Február 16-án, a Házasság hetének szombatján Kruppa Levente atya tartott előadást Budapesten házaspároknak a konfliktusokról, vitákról, megoldásokról. Hallgattam, és sok gondolatot ébresztett bennem.  

Úton vagyunk az életben, amely szakaszokból áll, ki tudja, hol állunk ezen az úton. Egy párkapcsolatban az ismerkedés során próbálunk mindenről információkat gyűjteni, fiatalosan és szerelmesen. A házasság alatt mégis sok minden kiderül, amelyre nem is számítottunk volna. Mikor házasságot kötünk, nem foglalkozunk a gondokkal, hiszen minden olyan szép és teljes. Idővel láthatóvá és érezhetővé válnak a problémák, amelyek csupán különbözőségeinkből adódóak. Ma már gazdag irodalma van a kapcsolati konfliktus megoldásoknak, és az egyházközség által is kaphatunk tanácsokat. Ezek segítenek a problémákon túllendülni, és lassan úgy érezhetjük, hogy jó helyen vagyunk, nem érhet baj. Ekkor jöhetnek az igazi gondok. Vannak, akik elvesztették a gyermeküket, vagy 20 év házasság után vallja be a férj, hogy szerelmes, de nem a feleségébe. Mások hitelek fogságában vannak, vagy nem mernek újabb gyermeket vállalni az anyagiak miatt, esetleg sérült gyermekükkel foglalkoznak a nap 24 órájában. Sok gond, amely szürkíti életünket és rövidíti azt. Vagy esetleg pont ellenkezőleg!? Ki, hogy éli ezt meg? Csak akkor vagyunk jó helyen, ha minden rendben van? Istennek a gondokkal is lehet célja?

Emlékeztetőt kaphatunk az Isteni tervről egy-egy ilyen napon, mint ez a szombati. Úton vagyunk az életünkben, út, amely elindult valahonnan és van célja is. Út, amely tele van mélypontokkal és gyönyörű magaslatokkal. Mindketten kapunk egy csomagot a gyermekkorunkból, a családtól és a barátoktól. Az esküvő után közös lesz az életünk, a múltunk, a jövőnk. Közös az Istenünk, a családunk, a barátaink, a gondjaink. Együtt kell örülnünk neki és kell megoldani azokat. Az esküvő napján áldást kapunk, amely elkísér bennünket végig az úton.

A hétköznapokban sokat dolgozunk, vagy otthon vagyunk a gyerekekkel. Este végre együtt lehetünk a házastársunkkal, elmeséljük a napunkat, de igazán soha nem értjük meg egymást, mert talán sok, ami a másikkal történt és nekünk van gondunk. Széthúz bennünket egymástól a sok külön élmény. A házas lelkigyakorlatok végre közös tapasztalást adnak, mert közösen hallgathatjuk végig, és mind a ketten érleljünk magunkban a gondolatokat, hogy a gondok idején elő vehessük. Mindannyiunknak több ilyen napra van szüksége, hogy a megoldhatatlannak tűnő bajainkra, ha nem is találunk megoldást egyből, mégis tudatában legyünk annak, hogy ketten megoldjuk.                                                                                                         

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum