Vasárnap délelőtt Gödöllőn a Kazinczy körúton templom alapkövének letételére gyűlhettünk össze, a görögkatolikus közösség Szent Kereszt elnevezésű templomára. Most még sátor emelkedett a fejünk felett, a sátor bejáratánál láthattuk a megvalósítandó kupolás építmény rajzát, Balogh Balázs építész tervét.

Az ünnepi liturgia során elhangzó olvasmányok közül a Teremtés könyvéből, Mózes első könyvéből idézett szakasz kapta a legnagyobb hangsúlyt, belőle indult ki aztán Kocsis Fülöp görögkatolikus megyéspüspök szentbeszéde is. „Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja!” Így kiáltott fel Jákob vándorútja során, mikor felébredt abból az álmából, melyben megnyílott előtte a menny. Mint Jákob vándorol a gödöllői görögkatolikus közösség is, először a Blaha telepi kápolnában, majd a máriabesnyői egyházközség Teleki Pál téri épületében kapva ideiglenes szállást. Most végre, hasonlóan szintén hozzá, elhelyezhették állandó otthonuk kövét: „Ezt a követ pedig, amelyet emlékjelül deállítottam, Isten házának fogják hívni…” Kocsis Fülöp megyéspüspök felidézte, hogy jó pár hónappal ezelőtt járták be először az építésszel, teológusokkal ezt a területet, melynek szegletében, a majdani oltárt megjelölve most az alapkövet elhelyezték. Látványos dolgok még nem történtek, mondta. Ma egy gödröt ástak, lefelé ástak – mert felfelé akarnak építkezni. Az egyház áldása és imája nem elég, hogy megvalósuljon az álmuk: rengeteg munkára van szükség. Az áldást már megkapták, mától fogva kemény munka vár rájuk. Ez a templom magas lesz, de nem fog az égig érni. Ahhoz, hogy az égig elérkezzenek, hogy valósággá váljék itt Isten háza és a menny kapuja, a lelkükben kell munkálkodniuk, a lelkükben is lefelé ásniuk, felfelé építkezniük. Az álomban, Jákob álmában megjelenő létra, melyen Isten angyalai járnak az ég és föld között, a szívükben van. És a közösségükben van. Ha összefognak, megfogják egymás kezét, kinyújtják egymás felé a kezüket, érezhetik, hogy Isten nyúlik le hozzájuk. Így adja áldását, fejezte be beszédét a püspök, kívánva: ebből a napból mindnyájan hitet és erőt merítsenek. Sivadó János, az építkezés előtt álló közösség lelkésze, talán roppant feladat súlyától terhelten, de bizonyára régi vágya beteljesedése küszöbén állva mondott köszönetet mindazoknak, akiktől eddig segítséget kaptak. Kérte a további segítséget, együttérzést, támogatást. Talán két év alatt befejezhetik az építkezést, vélte. Reméljük, hogy még előbb is. Ahogy korábban elhangzott: állíttassék e szent munkához őrangyal.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum