorít, hogy legyünk mindannyian szentek, hiszen csak ennek van értelme a világon. Isten minden embert meghívott az életszentségre, hogy ki-ki a maga útján tökéletesen szent legyen. A szentelendők a papság útját választották. A megyéspüspök hangsúlyozta, olyan papokra van szükség, akik Krisztus képmását hordozzák, az Ő szeretetével szeretnek. A mások szolgálatára odaadott élet képessé tesz arra, hogy fel tudjunk nőni ahhoz a páratlan tervhez, amit Isten gondolt rólunk. Az önátadás az életünk minden napjára vonatkozik. A pap úgy mutatja be élete szentmiséit Jézus Krisztusnak, hogy az oltárra teszi mindennapi fáradozásait, örömeit, nehézségeit.

A II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium kezdetű konstitúciójában is olvashatunk arról, hogy mindenki meghívást kapott az életszentségre, vagyis mindannyian lehetünk szentek. A főpásztor hangsúlyozta, éppen ezért van szükség szent papokra, hogy példát adjanak a híveknek és a nemhívőknek egyaránt. A hétköznapi helytállásuk mutatja meg igazán, milyen az igazi szeretet. „A készséges ember szíve kapu, amin belép az Isten ebbe a világba, hogy megszentelje azokat az embereket, akikkel nap, mint nap találkozik.” — idézte Palánki püspök atya XVI. Benedek pápa bíborosi korában írt gondolatát. Az életszentség tehát abban mutatkozik meg, hogy a pap szíve mindig nyitva áll Isten és a hívek előtt. Isten a papokat tehát arra hívja, hogy rajtuk keresztül megmutassa a világnak, mindenkit meghívott. Isten a készséges emberen keresztül be akar lépni a világba, hogy megmutassa az irgalmas szeretetét, amely az embert megszenteli.

„Dobai Ottó jelmondata egyetlen szó: „Misericordia – Irgalmasság”. Isten készséges a megbocsátásra, irgalmas szeretete valódi örömhír” — fogalmazott Palánki püspök, majd Jézus szavaival arra bátorított, hogy ne féljünk ne aggodalmaskodjunk, csak keressük Isten országát és annak igazságát, amit mindennap meg kell találnunk különben kiüresedik a lelkünk. Isten nem rendkívüli dolgokat vár tőlünk, csak azt, ami rajtunk múlik, a csodát majd Ő hozzáteszi. Mint ahogyan a kánai menyegzőn a szolgák dolga volt, hogy megtöltsék az edényeket vízzel, de a vizet Jézus változtatta borrá, a csodát Ő tette. Igazi örömhír, hogy a papok tanúi lehetnek egy-egy lélek megújulásának, a csodáknak, annak, hogy eszközei lehetnek Istennek így jobbá, szebbé téve a rájuk bízottak életét.

Sziklai Dávid három pillérre építi diakónusi szolgálatát, az Istennel való szeretetkapcsolatra, a lelkesen végzett önátadói szolgálatra és a mély, személyes emberi kapcsolatokra. A püspök atya a szentelendőket erősítette abban, hogy minden aggodalmaskodás nélkül merjék odaadni életüket Isten szolgálatára.

„Jézus Krisztus meghívott benneteket, hogy segítsetek neki a világ újra felszentelésében, legyetek hát vidámak, örömteliek, Isten irgalmas szeretetének képviselői, legyen lelkes a szolgálatotok — Ferenc pápa szavaival élve — mutassátok meg az Egyház legszebb arcát, az életszentségeteket” — fordult záró intelmeivel az ünnepeltekhez Palánki Ferenc megyéspüspök.

A homília után a szentelési szertartás a diakonátusra készülő jelölt tanúságtevésével Folytatódott, amelyben kifejezi szándékát, hogy cölibátusban élve életét egészen Krisztusnak szenteli. A megyéspüspök kérdéseivel az áldozópapságra készülők helyes szándékát is vizsgálta, majd a jelöltek engedelmességet fogadtak főpásztoruknak. A szentelendők lemondtak saját akaratukról, mert biztosak abban, hogy ezen túl a püspök szava számukra Isten akaratát közvetíti. Majd arcra borultak az oltár előtt annak jeléül, hogy meghalnak a világnak és csak az Istennek fognak élni. Közben a hívekkel együtt elénekelték a mindenszentek litániáját, kérve a közbenjárásukat ahhoz, hogy a jó elhatározást megvalósítsák papi életükben.

Ezután következett az egyházi rend szentségének lényegi része, a kézrátétel és a felszentelő ima, majd a felszentelt diakónust beöltöztették a liturgikus ruhába, a püspök elé térdelt, aki átadta neki az egyház kincsét az evangéliumos könyvet, jelezvén az örömhír hirdetésének feladatát.

Az áldozópapok szentelésével, a kézrátétellel folytatódott a szertartás, amelynek során a diakónusok a papság szentségében részesültek. A főpásztor után a jelen lévő papok is a szentelendők fejére tették kezüket, kifejezve azt, hogy küldetésüket a papok közösségében fogják végezni. Ezt követte a felszentelő imádság, majd a pappá szentelteket liturgikus ruhába öltöztették. Az Isten áldásának és erejének, a különös lefoglaltságnak szimbólumával a krizmával való megkenés következett, majd a felszenteltek megkapták a főpásztortól a kenyér és a bor áldozati adományokat, hogy mostantól naponta mutassák be a vérontás nélküli áldozatot. Végül a szentelési szertartás utolsó mozzanataként a püspök atya és a papság békecsókot váltottak az újonnan felszenteltekkel.

A szentmise egyik megható pillanata volt, amikor a Németh István és Dobai Barna Ottó lelkipásztorok Bosák Nándor nyugalmazott püspök és Palánki Ferenc megyéspüspök vállára tették kezüket és hálájuk jeléül áldást kérték a püspökök életére.

Ezt követően a szentmise a szokott módon folytatódott. Az újonnan fölszenteltek együtt miséztek a szentelő püspökkel. Ez az ő első szentmiséjük, melynek végén áldást kértek mindazokra, akik segítették őket abban, hogy eljussanak a szentelési oltárhoz.

A papszentelésen a köszönet is elhangzott a szülők felé, hogy Isten népének szolgálatára papot neveltek és áldozatos, jó példájukkal, imádságukkal segítették gyermeküket.

A szentmisén közreműködött Dobos Mihály, a székesegyház karnagya és a Szent László Kórus.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye