A Szentatya szerdán délelőtt a VI. Pál teremben megtartott általános kihallgatás alkalmával a január 19. és 25. között zajló ökumenikus imahétnek szentelte katekézisét.

„A keresztények egységéért tartott imahét közepén vagyunk – kezdte beszédét a pápa. Ez a kezdeményezés, amely már több mint százéves múltra tekint vissza, minden évben egy közös témára irányítja a figyelmet, vagyis a keresztények látható egységére, amely kötelezi a Krisztus-hívőket. Ez az időszak elsősorban imára szólít fel bennünket, Jézus követésére, Aki azt kéri az Atyától tanítványai számára, hogy legyenek egyek, hogy a világ hinni tudjon. Az ökumenikus útkeresés célja elsősorban a Krisztus-hívők egysége, és a folytonos imán keresztül valósul meg, mert az egység mindenekelőtt Isten ajándéka.”

Amint a II. Vatikáni Zsinat is leszögezi, a keresztények kiengesztelődése Krisztus egyetlen egyházában meghalad minden emberi erőfeszítést. Ezért tehát a testvéri kapcsolatok és a párbeszéd keresésén túl szükségünk van a bizalommal teli imádságra, hogy megoldódjanak azok a nehézségek, amelyek még elválasztják az egyházakat és egyházi közösségeket.

Ebben az évben az imahét a Feltámadt Krisztus tanítványaihoz intézett utolsó szavait állítja középpontba: „Ti vagytok erre a tanúk”. A témát a Keresztény Egység Elősegítésének Pápai Tanácsa az Egyházak Ökumenikus Tanácsával és egy skót ökumenikus csoporttal együttműködésben javasolta. Pontosan 100 évvel ezelőtt, 1910. június 13-án és 14-én Edinburgh-ben arról tanácskoztak, hogy a megosztott keresztények hitelesen hirdethetik-e az evangéliumi üzenetet. Az egység és a hithirdetés kapcsolata attól kezdve az egész ökumenikus tevékenység lényeges kérdésévé és a modern ökumené elengedhetetlen feltételévé vált. A II. Vatikáni Zsinat nagy lendülettel ismét előtérbe állította ezt a szempontot, és határozottan leszögezte, hogy a „keresztények megosztottsága ellentmond Krisztus akaratának, megbotránkoztatja a világot, és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden ember számára”.

Az imahét ünneplése alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk az ökumené fontos szempontjairól, mindenekelőtt arról a nagy fejlődésről, amely az egyházak és egyházi közösségek kapcsolatában megvalósult az utóbbi száz évben. Az ökumenikus mozgalom fontos elemmé vált az egyház életében, mert túl azon, hogy elősegítette az egyházak közötti testvéri kapcsolatokat, ösztönzést adott a teológiai kutatásnak is. Kihat az egyházak hétköznapi életére, a lelkipásztori tevékenységre, a szentségi életre, s ez vezetett többek között a keresztség kölcsönös elismeréséhez.

A II. Vatikáni Zsinat után testvéri kapcsolatok alakultak ki a keleti egyházakkal és a nyugati egyházi közösségekkel, amelyek többnyire elindították a kétoldalú teológiai párbeszédet. A Szentatya itt említést tett azokról a fontos találkozókról, amelyek 2009-ben történtek, és amelyek során megvizsgálták az elmúlt negyven évben elért eredményeket, elsősorban az Anglikán Közösséggel, a Lutheránus Világszövetséggel, a Református Világszövetséggel és a Metodista Világtanáccsal. A pápa kiemelte a megigazulás tanáról szóló közös nyilatkozat 10. évfordulójának megünneplését és Rowan Williams canterburyi érsek római látogatását, amely során szóba került az anglikán közösség sajátos helyzete is.

A Szentatya szerdai katekézisét ezekkel a szavakkal zárta: „Kérem minden hívő imáját, hogy korunk keresztényei új közös tanúbizonyságot tudjanak tenni a világ előtt Krisztus iránti hűségükről. Kérjük az Úr Jézust, hogy hallgassa meg könyörgésünket e hét folyamán, amikor különös intenzitással imádkozunk a keresztények egységéért.”

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum