Babilon folyóvizei mellett ültek a választott nép száműzöttei és csak sírtak, mert távol kerültek otthonuktól, hazájuktól, templomuktól. Ez a sírnivaló helyzet késztette szerzőjét a 136. zsoltár megírására, megéneklésére. Távol kerültek az ígéret földjétől, távol a templomtól, az áldozatbemutatás és istentisztelet helyétől. Ezt a zsoltár énekelteti velünk bizánci egyházunk a nagyböjtöt megelőző vasárnapokon a reggeli istentiszteleten, az utrenyén. Érzékeltetni próbálja velünk, hogy bűneink miatt távol kerültünk az Atyai háztól, idegen földön járunk, és nehéz nekünk az ének és az ima. A nagyböjt küzdelme erre is vonatkozik. Segít megélni idegen voltunkat ebben az életben, ugyanakkor segít fölismerni az Isten kegyelmét és jelenlétét még a "száműzetés" földjén is.
Jelen rovatban közöljük azt az éneket, amelyet évenként mindössze három vasárnap (idén jan. 27, febr. 3 és 10-én) éneklünk, a 136. zsoltár egy részletét, bőséges alleluja énekkel kiegészítve.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum