Egy édesanya hétvégéje járvány idején egészen más. Nyugalmas és ráérős, de a lelki béke mégsem teljes – Bánhegyi Anikó írása.
Olyan jók ezek a csendes hétvégi reggelek!
Csak azt nem értem, miért pattan ma is korán ki a szemem, pedig én eldöntöttem, (sőt a férjem is rám szólt), hogy nem törődünk a hétköznapi bajokkal, mert hétvége jön!!! Tehát nyugodtak legyünk már végre!
Kimászok az ágyból óvatosan, hogy a kisfiamat fel ne költsem. Helyre rakom elgémberedett porcikáimat és nekilódulok a kávéfőzőnek. Míg fő a kávé, addig azon fő a fejem, hogy elfelejtettem este kivenni a húst a fagyasztóból. Na, ma ez se gond, majd kiolvad, nem sietünk ma sehová.
Leülök, szürcsölöm az illatos ébresztő italom, közben lélekemelő olvasmányokat böngészek. Útravalót erre a napra.
Előjönnek sorban a gyerekek – CSÚCS EZ AZ ÉRZÉS – 1 nagy ölelés, 2, 3, 4, 5. De hiányzik a 6., az Olaszországban tanuló nagylányunk, Őt most is csak képzeletben ölelem. Drága, ügyes nagylányom, büszkék vagyunk Rád, Te ezt is meg tudod csinálni. Ki fogom bírni?! Kibírjuk!