Közismert dolog, hogy az eredeti könnyező máriapócsi kegyképet ma a bécsi Szent István-dómban őrzik. Az 1696-os könnyezés után  I. Lipót osztrák császár és magyar király a csodás könnyezés után Bécsbe szállíttatta, s azóta is ott őrzik. A több száz kilométeres utat megtett Mária-ikon útja a Pócsról való elszállítás után így alakult: „Elszállították Nagykállóba, ahol ugyancsak ünnepélyes keretek között helyezték el a római katolikus templomban. Nagykállóból Tokajba, onnan a Kassa melletti Bárcára, az egri püspök közelségébe került. Abban az időben az egri püspökség központja a Kassa melletti Jászó volt, ahova a török hódoltság miatt költöztették át a püspöki székhelyt. Bárcán a hagyomány szerint a jezsuiták egy kassai festővel több  másolatot készíttettek a képről. Az eredeti pócsi kegyképet kísérő menet Bárcáról illetve Kassáról Pestre és Budára tartott, innen Győr érintésével 1697. július 4-én érkeztek Bécsbe. Útközben minden helységben a nép meghatódott tisztelete kísérte őket.” (http://www.bazilrend.hu)

Ihnáth János nyírcsaholyi parókus atya régi terve vált valóra, amikor október 29-30-31-én három napos zarándoklat keretében egy 8 fős csoporttal útnak indult az eredeti kegykép 1697-es elszállításának útvonalát követve. A résztvevők mindannyian kapcsolódtak a kegykép őrzőjeként ismeretes Nagy Szent Bazil Rendhez.  A csoport lelki vezetője Ihnáth János esperes úr (bazilita harmadrendi) és Illés bazilita atya volt. Útitársaik: Ihnáth Jánosné Margó néni, Kicsák János, Kicsákné Magdika, Varga Sándorné Mancika néni, Vascsák József (valamennyien bazilita harmadrendiek) és Gergely testvér bazilita novícius.

Október 29-én hajnalban a máriapócsi kegytemplomnál tettünk tiszteletünket, majd a pócspetri határában a kegykép szeptemberi hazatérése alkalmából felállított Istenszülő-ikon előtt folytattuk az imát. A nagykállói római katolikus templom után a tokaji görög katolikus templomban végeztük el a Parakliszt. A szlovákiai Bárca római katolikus templomában magyar görög katolikus Szent Liturgiát végeztünk. (Mindenütt szívesen fogadtak minket, köszönet érte Vitai László apát úrnak, Gorcsa György atyának és a felvidéki atyáknak egyaránt!) Utunk Magyarországon folytatódott Budapesten keresztül, Győrött szálltunk meg a bencések kollégiumában. (Köszönet érte a szerzeteseknek!)  

Október 30-án délelőtt végcélt értünk a bécsi dómban. Itt az eredeti pócsi kép előtt végeztünk magyar nyelvű görög katolikus Szent Liturgiát, a templomban lévők őszinte csodálkozását kiváltva ezzel. A délután célpontja a győri székesegyház. A művészileg is megkapó katedrálisban őrzik a vérrel könnyező ír Madonna képét, s ezzel véglegessé tettük: a mi zarándoklatunk a könnyező Szűzanya oltalma alatt állt. A székesegyházban tiszteletünket tettük Szent László királyunk hermája és Boldog Apor Vilmos püspök atyánk sírja előtt.

A szombati nap külön kegyelem volt. Délelőtt részt vettünk az esztergomi bazilikában Meszlényi Zoltán püspök atya boldoggá avatásán. Az ünnepi szentmise után a kegykép Bakócz-kápolnában őrzött másolata előtt imádkoztunk. Majd az egri bazilikánál álltunk meg, hiszen a templom egyik mellékkápolnájában őrzik pócsi ikonunk hiteles másolatát. Végezetül a kegykép ezévi hazahozatalának útját jártuk végig, mindenütt megállva, ahol a könnyező Máriát hordozó tömeg megpihent: a hajdúdorogi székesegyházban (köszönet érte Dalanics és Galambvári atyának!), a Hajdú-Szabolcs megyehatárnál, az Érpatak és a Pócspetri határában felállított Istenszülő-képnél, és a kállósemjéni templom előtt.

Utunk tehát a könnyező Szűz Mária (Máriapócs, Bécs, Győr) és a magyar szentek (Meszlényi, Apor, Szt. László) zarándokútja volt. Jó volt látni, hogy voltunk, vagyunk és leszünk. A könnyező ikont 1697-ben vitette el I. Lipót császár a Nyírségből. A kegyképet akkor befogadó nagykállói várkápolnát a várral együtt lerombolták, a tokaji fatemplom helyén kőtemplom áll, Bárcán egy XX. században épített templomban miséztünk, a császárok hatalma megszűnt, a Habsburgok Birodalma részekre hullott. A máriapócsi kegykép ma is megvan! S nemcsak megvan, de ugyanaz a helye életünkben, mint 300 évvel ezelőtt. Ugyanúgy magyar görögkatolikusságunk legfontosabb lelki - kegyelmi forrása.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum