Kik a rokonaim? – az ifjúsági gyalogos zarándoklat kezdete és első napja

Kik a rokonaim? – az ifjúsági gyalogos zarándoklat kezdete és első napja

Idén augusztus 13-18 között szervezte meg a Görögkatolikus Metropólia az év egyik legjobban várt zarándoklatát. Népszerűségét mutatja, hogy több mint háromszázan jelentkeztek a fizikailag ugyan megterhelő, ám lelkiekben annál felemelőbb találkozóra.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye2018. augusztus 15. 16:20

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 2292 napja íródott

Tavaly, első alkalommal a határon túlról, Erdélyből indult a menet - sokak örömére -,  így ebben az évben Szlovákia, Királyhelmec volt az origo, ahová Kisvárdáról buszokkal érkeztek meg a fiatalok.

A regisztráció során a résztvevőket a jól bevált színek szerint (sárga, piros, zöld, kék) csapatokba osztották a szervezők, akik idén is különféle ajándékokkal kedveskedtek. Ilyen a póló, amelyben visszaköszön a zarándoklat idei vizuális tematikája: a szuperhősökről szóló filmek. Ezek a mozik hatalmas népszerűségnek örvendenek, ám érdemes elgondolkodni azon, hogy ki, hogyan lett különleges adottságokkal rendelkező személyiség.

Van például Pókember, aki egy bogárcsípésnek köszönhet mindent, és van Vasember, akit viszont éles esze és akaratereje tesz főállású hőssé. A zarándokoknak azt kell megtanulni, hogyan váljanak jó keresztényekké, ebben segít,erre tanít minket a Máriapócsig tartó út. Tony Starknak a mellkasába épített reaktor adja az erőt a mindennapokhoz, nekünk viszont Krisztus.

Királyhelmec

Királyhelmec (szlovákul Kráľovský Chlmec) város Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. A Bodrogköz legjelentősebb városa. A történelmi egyházak mindegyike képviselteti itt magát, a görögkatolikus templomot 2004-ben szentelték fel, eredetileg 1895-ben épült. A városban számos magyar szent és történelmi személyiség emlékműve megtalálható, valódi kirándulóhely.

Nemcsak a szép tájak vagy nevezetességek miatt indult Szlovákiából a zarándoklat, hanem azért is, hogy a maroknyi görögkatolikus hívővel szorosabbra fűzze a metropólia a kapcsolatot. Ehhez jól illik a zarándoklat mottója: „Kik az én rokonaim?”. A fő gondolat kapcsán Kocsis Fülöp metropolita a királyhelmeci görögkatolikus templomban tartott megnyitónyitó vecsernyén viccesen megjegyezte: természetesen nem újabb unokatestvéreket fogunk keresni, hanem bibliai történeteken keresztül elmélkedhetünk a család szentségén.

„Minden napra a Szentírásnak egy ehhez kapcsolódó jelenetét választottuk ki – hívta fel a figyelmet érsek atya. – Az első három nap ószövetségi családjelent lesz, a másik három újszövetségi. Így elmélkedni fogunk Káin és Ábel történetén, Jákob és Ézsau találkozásán valamint József és testvéreinek esetén. Majd Mária és Erzsébet találkozását, aztán a zarándoklat mottóját adó történetet elevenítjük fel, valamint azt, amikor Jézus a szeretett tanítványra rábízza édesanyját a kereszt alatt: ezek fognak elvezetni minket arra, hogy felfedezzük a családot" – mondta Fülöp atya, aki azzal folytatta, hogy nem véletlenül került a középpontba a család gondolata. „Magyarországon nagyon sokszor beszélnek a családról, néha úgy tűnhet, hogy már sokat is. De ez egy olyan dolog, amiről nem lehet elegszer szólni, mert támadásoknak van kitéve. Ezt érzékelnünk kell!

A családkapcsolat mérhetetlenül fontos, olyannyira, hogy maga az Úr Jézus is arról beszél, hogy mi egy nagy család vagyunk, sőt azt mondja: mindaz, aki hallgatja az én szavamat és meg is tartja, azok az én rokonaim, tehát rokonokat, családtagokat keresünk.” – figyelmeztetett Fülöp atya, és hozzátette: mire Máripócsra érünk ki fog derülni, hogy mindenki testvére mindenkinek és egy nagycsaládba tartozunk, a Jézust követőkébe. „Most sem másért jöttünk, hanem ezért, hogy Ő vegye át a mi életünkben a főszerepet, vele találkozzunk, fogadjuk a szívünkbe. Az út végére rá fogunk jönni, hogy az egyház nem egy nagy mamutszervezet, hanem egy nagy család, ahol az édesanyánk Mária, egy az Atyánk, aki úgy szólítunk, hogy mi Atyánk és akkor érezhetjük leginkább, hogy ennek élő tagjai vagyunk, ha minél inkább átjár minket az Isten családját összefogó szentlékek”- zárta gondolatait a főpásztor.

A szertatás végén Vaszily József királyhelmeci esperes bemutatta a felvidéki görögkatolikusságot, majd a zarándokok visszatértek szállásukra, a helyi gimnáziumba, ahol táncházzal zárult az első este. 

Kedden még frissen, kipihenten indult a zarándokoknak a nap, a reggeli után korán, már nyolc előtt elindultak a csapatok, élükön Kocsis Fülöp metropolitával és Orosz Atanáz miskolci megyéspüspökkel. Néhány kilométer megtétele után az első pihenőhely Perbenyiken volt, ahol Gyurkovics Miklós atya jó szóval, helyi asszonyok pedig tízórai szeretetlakomával fogadták az ifjúságot.

Egy rövid imaóra után indult tovább a társaság, és már a határt átlépve Dámócon állt meg ismét. A kis borsodi település főpásztoraink számára különösen kedves hely, hiszen Fülöp érsek atya nyolc évig, Atanáz püspök atya pedig kilenc évig élt itt szerzetesként. Utóbbi elmélkedést tartott a templomban, ahol Káin és Ábel történetén keresztül mutatott rá arra, hogy a haragnak mennyire nincs helye életünkben.

„A nem épp szívderítő történet felkészít minket a megtisztulásra, amelyre a Nagyboldogasszony napi ünnep előtt mindenkinek szüksége van – mondta Atanáz püspök.–  Boldogasszony böjtjének utolsó napján az emberiség történetének nemcsak szép fejezeteire kell visszaemlékezni, hanem e tanulságos tragédiára is. Az, hogy Káin megölte Ábelt az egész emberiség történetét meghatározta, mert bár első, de nem az utolsó eset volt ez. Olyan ember képes erre, aki nem képes betelni az Istennel, vágyait helyezi előtérbe.

Ezért fontos visszagondolni az első nagy tragédiára, még ha ünneprontó is. Káin irigységből ölte meg testvérét, és amikor az Úr számon kérte, pökhendi módon visszafeleselt: „őrzője vagyok én a testvéremnek?” – ez az első pont, amin el kell gondolkodni, hívta fel a figyelmet a főpásztor, majd azzal folytatta, hogy sokan tudhatják milyen nagyszerű dolog a jó testvér mellett kitartani, de sajnos számos olyan család van, ahol ez a kapcsolat nehézkes. A Jóisten gondolata az, hogy egyaránt szeressünk mindenkit. Istennel és senki mással sem feleselhetünk úgy, mint Káin, akinek cinikus, ironikus megnyilatkozása egy gyilkos szavai.

Atanáz püspök atya a hallgatóságot Jézus Krisztus hegyi beszédére is emlékeztette, amiben megtiltotta az átkozódást. A Megváltó azt mondta: szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért, akik szidalmaznak benneteket. „Jézus parancsa egyértelmű: szeretni kell mindenkinek!  Az, hogy érzelmileg mennyire tudunk erre ráhangolódni az már egy másik kérdés, de likvidálni nincs jogunk senkit! – nyomatékosított a miskolci püspök, aki azt tanácsolta a zarándokoknak – mintegy házi feladatként –, hogy gondolják át, van-e olyan rokonuk, testvérük, akivel nehézkessé vált a kapcsolatuk, és akár a konkrét személyért, akár válságba került kapcsolatukért is felajánlhatják ezt a zarándoklatot.

Az elmélkedés után Fülöp érsek atya mutatta meg a zarándokoknak a monostort, mely az elmúlt évtizedben igazi lelkiségi központtá alakult: hívek, leendő szerzetesek töltenek itt hosszabb-rövidebb időt. Testben és lélekben felfrissülve következett egy újabb, mintegy 4,5 kilométeres szakasz, ami a zemplénagárdi általános iskolába vezetett. Itt fogyasztották el a zarándokok az ebédet, s közben volt idő arra, hogy egy-egy fiataltól megtudjuk: miért is jött el az útra?

Dávid első alkalommal zarándokol. Úgy érzi, fizikailag jól fogja bírni a megmérettetést, melynek végére szeretne lelkiekben feltöltődni és új ismeretségeket kötni. Neki egyébként a már harmadik alkalommal gyalogló Áron ajánlotta az ifjúsági összejövetelt, méghozzá Rómában, a ministránstalálkozón. A rutinos zarándok azért választja évről évre a görögkatolikus zarándoklatot, mert sok ismerőssel, baráttal találkozhat, és szerinte Máriapócsra megérkezni egy olyan életérzés, amit mindenkinek meg kellene tapasztalni. Egy igazi lelkifröccs – ahogy fogalmazott, mely jó darabig kitart, valamint a szürke hétköznapokban jó visszagondolni rá.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyét kompon hagyta el a nagy csapat, így érkeztek meg Tuzsérra majd Tuzsér-Kálongatanyára, ahol igazán különleges helyen, egy pálinkamanufaktúrában pihenhettek a fiatalok. Szocska Ábel megyéspüspök itt kapcsolódott be az útba, és „vette át” a zarándokokat Atanáz püspök atyától.

A nap utolsó állomása, egyben szálláshelye Mándok volt, ahol az általános iskolába kuckózhatott be a megfáradt ifjúság. A helyiek itt is hatalmas szeretettel és minden földi jóval várták őket, mert, ahogy mondták: megtiszteltetés számukra, hogy egy ilyen különleges esemény házigazdái lehetnek. A vecsernye után hatalmas tábortűz mellett lehetett a nap fáradalmait kipihenni, közben pedig Soltész Ian személyiségfejlesztő trénerrel beszélgetni. 

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye

ifjúsági zarándoklat, Kocsis Fülöp, Orosz Atanáz, Szocska Ábel
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg
  • Kép szöveg




Hírek ebből a kategóriából

ÖN ITT VAN JELENLEG: HÍREK

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2024 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert