Anna Kolesárová vértanú boldoggá avatása Kassán

A reggeli dicséret hétkor indult, nyolckor ismét irodalmi zenés áhítat
volt, kilenckor rózsafüzér imádság. Az ünnepi szentmise a pápai legátus, Giovanni Angelo Becciu, bíboros, a Szentek Ügyei Kongregációja prefektusának vezetésével tíz órakor kezdődött a mintegy 25 000 hívő, 30 püspök, 600 pap és 550 önkéntes részvételével.

A legátus prefektusi szolgálatának ez volt első boldoggá avatása. Az ünnepség végén bizalmasan meg is jegyezte, hogy prefektusi szolgálatát Anna vértanú oltalmába ajánlotta. Elmélkedésében örömmel adott hangot annak a ténynek, hogy Anna vértanúságában sok mai fiatal felfedezte a Krisztus iránti hűséges szeretet szépségét és értékét.

Erdő Péter bíborost, Snell György, segédpüspök, Ternyák Csaba egri érseket, Galo Gábor, ifjúsági referens képviselte. Az ünnepségen részt vett Orosz Atanáz görög katolikus püspök is Miskolcról és sok más hazai és külföldi püspök, illetve pap.

Délután Öröm koncert címmel újabb zenés áhítat volt. Majd 15.00 órakor az Isteni irgalmasság rózsafüzérét imádkozták az egybegyűltek.

Vasárnap szeptember 2-án a székesegyházban Bernard Bober érsek-metropolita ünnepélyesen elhelyezi az új boldog ereklyéjét és meghirdeti a Szent három kassai vértanú emlékévét, mivel jövőre emlékezünk vértanú haláluk 400. jubileumára.

Magasréven a hálaadó ünnepi szentmise szeptember 30-án lesz 10.00 órai kezdettel, ugyancsak Bernard Bober érsek vezetésével.

Előzmények

A Szentatya, Ferenc pápa ez év március 6-án fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentek Ügyei Kongregációjának akkori prefektusát, és engedélyt adott tizenhárom dekrétum közzétételére. Köztük elismerte a szlovákiai Anna Kolesárová vértanúságát, akit a hit iránti gyűlöletből gyilkoltak meg 1944. november 22-én.

Anna Kolesárová 1928. július 14-én született Magasréven (Vysoká nad Uhom). Édesapja szigorú, de igazságos ember volt. Édesanyját korán, tizenhárom éves korában elvesztette, így ráhárult a házimunka, és gondoskodnia kellett idősebb testvéréről, Michalról is. Magasrév, egy közepes nagyságú falu a Nagymihályi járásban, nem messze Nagykapostól.
Anna nagyon egyszerű körülmények között élt. Rendszeresen részt vett a szentmiséken és az ájtatosságokon, örömmel járult a szentségekhez. Szombatonként kortársaival együtt imádkozták a rózsafüzért.

Érdemes kiemelni, hogy a falu 1938-tól 1945-ig az akkori Magyarországhoz tartozott. 1944-ben a Vörös Hadsereg magyar felségterületre lépett. A hadsereg első csapatának megérkezése előtt a családok többsége a házakból a pincékbe menekült. Hiteles feljegyzésekből tudjuk, hogy ezt tette Ján Kolesár családja is: az apa, Michal, a fia, és leánya, Anna. Velük volt még Ladislav Pišný a feleségével, Annával, a szomszéd Andrej Kontra és hétéves leányuk, Maria Kontrová, valamint Ján Hruška a feleségével.

1944. november 22-én a Vörös Hadsereg egy részeg katonája rátalált a folyosóról nyíló pincebejáratra – olvasható a faluból származó P. Michal Potocký jezsuita atya visszaemlékezésében. Az apa a katonát meglátva szólt a lányának: „»Menj, adj neki valamit enni, bizonyára éhes«. A tizenhat éves Anna, aki hetek óta édesanyja fekete ruháiba öltözve járt, hogy ezzel is álcázza fiatalságát, az édesapja parancsára felment a konyhába, ahol a katona molesztálni kezdte, és tisztátalan cselekedetre akarta kényszeríteni, de ő kitépve magát karjai közül, visszafutott a pincébe. A felbőszült katona azonban utána ugrott, ráemelte puskáját, és rákiáltott. »Vagy nekem adod magad, vagy menj, és búcsúzz el a rokonaidtól!«
Ő erre így felelt: »Rendben, habár fiatal vagyok, Istennek ajánlom magam.« »Búcsúzz el az apádtól!« – szólt rá a katona, mire Anna felkiáltott: »Apácska, Isten veled! Jézus, Mária, József!« Erre a katona beváltotta fenyegetését, és két golyóval agyonlőtte.

A front miatt a tetemet egy csűr ajtajának a deszkáiból készült koporsóban elföldelték. A temetési szertartást csak 1944. november 29-én végezte el Anton Lukáč, az ungpálóci plébános, az ungvári esperesség akkori általános helynöke, aki a halotti anyakönyv megjegyzés rubrikájába ezt írta: „In tempora belli a rusico milite occisa. Hostia sanctae castitatis”, azaz: „A háború idején egy orosz katona ölte meg. A szent tisztaság áldozata.”
Szintén ő számol be részletesebben az eseményről az ungpálóci plébánia krónikájában. A történet hitelességét öt szemtanú bizonyította saját kezű aláírásával. A plébános feljegyzése szerint Annát hőstettében az Eucharisztikus Krisztus erősítette meg. Röviddel halála előtt ugyanis meggyónt és megáldozott.

Anna boldoggá avatásával elégtételt kapott sok-sok ezer és tízezer leányunk és asszonyunk, akik a háború alatt megbecstelenítést voltak kénytelenek elviselni.  Áldozatuk nem volt hiábavaló. Sokuknak ugyan nem jutott osztályrészül testük-lelkük tisztaságának megőrzése. Ám – Isten különös kegyelméből – Annának ez sikerült. Az ő áldozatához csatlakozhat mindenki, akit hasonló bántalom ért.

Anna győzelme, sokak győzelme is. Természetesen nem feledve, hogy Anna győzelmi erejének forrása Krisztus, aki a bűnbánat és az eucharisztia szentségében kínál megerősítést minden rászorulónak.

Aki Királyhelmec felől Nagymihály felé utazik, egy kis kitérővel Pálócról jobbra térve néhány kilométer után Magasrévre jut, ahol erőt, bátorítást és kitartást nyerhet a tisztaság megőrzéséért végzett küzdelmében.

Forrás és fotó: Gábor Bertalan/Felvidék.ma

Nyíregyházi Egyházmegye