Ha kiskoromba, nyári estelente
Kicsalt gunyhónk elé a naplemente,
Gyerekszemem ráfüggesztvén mohón,
Elbámészkodtam az arany golyón,
S egyűgyün eltünődtem afelett,
Hogy túl a jegenyéken mi lehet?
Amikor aztán nagyobbacska lettem,
És a barázdán átalmenni mertem
A fügefészkes nádasig, ahol
A fátylas ég a földre ráhajol,
Jaj istenem, ott újra beszegék
Látómezőmet újabb jegenyék.
Az év-madarak halkan elsuhannak,
Idestova már vége lesz nyaramnak,
Útam közel végébe suttog a
Temetőszéli jegenyék sora –
Kapok-e végre rá feleletet,
Hogy túl a jegenyéken mi lehet?
Előadja: P. Tóth Nóra
Nyíregyházi Egyházmegye