Vallásosság a gyermekrajzokon – 1. rész

Az istenkép megjelenése a gyermekrajzokon

6-és 15 év közötti gyerekeket kértem meg arra, „Rajzolják le, hogyan képzelik el Istent.” Negyvenhét gyermektől érkezett válasz rajzban a feltett kérdésre.

A rajzok elkészítői, óvodás korúak (31 fő) és első (9 fő) második osztályos (3 fő) gyerekek. A kiskamaszok közül (4 fő) is vállalkoztak arra, hogy rajzoljanak ebben a témában.

Az elkészült istenes rajzok elemzésekor, feltételeztem, hogy minden gyermeknek van valamilyen istenképe és vannak a vallással kapcsolatos ismereteik, hiszen egyházi fenntartású intézménybe járnak. Kíváncsi voltam, megértik-e miről kell rajzolni. Egyáltalán tudják-e a gyermekek, mit miért rajzolnak le, hogy ki és mi az az Isten. Az is foglalkoztatott, hogy csak az Isten személyéhez ragaszkodnak-e az ábrázolás során.

Jézus

Amikor kézbe vesszük a rajzokat egyértelmű, hogy a gyerekek milyen témában dolgoztak, valamint milyen érzelmekkel, tapasztalatokkal, ismeretekkel rendelkeznek. Az istenkép kialakulásában nagy szerepet játszik a vallásosság, amely részben az egyházi iskolában folyó nevelés hatása. Különbséget kell tennünk azonban istenfogalom és istenkép között. 

Az istenfogalom tudatos, tanult jellegű. A rajzokon látni, hogy az Istent nem lehet csak racionálisan értelmezni. Az istenkép kialakulásában nagyon fontos szerepet kapnak az érzelmek. A rajzok vissza tükrözik azt is, hogy a családdal vagy a kisközösséggel együtt, milyen közös élményeket élnek meg a gyerekek. Az istenfogalom mögött ebben a korban, ahogyan a szakirodalom is megfogalmazza, egy jó anya-gyerek kapcsolatra is szükség van, amelyet a gyermekek a mindennapokban megélnek. A rajzokat nézve a családot, a család tagjait gyakran megjelenítik a papíron a gyerekek. Amennyiben az idősebb felsősök rajzait nézzük, ők már közelítenek az istenfogalom érettebb kifejezéséhez, a saját tapasztalataik, élményeik alapján próbálják az Istent ábrázolni. 

Az istenkép a családban alapozódik meg, a gyermek az Istenhez való viszonyulását, kötődését a szülőkkel való kapcsolatának megfelelően alakítja. Egy gyermek számára nagyon fontos, hogy a szülő szeresse és az alakuló személyiségét teljes egészében elfogadja. Az intézmény ezt szem előtt tartja és nagyon sok családos programot szervez, amelyet a gyerekek munkáin szintén láthatunk.

Jézus

Az ábrázolás is, miként a hit, tanult folyamat, a gyerekek képesek felismerhetően megjeleníteni a papíron a vallásos ismereteik alapján Istent. Az óvodások kevesebb tanult repertoárral tudnak ábrázolni, náluk még gátat szab a rajzi kifejezésüknek a technikai járatlanságuk.

A feladat megoldásakor arra kértem őket, hogy istenrajzot készítsenek verbális kommunikáció nélkül, a rajzukra voltam elsősorban kíváncsi. Az alkotó tevékenységbe a gyerekek bele tudták vinni ismereteiket, vágyaikat, kreativitásukat, félelmeiket, le tudták vezetni feszültségüket és nem utolsó sorban alkottak.

Egyházi iskola növendékeivel és pedagógusaival beszélgetve tapasztalhattam, hogy valóban nagyon sok ismerettel rendelkeznek Istenről. Az egyházi iskolákban a liturgikus év körforgása a minden napokban is a kreativitás és a művészi alkotások táptalaja. Ezekben az intézményekben a tanulók ismerik és aktívan élik meg a különböző időszakokat, évközi időt, ünnepeket, az ünnepek előkészületeit, és az Istennel való kapcsolatukat élőnek érzik.

Az ünneplés iránti igény a vasárnapok különlegessége, kezdettől az emberi természet része, akárcsak a munka és a pihenés.  A mindennapokhoz hozzátartozó lelki percekben a gyerekek, hallanak a teremtéstörténetről a teremtett világ megszenteléséről, ünnepekről, az adventi és nagyböjti időszakról, amelyet a kis közösségekben és otthon, a szüleikkel is közösen megélnek. Hallanak a Bibliáról, a szentekről, naponta olvassák az aznapra szóló evangéliumot.

A gyermek istenképét elsősorban a szülők és a közvetlen közelükben élő felnőttek formálják. Óvodás korban a gyerekek fantáziadúsak és nincsenek kétségeik, szilárdan hisznek Istenben, a Bibliában. Az utánzásnak is nagy szerepe van, a rítusokat, imákat ennek alapján tanulják.

Isten a mennyben

Óvodások életkori sajátosságaikból adódóan szívesen hallgatnak meséket és történeteket, amelyeket megjegyeznek és felidéznek. Mivel a játék a fő tevékenysége, e cselekvés alapján ismerik, meg a világot és szívesen vesznek részt a szerepjátékokban. Nem vonakodnak, szívesen játsszák a vallási történeteket is pl. karácsonykor betlehemes szerepjátékot játszanak. A gyerekek könnyen motiválhatók, rendszeresen lelki perceken vesznek részt vagy templomba, misére járnak közösen a csoportjukkal. Nyitottságuk, befogadó készségük nagy, minden újra fogékonyak ebben a korban a gyerekek. Ebben az életkorban fontos szerepe van a megismerésben a cselekvéseknek és az utánzásnak. A nagycsoportos gyerekek már képesek követni a misék szertartásbeli eseményei, és amit láttak a templomban, játékidőben szerepjáték keretében újra lejátsszák.

A rajzoló gyerekek között 1-2. osztályosok is voltak, akik az Istent egyoldalú hatalom és tekintélyként ábrázolták.  A hit még ebben az életkorban szilárd, nagyon kevés a kétely a gyerekekben. Fontosnak tartják az engedelmességet, amelynek pozitív és negatív következménye lehet, számukra ez lehet büntetés vagy jutalom. A gyerekek kivétel nélkül Jóságos, kedves elfogadó Isten-alakot rajzoltak.  

A mennyországban

A gyerek hite szerint antropomorf, azaz emberközpontú: minden dolognak az ember a kiindulópontja, a végcélja, a mintája és a mértéke. A természeti jelenségek, a természetfeletti lények egyrészt emberi tulajdonságokkal vannak felruházva, másrészt azért vannak, hogy nekünk, embereknek jót tegyenek, harmadrészt emberi módon működnek. Az elkészült rajzokon Isten a felhők között élő szép szakállas férfi, akinek hatalma van, és felülről szemléli a földet, Ő irányít. A kisiskolások készítettek a legesztétikusabb, legszebben kidolgozott, színekben gazdag rajzokat. Nyitottak voltak, s a feladatot szívesen teljesítették. Az életkori sajátosságaikból adódóan kedvelt tevékenységük közé tartozik a játék, a mozgás, ugyanakkor szívesen érdeklődnek ők is a mese és történetek iránt, ezek a területek lekötik a figyelmüket.  

Vallásos jelképek

Az óvodáskorú, valamint az elsős és másodikos gyerekek rajzain felismerhető módon ábrázolva az alábbi fogalmak jelentek a vallásossággal összefüggésben.

Gyermek. Templom. Pap. Isten. Jézus. Nap. Templomtorony. Toronyóra. Szivárvány. Ég és föld között. Védelem. Királylány. Karácsony. Kisjézus. Templombelső. Kereszt. Oltár. Imazsámoly. Nyitott templomajtó. Felhők. Felhők között. Trón. Mennyország. Távolság. Napba lehet nézni, de Istenre nem. Elvakít. Láthatatlan. Fenséges. Család. Fa. Végtelen. Szivárvány. Esőcseppek. Ima. Családi ház. Betlehemi csillag. Glória. Mosoly. Vidámság. Isten, aki az égben jár. Isten, aki a földön jár. Érzés. Biztonság. Vigyáz rám. Zarándokok, zarándoklat. Kegyhely. Búcsú. Nemzeti színű zászló. Kegyképek. Szenteket ábrázoló képek. Fali képek. Harang. Imára hajló emberek. Gyümölcs. Élelem. Ablak. Fény. Imádkozó kezek. Aranyszínű templom. Meghajló emberek. Térdet meghajtó ember. Madarak. Egymásba érő kör. Keresztelő medence. Vasárnap. Égő gyertya. Szív. Imakönyv. Betlehemi csillag. Göndör hajú, szárnyas, aranyruhájú angyal. Férfi angyal. Lebegés. Isten spirálmozgásban.

A nagyobb kamaszok rajzain a következő fogalmak tűntek fel a témával kapcsolatban:

Jézus. Szentkép. Pergamen. Ige. Bibliai idézet. Szentlélek. Imádkozó Jézus arc. Szenvedő Jézus arc. Glória. Töviskorona.

Ők csak grafit ceruzával dolgoztak. 

 Szentkép   

A 6-7 éves gyerekek pozitívnak tűnő Istent ábrázoltak. Isten bácsi a trónon ül, vagy egy felhőn gyalogol. 

A családunk

A gyermeki gondolkodásra jellemzően, mint egy jó tündér, az Isten teljesíti a kívánságaikat, ha imádkoznak, megtörténik, amire vágynak, csak kérni kell.  A „Haver Istent” – ahogyan egy gyermek egy beszélgetésben megfogalmazta – és Ideális Istent is szívesen rajzolták a gyerekek, itt a képzeletük erősen dominált. (5. ábra)

Isten a felhőn lépdel                                       

Teremtő, alkotó Isten-alakok is születtek, akik pozitív önértékelést adnak az embernek. Érdekes módon fogalmazzák meg az istengyermekség gondolatát a gyerekek. Isten, felemeli magához a gyermeket, közben nagysága által lehajol a kissebhez. A jó pásztor képe is jelen van a rajzokon, aki óv, véd és bátorságot ad a léthez. Mindez segíti a gyermeket abban, hogy bátran, bizalommal vállalkozzanak a feladatok megoldására.  A vigasztaló Istent is rajzolt egy kislány, Isten az a személy, aki – a szülők után – megvigasztalhat, segíthet, és akihez őszintén fordulni lehet.

Az Isten személyiségét megjelenítő Mennyei Atya a felhők között lépdel és irányít vagy spirális mozgásban van. Őt nem passzív lényként ábrázolják a gyerekek, szerintük örök fiatal az Isten, kissé ellentmondásos külsővel, szakállal és fénylő glóriával.

Isten az égi úton.

A Bibliának megfelelően néhány helyen Ős Öregnek rajzolták az Istent. A gyerekek az imádságban mindennap tegezik az Istent, amikor megszólítják, mutatva azt a bensőséges viszonyt, ahogyan az imádkozó ember az Istenhez fordul. Több elkészült képen is imádkozó, fohászkodó gyermeket és felnőttet láthatunk.

 Isten és az angyalok

A gyermekek körülbelül negyede jelenítette meg a rajzán Isten alakját, elsősorban az óvodások. Közöttük tipikus volt a varázslény-szerű istenábrázolás. Isten szülőfigurához hasonlóan reprezentálódik. Az Isten vágyteljesítő, teremtő, védő, szeretetteljes minőségeit emelik ki. Vagy a figura méretével érzékeltetik az Isten-alak egyediségét, Isten természeti környezetben, angyalok között van, mérete hatalmat, arckifejezése pedig gondoskodást sugároz. 

Szöveg: Zsirosné Seres Judit/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye