A hűtlenség megelőzése – Mit mond a pszichológus és a morálteológus?

Az előadás abban nyújtott segítséget, hogy milyen módon előzhető meg a hűtlenség: érdemes ugyanis előre okosnak lenni. Meg kell különböztetni a féltékenységet a féltéstől. Előbbi a bizalmatlanságból ered, és romboló hatású, az utóbbi intelligens hozzáállás a dolgokhoz: féltjük azt, ami, aki értékes, de törékeny. A házasságért, csakúgy, mint minden társas kapcsolatért – a barátság, sőt az istenkapcsolat is ide tartozik – sokat kell tenni, nem elég kényelmesen elhelyezkedni benne. Utóbbi esetben ugyanis megeshet, hogy hosszabb időn keresztül elhanyagoljuk a társunkat, élettelenné válik a kapcsolat, fontosabb lesz valami vagy valaki más: a barátok, szülők – testvér vagy anya is átveheti a házastárs szerepét –, munka, hobbi, gyerekek vagy egyházi szolgálat; esetleg intimitás alakul ki egy ellentétes nemű személlyel. Elindul a flörtölés, majd testi kapcsolat lesz belőle, és máris a megcsalásnál tartunk. Az internetes flörtölés sem játék, éppúgy megcsalás, még ha virtuális értelemben is: meredek szakasz a hűtlenség lejtőjén, ugyanakkor nem ok a válásra.

Papp Miklós görögkatolikus lelkész az egyházi szolgálatban való buzgólkodással kapcsolatban kiemelte: fontos, hogy a szolgálatban keressük Krisztust, de éppígy a házasságunk szentségében is, és nem annak kárára!

Felvetődik a kérdés, mit tegyünk, ha valaki iránt erős vonzalmat érzünk? Ez már megcsalás? Papp Miklós hangsúlyozta, ebben az esetben nincs mit tenni, menekülni kell, ami adott esetben munkahelyváltást is jelenthet, hiszen az erósz több millió éves erő, könnyen elbukunk, ha engedünk neki. Másrészt ebben az esetben is igaz, hogy a rosszat legyőzhetjük a jóval: inkább építsük a házasságunkat, s ebben az építkezésben „tegyünk rá még egy lapáttal!” Ugyanakkor nem kell feltétlenül tájékoztatni a házastársat erről a vonzalomról, hiszen Somogyiné Petik Krisztina elmondása szerint a pszichológiai tapasztalat azt mondja: ennek a tudatát nem mindenki bírja el. Kötelesek vagyunk viszont küzdeni a felismert vonzalom ellen.

Felvetődik az a kérdés is, hogy a hűtlenség eseteiben vajon csupán a házastárs felé vagyunk hűtlenek? Nem, mert hűtlenné válunk a társunk családja, a gyermekeink, Isten, a társadalom, de önmagunk felé is: az emberi kapcsolatok ugyanis nem szerepek, amelyek levethetők, amelyek nem érintik az ént, hiszen az énem éppen a kapcsolati döntéseim során realizálódik.

Asztalosné Elekes Szende arról beszélt, hogy az életközépi krízis ideje különösen sérülékeny kor az emberek életében a hűtlenség szempontjából, illúziót kelthet a változtatás lehetősége. Attól sem tekinthetünk el, hogy vannak úgynevezett csábítók, akik számára az érzelmileg elhanyagolt házas ember „könnyű préda”. A testi kapcsolat különben is a gondoskodás megvalósulását, a „fontos vagyok” érzését kelti fel.

Szó esett az előadáson arról is, hogy a házastárs ugyanakkor nem lehet száz százalékig az érzelmi telítettségünk záloga, ezt nem követelhetjük tőle, saját magunkat is meg kell tanulnunk érzelmileg táplálni. Papp Miklós azt is hangsúlyozta, hogy az élet sok nehézséget hozhat, amit sokféle módon élhetünk meg, de ne csaljuk meg a társunkat, mert az hihetetlenül nagy sebet ejt a másikon: szétrobbantja a bizalom kötelékét, lerombolja az önértékelést, nagyon nehéz kigyógyulni belőle.

A megelőzésről szólva Somogyiné Petik Krisztina a pszichológia tudományos eredményeire utalva azt mondta: törekedjünk a házasságunkban a kapcsolati megelégedettség fenntartására, ugyanakkor ez sem elég, döntenünk kell a hűség mellett a kapcsolat fenntartása érdekében: erre szükség van, mert törékenyek, gyengék vagyunk.

A kapcsolati megelégedettség fontos eleme az is, hogy hagyjuk a másikat olykor szabadon önmagában lenni is: kötődjünk, de ne fojtsuk meg egymást. Tervezhetünk például kettesben egy közös zarándoklatot, de tervezhetünk a társunknak is egy külön programot, hogy kicsit átgondolhassa az életét, kicsit lazíthasson. Építenünk kell a kapcsolatunkat, aminek három pillére az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés.

Papp Miklós az előbbiekhez hozzátette, hogy a „dinamikus hűség” fogalmáról van szó: ha nem csalom meg a társamat, attól még nem biztos, hogy jó házasságban élek. Ha betartom az előírásokat, attól kezdve máris jó ember lennék? „Nem kényelmes dolog Krisztus-követőnek lenni vagy házasságban élni, hanem dráma és küzdelem.” A „dinamika” pedig azt is jelenti, hogy a szerelmet, a szeretetet ki kell bontakoztatnom. A hűség „statikus” megvalósulása a házasság kiüresedésével fenyeget. „Nem a bűnök ellen élünk, hanem valakiért.”

A házasság szentsége éppúgy, mint a szentáldozás, sarkalljon arra, hogy „tudunk mi még jobban is szeretni, az eddigieknél is jobban”; a kereszténység ne altasson be senkit, inkább sürgessen, noszogasson – tette hozzá a morálteológus.

Asztalosné Elekes Szende az intimitás valóságát elemezte: szoros, támogató, érzelmekkel átszőtt kapcsolat, amelyben tudok önmagam lenni, és képes vagyok a másik élményvilágát befogadni. Az intimitás ítélkezésmentes kapcsolat, A kis hercegben olvasható mondat példáján: „minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz”. Mindezek eredménye a kötődés, amely megengedi, hogy olykor ütköztessük is a véleményeinket, a másik ledorongolása nélkül. Az intimitásnak vannak intellektuális, érzelmi, társas, testi, spirituális síkjai. Konfucius kínai bölcs azt tanította, hogy a mozdulatainkba belevisszük a szellemiségünket, és viszont: ölelésünk, csókunk, érintéseink megidézik a szellemiségünket.

A továbbiakban arról is szó volt, hogy a mindennapok taposómalmában hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ki is él mellettünk: nem gondolunk a másik értékeire, nem csodáljuk őt, előszeretettel állítunk elé másokat példaként, őt pedig leértékeljük, „puffogunk”.

A „pozitív rágódás” azt jelenti, hogy el-elgondolkodunk a társunkról, az értékeiről, ennek hiányában ugyanis eltűnik a hozzá való kedvességünk. Fontos, hogy rendet teremtsünk a gondolatvilágunkban, hiszen „az fog megtestesülni, amit az ember gondol”, s ez alapvetően hozzátartozik a hűséghez. Másként fogalmazva: a gondolati bűnöknél kezdődik a hűtlenség.

Olykor áldozatot is kell tudnunk hozni a másikért, a pszichológia szerint ugyanis nincs kapcsolat, ami áldozatok nélkül is működik.

A megelőzés fontos eleme, hogy megtartjuk a határokat: például távol tartjuk a csábítókat (nem hálás szerep), nem bántjuk a társunkat kritikával, megvetéssel, támadással, elzárkózással: szakemberek szerint a jó házasságban öt építő gesztusra maximum csak egy romboló juthat.

Az előadás végén a megcsalt fél és a hűtlen fél „teendőiről” is szó esett. A megcsalással ugyanis még nem lett automatikusan vége a házasságnak, nem dönthetjük el előre, hogy mi fog történni, ezt csak Isten tudja. Nem szabad azonnal „lehúzni a rolót”, küzdeni kell a házasságért, még ha évekbe is telik ez. A határ talán az, amikor már az egészségünk, az életünk forog kockán – mondta Papp Miklós –, olyankor létezik az ágytól-asztaltól való elválás. Kapaszkodnunk kell a szentségekbe (imádkozhatjuk hozzá: „Taníts meg a Te igazságodra, Istenem”), segíthet szakember vagy jó barát átvészelni a nehéz heteket, hónapokat. Szükség van az extra feszültségoldásra is: hobbi, úszás, vagy éppen természetjárás. A hűtlen személyt ne azonosítsuk a hűtlenségével, ne démonizáljuk, hanem harcoljunk őszintén a házasságunkért, és ne taktikázva!

A hűtlen félnek szóló üzenetek a következők voltak: ki kell szakadni a külső kapcsolatból, bármennyire fáj, át kell látni a szenvedély ködén a házastársammal való mély kötődés felé, bocsánatot kell kérni, türelmesnek kell lenni, mert ez segíti a gyógyulást; meg kell gyónni a megcsalást, mert „Isten a porból is képes újjáteremteni minket.” Ő kezdi a kiengesztelődést, nekünk még eltarthat évekig – hangsúlyozta Papp Miklós, aki az előadást a következő szavakkal zárta: „Hiszem, hogy a húsvét nemcsak a biológiai feltámadást jelenti számunkra, hanem azt, hogy Isten képes minket feltámasztani a házasságunk poklából is.”

Szöveg: Körössy László/Magyar Kurír, fotó: Lambert Attila

Nyíregyházi Egyházmegye