Kapaszkodjunk Máriába! – nagybúcsú Máriapócson

Majd tízezer ember érkezett Máriapócsra azért, hogy együtt ünnepelje Nagyboldogasszony napját, Szűz Mária elszenderülésének ünnepét. Láthatólag nem zavarta a nagybúcsú résztvevőit sem a tűző nap, sem a sokaság, sem az élő adás közvetítését lebonyolító stáb. A három püspök, Kocsis Fülöp metropolita, Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök, Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök celebrálta liturgia alatt az esernyők és a fák árnyékába húzódó híveknek lehetőségük nyílt a délelőtt során gyónni, áldozni, értetkőzni.    

A Szűzanya által összegyűjtött nagycsalád a szombaton beérkezett ifjú zarándokok egyhetes gyaloglásának vezérfonalát („Kik a rokonaim?”) követve rokonokként és testvérekként voltak jelen a szombati processzióban, mellyel a temetőbe értek; a Parasztászon, a római katolikus szentmisén, a nagy alkonyati istentiszteleten, a lítián, azaz a templom közepén végzett kenyér-, búza-, bor- és olajáldás szolgálatán, a virrasztáson, majd a másnapi Szent Liturgián.

Az ifjúsági zarándoklat egy szerencsés tagja a szombat esti órákban egy Szent Koronát ábrázoló légballonnal szállhatott a kegyhely fölé. A többiek testben ugyan nem, de lélekben emelkedhettek vasárnap, ahol a metropolita beszédében visszautalt az idei fiataloknak szervezett zarándoklat mottójára – már a homíliakezdő köszöntő szavaival is.

„Krisztusban szeretett testvéreim!” – ez a köszöntés most sokkal többet mond a legalább 500 fiatalnak, aki egy héten át zarándokolt ide Máriapócsra. A főpásztor felidézte zarándoklat mottóját, az evangéliumi kérdést: „Kik a rokonaim?” és a választ, amit az út végén megkaphattak a fiatalok. Majd egy Mátyás királyról szóló népmesével folytatta beszédét, melynek tanulsága szerint a mennyországba egyedül bejutni nem lehet, csak valakivel, másokkal együtt.

„Mária lelke ma mennybe száll, s belé lehet kapaszkodnunk, s akkor vele együtt mi is felemelkedhetünk” – mondta. „Minél jobban szeretjük Égi Édesanyánkat, annál jobban szeretünk másokat, a mi Urunkat is. […] Hogy kapaszkodhatunk az Istenszülőbe? Imádsággal és azzal, hogy követem őt.” Mária, ahogy az ikonokon is látjuk, Krisztust karjába veszi, rá mutat, mintegy azt üzeni számunkra, hogy tennünk kell, amit Krisztus vár el tőlünk. A mai ünnepi ikonon Krisztus veszi az ő lelkét karjaiba. Mária nem saját erejéből volt bűntelen, szeplőtelen, Szent Fia dicsőítette meg őt. Így mi magunk is fordulhatunk segítségért. „Máriába kapaszkodva vele együtt emelkedhetünk, de ahogy az imában hangzik, ne csak halálunkkor, hanem „MOST és halálunk óráján”.

Szombaton 1200-an gyalogosan és lovas szekéren és vasárnap a teljesség igénye nélkül Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén kívül – kiemelve egy-két csoportot – zarándokok érkeztek Gyálról, Budapestről, Pesterzsébetről, Biatorbágyról, Debrecenből, Hajdúdorogról, Dunaharasztiból és a határon túlról: Kárpátaljáról (Nagybégányból), valamint Erdélyből (Nagykárolyból).

A búcsú után megszólítva egy-két csoportot, kiderült, hogy van, aki azért jön, hogy letegye mindennapi terheit, imádkozzon szeretteiért, feltöltődjön, s az itt kapott többletet hazavigye otthonába, munkahelyére (a nyírbélteki és debreceni hívek). S lelki felüdülésért, megnyugvásért évente többször is érkeznek, gyertyát gyújtanak a halottakért, miséztetnek különféle szándékokkal, szentelt gyertyát visznek haza vásárfiaként (a nagybégányi hívek).    

De olyannal is lehetett találkozni, aki személyes zarándoklatát teljesítette; hosszas tervezés után csupán ennyit hagyott üzenetként feleségének a kávéfőző melletti papíroson: „Hajnalban elindultam az én személyes zarándoklatomra. Máriapócson találkozunk.”

A Szent Liturgia utáni szokásos körmenet ugyan elmaradt, de Fülöp atya javaslatára „más irányt vesz a körmenet: induljunk el körbe a világba, s ki-ki amikor visszatér, lezárul ez a nagy körmenet. Körmenetként éljük életünket: a Szűzanya kezét fogva az Isten felé közeledjünk.” Máriapócson így találkozhatunk újra.

Szöveg: Polyákné Tóth Nóra, fotó: Polyákné Tóth Nóra, Trella Tibor, Orosz Rebeka,

Nyíregyházi Egyházmegye