Udvardy György a Családok IX. Világtalálkozójáról – a családok missziós hivatással rendelkeznek!

– Mi a benyomása a találkozóról? Hogyan értékelné?

– A találkozó címe: A család örömhíre, a világ öröme! Ez az örömmegtapasztalható volt az eseményen részt vevő fiatalok, idősek és sokgyermekes családok jelenlétében, illetve a találkozásokban és a pasztorális konferencia témáiban is. Az öröm az Egyházban küldetésszerűen is jelen van, a lényegéhez tartozik. 

Visszautalnék a néhány évvel ezelőtt lezajlott családszinódusokra, azok előkészítésére, melynek során plébániai és egyházmegyei szinten, illetve a püspöki konferenciák szintjén fogalmazódtak meg a családhoz kapcsolódó örömök, kétségek, kihívások. Mindezeket egy előkészítő dokumentumban foglalták össze, s a szinódusi atyák imádságban, teológiai reflexióikban vitatták meg. A záródokumentumot mint e folyamat gyümölcsét terjesztették a Szentatya elé, aki a világ különböző pontjain élő családok helyzetét érzékenyen és megfontoltan mérlegelve egy tanítást fogalmazott meg apostoli buzdításában. Ez az átimádkozott, átgondolt, teológiailag megalapozott anyag most visszakerül a családok elé, a világtalálkozó mintegy táplálékként osztja szét közöttük.

Ebben az ívszerű folyamatban az Egyház növekedése és dinamikája jelenik meg. Általa is látható, hogyan termékenyíti meg és gazdagítja egymást a teológia és a pasztorális élet.

– Milyen új szempontokat adott a találkozó?

– A legfontosabb, hogy a világtalálkozó bátran elénk tárta az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítást és annak tanítását. Számos szempont került a figyelem központjába. A tegnapi családok fesztiválján Ferenc pápa reflexiójában például előkerült az a kérdés, hogy milyen szerepet töltenek be a családban a modern technikai eszközök és a közösségi oldalak. De felmerült az is, hogy mi a konfliktusok szerepe és hatása a családban. A világban jelen lévő konfliktusokat nem tudjuk kizárni a család életéből, hiszen a társadalmi jelenségeken és a technikai vívmányokon keresztül mindenkihez elérnek. A szülőknek választ kell adniuk gyermekeiknek e kérdésekkel kapcsolatban, melyek sok esetben olyan konfliktusokhoz vezetnek, amelyek visszás módon a fejlődés, nem pedig a tragédia szerepében jelennek meg. 

A találkozó témái között nem új, de igen lényeges kérdés volt a gazdaság problémája. Otthon is gyakran úgy gondoljuk, hogy a jó családi élet megvalósításához jó gazdasági körülmények megteremtésére van szükség. Sok igazság van ebben, ami az emberi méltóságot illeti. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy Magyarországon és a világ számos más pontján a családok nem élnek ideális gazdasági körülmények között. Mégis az evangélium és a természet rendje szerint szeretnék élni az életüket. 

Új szempontként jelent meg a találkozón a nők vezető szerepe a társadalomban. Régóta szó van már erről, de továbbra is kérdés, hogy miként lehet ezt jól összeegyeztetni a nők családban betöltött szerepével. 

Végül az oktatás-nevelés kérdését említeném még, amely mind az apostoli buzdítás, mind a konferencián elhangzott előadások egyik kiemelt témája volt. Fontos dilemmák merültek fel ezzel kapcsolatban. Ki neveli a fiatalságot napjainkban? Az iskola, a média, a közösségi eszközök? A Szentatya hangsúlyozta, hogy a gyermekek integráns nevelése az ember egyik legfontosabb kötelezettsége.

– Tegnap hetvenezer ember jelenlétében került sor a családok fesztiváljára a Croke Park Stadionban. Milyennek találta a Szentatya és a családok találkozását?

– Ezzel kapcsolatban is az örömöt szeretném hangsúlyozni. A kivetítőn számos olyan családot, szülőket, nagyszülőket és gyermekeket láthattunk, akik derűjükkel, integetésükkel, ölelkezésükkel spontán módon tettek tanúságot a családi élet öröméről. A szervezők nagyon pontos forgatókönyv szerint, feszes rendet tartva építették fel a háromórás fesztivált, amely mégsem volt megterhelő a jelenlévők számára. A pasztorális konferencia témáit kiváló művészek produkciói kísérték, s mellettük fellépett például egy hajléktalanokból álló kórus, illetve a különféle korosztályok amatőr kórusa is. A Szentatya a családok elhangzott tanúságtételeire reflektálva mondta el tanítását, alkalmazkodva a program feszes rendjéhez, ugyanakkor odafigyelve a befogadhatóságra. Előadását a pasztorális életből vett példákkal színesítette.

– Milyen találkozásokban volt része a világkongresszuson?

– Nagy élmény számomra együtt lenni a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia csapatával – Kocsis Fülöp érsek-metropolita és hat család van jelen Dublinban. A magyar küldöttség tagjai különböző családmozgalmak és közösségek vezetői vagy résztvevői. Jó látni az érdeklődésüket, és meghallgatni a véleményüket arról, hogy az itt megtapasztaltakból mit lehet otthon továbbadni, gyümölcsözővé tenni.

A püspökökkel való találkozások során nem a nehézségek kerültek előtérbe, hanem a család felett érzett öröm. Ezzel együtt fontos, hogy mindenki a maga realitásában tekintsen a családra: nem jó, ha az egyébként szép családi életet kívülről valami hamis romantikával szemléljük. 

– Voltak-e nehézségek, szomorúságra okot adó tényezők a konferencián?

– Évek óta tapasztaljuk, hogy egyesek a család fogalmát szeretnék kiterjeszteni különböző együttélési formákra. Az Amoris laetitia világos tanítást ad ezzel kapcsolatban: ezekben a helyzetekben is szükséges a meghallgatás, a megkülönböztetés és a kísérés. A találkozón is nyilvánvalóvá vált, hogy külső csoportok határozott törekvése a család fogalmának tágítása. 

Személyes szomorúságom okán is fontos megemlítenem, hogy a több mint hatvan előadás között volt egy, amely a homoszexuális közösségek plébániai támogatását és befogadását szorgalmazta. A családok világtalálkozóján ez témáját tekintve idegen testként volt jelen.

Szomorú volt szembesülni a helyi és az angolszász médiában az eseményt kísérő nemtetszés-nyilvánításokkal. Ugyancsak nehéz volt látni a Szentatyát, amikor a társadalmi szereplőkkel való találkozásán az egyházi személyek által és a családban elkövetett visszaélések témájáról beszélt, melyek következményei máig hatóak. E sebek gyógyítása nehéz és hosszú folyamat. 

– Milyen élményt jelentett Önnek a világtalálkozó? Mit üzen ezzel kapcsolatban a magyar családoknak? 

– Újbóli, megerősítő felismerés volt számomra, hogy az Amoris laetitia apostoli buzdítás az életről szóló dokumentum. Sokszor hallani azt a véleményt, hogy a pápai körlevél életszerűtlen, hiszen az íróasztal mellett születik, és annak fiókjába való. Ferenc pápa pasztorális stílusa azonban megerősíti, hogy az apostoli buzdítás nagyon is életre való tanítás. Ezért mindenkit csak bátorítani tudok e dokumentum egyéni és közösségi tanulmányozására. 

A család szentségének prófétai hirdetése rendkívül fontos napjainkban. A család az egyik legfontosabb jel. Olyan emberi közösség, amely missziós hivatással rendelkezik a társadalomban. Jövője szorosan összefügg a világ és Egyházunk jövőjével.

Szöveg: Kuzmányi István/Magyar Kurír, fotó: Vatican News, Magyar Kurír

Nyíregyházi Egyházmegye