Augusztus 15-én Nagyboldogasszonyt, avagy az Istenszülő elszenderülését ünnepeljük

Az ikon néma prédikáció: "Az ikon és az igehirdetés egyenértékű. Az ikonfestészet a látás számára jelenti azt, amit a szó a fül számára. A beszéd és az ikon közvetlen tárgya ugyanaz a szellemi realitás, amelynek hirdetése közvetlen lényegüket jelenti." - mondja Pavel Florenszkij. Az ikon közepén teljes dicsőségében áll előttünk a föltámadt Krisztus. Ahogyan anyja lelkét magához veszi, vigasztalást, biztos reményt nyújt a keresztények számára is. Krisztus a sötétséget letiporva, az örök életbe, a soha el nem múló világosság hazájába helyezi át a lelket. Hiszen ezt mondja magáról: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” Krisztus Életként ad életet, s útként áll előttünk. Ő foglalja el a ravatal és a mennybe menő test közötti helyet, Ő tölti be az utat. Miért ismerte meg Mária a halált, hogyha az Ószövetségben már Illést az Úr egyből magához emelte? Illés az Ószövetségben a megváltás fénye előtt élt. Mégis ilyen kegyben részesült. Mária már a megváltás után költözik át, ő az emberek közül az „egyedül áldott”, az előre kiválasztott, mégis meg kell ismernie a halált. […] Krisztus anyját is megismerteti a halállal. Miért van ez? Krisztus így figyelmeztető jelet ad a számunkra. A feltámadás fényétől a hívekben eloszlott a reménytelenség homálya. Most már biztosítva láthatták jövőjüket, bizonyságot szereztek az örök életről. Ez a fény viszont képes őket gondatlanságra, figyelmetlenségre terelni, ha egy kicsit is elvakítja őket. Túlzott bizakodásukban talán már nem veszik észre a gonoszság gyilkoló erejét. Ennek veszélyétől próbál figyelmeztető jelként visszarettenteni az Istenszülő halála. Szent Filaret ezt így fogalmazza meg: „Gondold meg, keresztény, hogy az általad szeretett Istenanya, aki földi élete alatt is dicsőségét az alázatosság felhőjébe takarta - és valójában abban élt -, hogy ő még utoljára, ha csak rövid időre is, a halál sötétségébe burkolózott, azért, hogy benned ne vak és kishitű, hanem körültekintő és irgalmas félelmet ébresszen fel azzal a halállal szemben, amely azt merészelte, hogy a legtisztább teremtményt is, az örökké Szűz lényét megérintse. Így kell megtanulnod, hogy a haláltól, amely nem teljesen erőtlen, nehogy elvakulj, és nehogy bűnbe ess, amely szokásos módon halált hoz magával. Gondolkozz el ezen, és fogadd el hálásan Urad anyjának ezt az utolsó tanítását, amelyet halála ünnepén ajándékoz neked.” Damaszkuszi Szent János a figyelmeztetésen túl tettekre szólít. Hasonló újjászületést kíván, amely földi életünket is megerősítheti. Érzéstelten képletes cselekvésre szólít, de láthattuk azt, hogy a hívek átélhetik ezt a liturgia körmenetében: „Jertek, álljuk körbe a legtisztább koporsót, és merítsünk belőle isteni kegyelmet. Jertek, emeljük fel kezeinkkel a szeplőtelen testet, menjünk be vele együtt a koporsóba, és vele együtt haljunk meg, azaz haljunk meg a testi szenvedélyek számára és éljünk tiszta bűntelen életet.” Ezek megvalósításához szintén az ünnep ikonja ad erőt. Az ikonon Mária egyszerre látszik a földön és az égben. Elment, de mégis itt van. Hathatós pártfogónk lesz az égben: testileg átköltözött, de imái és lelke által örökké velünk marad, hogy segítő társunk legyen nehéz vándorlásunkban. Így tölti be az ő legtisztább szerepét, a közbenjáró anya „funkcióját”.

Részlet Terdik Szilveszter A Legszentebb Istenszülő Elszenderülésének ikonja című írásából

Nyíregyházi Egyházmegye