Course of the congregation for the bishops

– Ki szervezte a képzést, hol tartották és kik vettek rajta részt?

– Minden év szeptemberében a Püspöki Kongregáció képzést szervez az elmúlt időszakban kinevezett új püspököknek, illetve ordináriusoknak. Az idén szeptember 5–13. között rendezték meg a Regina Apostolorum pápai egyetem épületében. Összesen száznegyvennégyen vettünk részt a világ minden tájáról. Magyar anyanyelvűek hárman voltunk: Szocska Ábel nyíregyházi, Pál József Csaba temesvári megyéspüspök atya és én.

– Hogyan épült fel a képzés?

– Elég feszített programunk volt. Naponta 7.30-kor szentmisével és a reggeli zsolozsma elimádkozásával kezdtünk. A római hivatalok egy-egy bíborosa volt mindennap a főcelebráns, aki rövid homíliát is mondott. Ezután reggeli következett, délelőtt pedig általában két előadás, azt követően csoportmunka,  ebéd után 4 óráig pihenő. A délutánt mindig az esti zsolozsmával kezdtük, majd újra előadások és csoportmunka következtek az este nyolckor kezdődő vacsoráig.

Ezt a menetrendet két nagyszerű alkalom törte meg. Szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján a Santa Maria Maggiore-bazilikában mondtunk ünnepi szentmisét Angelo De Donatis bíboros vezetésével. Szeptember 13-án pedig a Szent Péter-bazilikában kezdtük a napot szentmisével, majd Ferenc pápa fogadott bennünket.

– Hogyan értékelné az egyhetes képzést?

– A képzés mottója ez volt: „Az evangélium örömének szolgái”. Az előadások Ferenc pápa Az evangélium öröme (Evangelii gaudium) kezdetű apostoli buzdításának valamely fejezetéhez kapcsolódtak. Nem véletlenül, hiszen a püspökök egyik legfontosabb szolgálata az evangelizáció nagy művét előmozdítani, a Szentatya pedig az evangélium örömének megélését és továbbadását jelölte meg az Egyház útjaként az elkövetkező évekre.

Már a második napon az jutott eszembe, hogy amikor a hetvenes évek végén elkezdtem teológiát tanulni Pannonhalmán, Tarnai Brúnó atya arról beszélt nekünk, hogy a II. vatikáni zsinat által megújított Egyházat egyre inkább a misztikus, a missziós és az ökumenikus lendület fogja jellemezni. Itt a képzésen erősen kidomborodott ez a három szempont, úgy mint amiért a püspök, az ordinárius a felelős az Egyházban. Valóban imádságos lelkülete volt egész ittlétünknek. Szentségimádással kezdtünk és fejeztünk be minden napot, naponta ünnepeltük az Eucharisztiát és imádkoztunk zsolozsmát, François-Marie Léthel kármelita atya pedig lelkinapot tartott. A fő téma, az Egyház missziós küldetése, az evangelizáció szent ügye volt. Kilenc előadás és az azokat követő csoportmunka mélyítette el tapasztalatainkat. Az Egyház ökumenikus küldetéséről és a vallások közötti párbeszédről pedig Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa elnöke és munkatársai tartottak előadást, illetve vezették a megbeszélést.

– Milyen találkozásokban volt része az eseményen?

– Végig itt volt velünk Marc Ouellet bíboros, a Püspöki Kongregáció prefektusa. Nagy élmény volt megtapasztalni az Egyház sokszínűségét. A munkacsoportunkban tizenhárman voltunk: öt szír-malabár püspök Indiából, egy angliai, ketten az USA-ból, egy vietnámi, egy litván, egy Kréta szigetéről és Szocska Ábel püspök atyával mi ketten magyarok. A társalgás angolul folyt, de a litván püspök és Ábel atya oroszul szólították meg egymást, én pedig a keralai szír-malabár püspökökkel németül beszélgettem.

– Van olyan találkozás, amit kiemelne?

– Würzburg új megyéspüspökét, Franz Jung püspököt velem egy napon, február 16-án nevezte ki Ferenc pápa. Mindjárt az első napon megszólítottam, mondtam neki, hogy egyszerre neveztek ki bennünket. Erre ő olvassa a kitűzőmet: „Pannonhalma?! Te Asztrik főapát utóda vagy? Engem ő szentelt diakónussá a Germanicumban!” (Collegium Germanicum et Hungaricum – Német-Magyar Kollégium: pápai papnevelő intézet a német nyelvterületről és Magyarországról érkező növendékek számára Rómában – a szerk.)

– Miben jelentett megerősítést a többi ordináriussal való találkozás?

– Nagy lendületet tapasztaltam az új püspökökben. Nagyon különböző élethelyzetekből érkeztünk, de azt éreztem, hogy értjük Ferenc pápa szándékát, és készek vagyunk munkatársai lenni egy „buzgóbb, örömtelibb, merészebb evangelizációs korszak” ébresztésében.

– Hogyan élte meg a találkozást a Szentatyával, milyen üzenetet fogalmazott meg Ferenc pápa?

Szeptember 13-án, miután szentmisét ünnepeltünk a Szent Péter-bazilikában, találkoztunk a Szentatyával. Ferenc pápából nagy nyugalom és béke sugárzott.

Nagyon személyesen szólított meg minket: „Amikor átölellek benneteket mint az Egyház új pásztorait, akiket vélhetően még eltölt annak ámulata, hogy meghívást kaptatok… szeretnélek mintegy félrevonni benneteket, szeretnék hozzátok lépni Krisztus érintésével, Isten evangéliumával, mely felmelegíti a szívet, megnyitja a fület és megoldja a nyelvet arra az örömre, amelyet nem lehet megzavarni, és amely nem szűnik meg, mert nem vásárolt és nem kiérdemelt öröm, hanem tiszta kegyelem!”

Végig arról beszélt, hogy élő kapcsolatot ápoljunk Krisztussal, ne hátráljunk meg, ne engedjük, hogy kihűljön bennünk a szeretet: ne a kudarcoknál tapadjunk le, mert akkor a szívünk beszűkül.

Isten már létezett és szeretett bennünket, mielőtt mi léteztünk volna. Az ő társaságának biztonságát és közelségének teljességét vagyunk hivatottak felfedezni és továbbadni.

–  Milyen további feladatokat hangsúlyozott beszédében a Szentatya?

– A pápa külön felhívta a figyelmünket, hogy nagy gondot kell fordítani a papságra készülőkre: korszerűsítsük a kiválasztás, a kísérés, az értékelés folyamatait.

Aranyszájú Szent János napján találkoztunk Ferenc pápával, így a Szentatya az egyháztanító egyik gondolata nyomán foglalta össze hozzánk intézett szavait: „Ezért arra hívlak benneteket, hogy örvendezve, és ne keserűen, derűsen, és ne aggodalmaskodva, vigaszra lelve, és ne vigasztalanul haladjatok előre – keressétek az Úr vigasztalását! –, és őrizzétek meg azoknak a bárányoknak a szívét, akik – még ha farkasok veszik is körül őket – tudják, hogy győzni fognak, mert a pásztor segítségére számítanak!”

Forrás: Magyar Kurír, fotó: Pannonhalmi Főapátság

Nyíregyházi Egyházmegye