Ordination in Nyírlugos

„Hozzatok az Úrnak, Isten fiai, hozzatok az Úrnak fiatal kosokat!” – olvasták a prokimen előversét a vasárnapi Szent Liturgián Nyírlugoson. Egy órával e szavak elhangzása után Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök Szemán András diakónust mint áldozópapot mutatta be „Isten fiainak” a királyi ajtóban. Pappá szentelésével újabb áldozat- és szolgálatkész lelkipásztorral gazdagodott a görögkatolikus egyház.

A liturgián, amely egyben a templom búcsúi ünnepe is volt, az asszisztenciával együtt több, mint harmincan szolgáltak az oltár körül, köztük a főhelynök, a szentelendő tágabb rokonságához tartozó papok, egykori kispaptársai a nyíregyházi szemináriumból és a Germanicum et Hungaricumból, valamint a kerület papsága.

Szemán András diakónust a szentélyig diakónustársai kísérték, egyikőjük épp az előző nap diakónussá szentelt Gánicz Tamás, közvetlen munkatársa a Püspöki Hivatalban. Majd az oltár körül édesapja, Szemán László nyírlugosi parókus, a Nyírbátori Esperesi Kerület esperese, és apósa, Tóth Elek nyíracsádi parókus vezette a szentelendőt a püspök áldó kezei elé.

Püspök atya prédikációjában főként a szentelés előtt állóhoz intézte szavait, hiszen egy évig közvetlen munkatársak voltak a Püspöki Hivatalban. A papi hivatásról, Isten ajándékáról szóló gondolatait a kegyelem felől nézve, a Szentatya szavait idézve és a hívek elképzelései alapján tárta a hallgatóság elé.

A papság Krisztus szavai szerint arra hivatott, hogy hirdesse: „Elközelgett a mennyek országa!” (Mt3,2) A bibliai szakaszok személy szerint is vonatkoztathatók ránk, és András diakónusra is: „Ugyanis nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.” (Mt 10,20) A kegyelem működik ebben a hivatásban, hiszen Krisztus „rád bízza a legfontosabbat: a te kezedbe teszi önmagát a szent Eucharisztiában. A szentlélek által eszközként használnak téged, hogy Krisztus közöttünk lehessen” –mondta.

Egy egyetemisták körében végzett felmérés tanulsága szerint a paptól az emberek kiváló tulajdonságot várnak el. Mégis sokban befolyásolja a papi munkát a hívek hozzáállása. Ábel atya ekkor elhangzó buzdítása, hogy szeressék papjaikat, támogassák Andrást papi szolgálatában, ebben a közösségben szinte azonnal válaszra talált, hiszen a szentelés során felöltött, kézzel készített, díszes miseruháját szeretetük és nagylelkűségük jeleként ajánlották fel neki a hívek. 

Ferenc pápa szavait felidézve Ábel atya a papsággal járó örömökről és a papi közösség megtartó erejéről beszélt, végezetül pedig azt a kérést fogalmazta meg, hogy – mint a történetbeli gyermek, aki párnapos testvérétől Istenről akart hallani – „ha elfeledkeznénk Istenről, mesélj nekünk róla”.  

Szocska A. Ábel püspök atya Szemán András áldozópapot augusztus 1-jétől Porcsalmára helyettes lelkésznek, és Pátyodon oldallagos adminisztrátornak nevezte ki. András atya papi jelmondatként a liturgia oly jól ismert dicsőítő versét választotta: „Szentháromság egy Istenünk, dicsőség néked!”

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye