Nem vagyunk árvák, édesanyánk és testvéreink vannak – ifjúsági zarándoklat 2018

A Pócspetri felől zarándokló több száz fő Kocsis Fülöp metropolita és Szocska A. Ábel püspök vezetésével a kis fatemplomot és a kegytemplomot megkerülve érkezett a Könnyező Szűzanyához. Értetkőzésükkel Égi Édesanyánk elé vitték a fájdalmakkal és örömmel teli út fáradtságait és mindazokat, akikért – szívükben hordozva őket – ezt a távot megtették.

Parakliszt végeztek Ábel atya vezetésével, majd Fülöp atya szólította meg „rokonait”, hiszen az idei zarándoklat mottója a Máté Evangéliumában elhangzó szavak, Jézus szavai voltak: „Kik a rokonaim?” „A válaszra vezetett rá ez a zarándoklat: egymásnak vagyunk rokonai, mindazoknak, akiket hordoztunk az út során szívünkben, egy nagy családnak vagyunk részesei” – fogalmazott a főpásztor.

Az ószövetségi rokonok egymással szembefordultak, úgy mint Káin és Ábel, József és testvérei egészen az Újszövetség új rokonságáig, amikor kiderült, hogy egészen távoli, idegen emberek is lehetnek egymásnak testvérei. „Testvérek vagyunk, leginkább itt, Máriapócson. Máriát édesanyának szólítjuk. Hiszen ahogy Jézus a kereszten ránéz Jánosra, s azt mondja neki Máriát gondjaira bízva, »a te anyád«, úgy neked is mondja: Ő az anyád, aki nem hagy magadra, akihez mindig fordulhatsz, akitől kérhetsz.” Azért is fontos rátekintenünk, mert Mária bal karján tartja Jézust, jobbjával pedig rámutat az Úrra: »tegyétek, amit mond«.

A zarándoklatról kérdezve a fiatalokat, az alábbi válaszokat kaptuk:

Beteljesítette ez a zarándoklat, amit vártam. Sőt. Az ötödik alkalommal zarándokoltam, de még így sosem jöttem be Pócsra. A sok-sok piros pólót és a templomot látva nagyon meghatódtam. Megkönnyeztem az érkezést az imádkozást. A hangulat fogott meg igazán, az, hogy ennyi ember együtt tud énekelni, akár imákat, akár népdalokat. Jövőre is jövök. (Flóra)

Feltöltődés volt ez számunkra. A nyári programok közt az egyik legfontosabb volt, hogy eljussunk ide. Új, de azonos értékrendű embereket ismertünk meg, akikkel a jövőben is szeretnénk tartani a kapcsolatot. Akármennyire is hívő az ember, innentől talán még jobban tudja értékelni azt, amije van. A fáradság, a hideg vizes fürdés vagy a piszkos láb viszontagságait felülmúlják a megtett út alatt szerzett barátságok és az érkezés öröme. (Bernadett és Dorottya)

Már tavalyi ismerős arcokkal és persze újakkal is találkoztam idén, akikkel rengeteget viccelődtünk, sztorizgattunk az út alatt, de természetesen el is csendesedtünk. Mi érintett meg? A lábfájás. De leginkább az, hogy sok-sok rokonlelket találtam. Átgondoltam az otthoni dolgaimat. Tanulság számomra, melyet magammal viszek innen, hogy mindig éljem úgy az életem, hogy ne kelljen megbánni, hogy be tudjak állni a döntéseim mögé. (Zoltán)

A tábori oltárnál elkészített fotóval és a kiengedett örömujjongásokkal a zarándokok útjuk végéhez értek. Ekkor kezdődött el Máriapócson a Nagyboldogasszony-napi nagybúcsú, melybe a fiatalok immár ki-ki maga, vagy megtalált testvéreivel kapcsolódhat be.

További képekért keresse Facebook-oldalunkat!

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye