„A hit életünk mécsesét tápláló olaj, mely lélekben megerősít.” fogalmazta meg ünnepi gondolatait Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök 2018. augusztus 5-én a nyírbátori Urunk színe változása görögkatolikus templomban az egyházközség búcsúján, mely egyben a parókus, Kiss Zsolt atya ezüstmiséje volt.
Nyírbátorban, ebben a nagy múltú szabolcsi városban az egyház fényes ünnepén, Úrszínváltozáskor a görögkatolikus közösség saját múltját (szerveződése óta eltelt 97 évet) és lelki vezetőjének ezüstmiséjét is ünnepelték a hívek a vasárnapi búcsúi Szent Liturgián. A neobarokk épület címünnepét az 1999-es – belső felújításokat követő – újraszentelésén kapta. Külső pompáját csak később, 2013-ban nyerte a mostani parókus, Kiss Zsolt atya szolgálata alatt. Ahogyan az ő nyolcéves ittléte során újult meg a parókia és a közösségi tér is.
A templom születésnapján és a lelkipásztor pappá szentelődésének 25. évfordulóján csordultig teltek a padsorok úgy bent, mint kívül, a harangláb előtt, s nem csak a bátori hívek érkeztek a szertartásra. Az atya egykori debreceni, dámóci és Nyíregyháza-sóstóhegyi hívei is megtisztelték a búcsúi alkalmat, hogy a nyírbátori egyházközséggel együtt ünnepeljenek.
Ünnepeljenek, ne pedig szórakozzanak. E kettő szembeállításával kezdte prédikációját Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök, miután a homília időtartamára maga mellé ültette az ezüstmisés Kiss Zsolt atyát és vele együtt ezüstlakodalmát ünneplő feleségét.
„Manapság sok kikapcsolódási, szórakozási lehetőség van, de egyre kevesebb az ünnep.” – kezdte az összehasonlítást Ábel atya, aki az ünnep javára írta, hogy – szemben a szórakozás önösségével – másoknak, valakiért fáradozva készülünk egy-egy születésnapra, jubileumra vagy egyházi ünnepre. Az ünnepen valamiképp szolgálunk, de ha el is fáradunk, a végén elégedett fáradtságunk örömmel jár. A szórakozás utáni kimerültség, elégedetlenség és hiányérzet ellenben fájdalmas ürességet hagy maga után szívünkben.
Az apostolok Tábor hegyi-ünnepi megállásával és rácsodálkozásával tekintette végig az atya 25 éves szolgálatát. „Ahogyan olaj nélkül nem ég a mécses, úgy hit nélkül senki sem talál jó gondolatokra”: Szíriai Szent Efrémet idézte a mindennapokban továbblendítő erőt kutatva. „Sokszor mondják, hogy nem szabad túlvállani magunkat, mert kiégünk, mint az olaj a mécsesből, s ha kiég az olaj a mécsesből, akkor – Aranyszájú Szent János szavai szerint – a bűzös füstöt árasztó kanóc marad csak hátra. Ha nincs olaj a mécsesben mi is elfáradunk, kiégünk.
De a keresztények tudják, hogy Krisztus életünkben nap, mint nap pótolni akarja ezt az olajat.” Az nem baj, ha elfáradunk, csak akkor van probléma, ha nincs miből utántölteni, táplálni azt. „Az olaj a hit, mely a jó gondolatokat szüli. Ezzel tudjuk táplálni életünk mécsesét, mely segít megerősödni lélekben, s a lélekben megerősödött ember lehet fáradt, de sosem fog kiégni.” A püspök atya papjára és feleségére bízta a hívek szeretetét, s azt is, hogy példát mutassanak az Istenbe vetett hitükkel. Majd tolmácsolta a Szentatya áldását.
A liturgián bátori kórus végzett zenei szolgálatot. A parókus és a hívek köszöntései és kölcsönös hálaszavai után a hívek a forróságtól és hosszú szertartás alatt megfáradva, de elégedetten és örömmel a szívükben szeretetvendégséggel ünnepeltek tovább.
Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |