A Lélek otthona a türelem, eledele az alázat – diakónusszentelés Nyíregyházán

A Szent Kereszt felmagasztalása ünnepének másnapján újabb szolgálattevő szegődött a kereszt és Krisztus Istenünk szolgálatába, mivel Szocska A. Ábel püspök atya a Nyíregyházi Egyházmegye számára diakónussá szentelte Ignácz Gyula alszerpapot. Családján és egykori papnövendéktársain kívül jelen volt Papp Tibor főhelynök és Szabó Tamás pasztorális helynök valamint a szeminárium elöljárói.

Ábel atya személyessé és közvetlenné téve a prédikációt maga mellé szólította a jelöltet, és szavait hozzá, feleségéhez, de rajtuk keresztül minden jelenlévőhöz intézte. Mint a zenei kulcsok, melyek kiindulópontok a muzsikus számára, alapvetések szükségesek a most diakónussá szentelt Ignácz Gyula új életszakaszában is. Lelki útravalóul a keresztény élet három kulcsát mutatta be a hallgatóságnak.  

Elsőként az Isten jelenlétében való életről beszélt: „minden pillanatot Isten jelenlétében élni nem is olyan könnyű. A mindent látó és mindenütt jelen lévő Isten tudata határozza meg cselekedeteinket! De ehhez elengedhetetlen eszköz az imádság. A mindennapi „Uram, irgalmazz!”, a Jézus-ima, a Miatyánk vagy a rózsafüzér minden körülmények közt való imádkozása nagy lelki békét és megnyugvást ad, bármilyen feladat előtt is állunk.”

Második, hogy „tegyél meg mindent, amire a lelkiismeret indít, és kerülj el mindent, amitől a lelkiismeret óv, mert a lelkiismeret megmondja, hogy mi a helyes” – mondta a főpásztor, de hozzátette, hogy a jó lelkiismeret működését segíti a választott lelki vezető.

A harmadik a türelem. Ahhoz, hogy jó diakónus és jó pap legyen valaki, türelemre kell nevelni magát és a rábízottakat. Ahogy a szentatyákat idézte: „a türelem Isten Szent Lelkének a lakása, az alázat az eledele. Ha nincs elég eledele, kilép a Lélek a házból. Vagyis, ha nem vagyok elég alázatos, ha nem vagyok elég türelmes, akkor a lélek elveszíti a mindent betöltő nyugalmát.” – zárta homíliáját Ábel atya.

Majd elkezdődött a szentelés.

A szentelés minden mozzanata jelentéssel bír, és meghatározott sorrendje van a mozdulatoknak, szavaknak az évszázados hagyományok szerint.

Mivel a diakónusszentelés a liturgia menetében jóval a nagybemenet után történik, a szent adományok már az oltáron helyezkednek el. A szentély felé vezető úton elkísérik a jelöltet alszerpaptársai, majd diakónusok vezetik tovább a szentélyben, ahol leborulva, háromszor megkerülve és csókkal illetve az oltárt, valamint a püspöki jelvényeket, alázatáról tesz tanúbizonyságot.

Az oltár szélére hajtva homlokát a feladat súlyát érezheti a jelölt, miközben a főpap imát mond fölötte, hiszen e naptól visszavonhatatlanul Isten megszentelt asztalánál szolgál diakónusként. A püspök „Axiosz!” (Méltó!) felkiáltással felmutatja a szerpapi jelképeket, az oráriont, a kézelőt, a ripidiont és a tömjénezőt és ráadja a jelöltre azokat.   

A szertartás további menetében immár diakónusként résztvevő Ignácz Gyulát a Szent Miklós-székesegyház diakónusává nevezte ki a püspök.

A paptestvérekkel és az asszisztenciával együtt huszonöten állták körül az Úr asztalát ezen az ünnepen, a koncelebráló szemináriumi elöljáróknak a Szent Liturgia végén Ábel püspök külön köszönetet mondott a sokéves tanításért, és áldását adta a most kezdődött tanévre is.

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye