Családpasztorációs Papi Találkozó Leányfalun

Az alkalom, a helyszín, a közösség lelkigyakorlatos feltöltődéssel is megajándékozta a jelenlévőket. A tartalmas előadások témái, a pápai megnyilatkozások tükrében, támogatást és segítséget adhatnak hitünk megértésében, elmélyítésében.

Hétfőn Veni Sancte szentmisével nyitotta meg az alkalmat Bíró László püspök atya. Homíliájával megalapozta azt a bensőséges, imádságos, de mindemellett gyakorlatias, és tettre kész légkört, mely az egész konferenciát jellemezte. A napi szentírási szakasz mellett a napi szentet, Lisieux-i Kis Szent Teréz-t és Jóbot állította példaképként a hallgatóság elé. A megalapozott imádságos élet fontosságát emelte ki, felhívva a figyelmet arra, ha csupán a látványos, és hangos eseményekből állna az Egyház, hamar kifulladna. Megható volt hallani a „végeken” szolgáló papokhoz szóló buzdítását.

Az első előadó, dr. Veres András püspök a Veritatis Splendor Szent II. János Pál pápai enciklikája segítségével vizsgálta az igazság és a lelkiismeret viszonyát. Amennyiben minden élőben ott a vágy, hogy megismerje az igazságot, akkor lennie kell abszolút igazságnak. Manapság viszont lépten-nyomon szubjektív igazságokba botlunk. A lelkiismeret szabadságának korlátlanságát nem lehet úgy hangoztatni, hogy közben ne veszne el az objektív igazság, Isten alapvető igazsága. A hit – és ezzel egyidejűleg – az objektív igazságba vetett hit adhat csupán stabil erkölcsi értékrendet. Enélkül minden viszonylagos. Szabadságunkat stabil korlátok között szabadon mozogva élhetjük meg igazán. Hívőként fontos feladatunk lehet a lelkiismeretünk helyes ápolása, amely a katolikus igazságok megismerését is jelenti. Így a lelkiismeretünk Istennel való őszinte dialógussá válhat – mondta a püspök.

Majd Jean-Yves Brachet OP a VI. Pál Humanae Vitae enciklikájában megjelenő házasság és szeretet igazságáról beszélt. Ez a pápai törvény nem is igazán egy negatív erkölcsi törvény kihirdetése (a fogamzásgátlás témakörében), hanem a házassági erkölcs pozitív bemutatása. Meg kell jegyezni, hogy egyrészt az Egyház tanítása nem változik, a dogmatikus igazságok nem változnak, viszont a tanítás fejlődik. Egy részletet sem ragadhatunk ki anélkül, hogy ne az egészet tartsuk szemünk előtt. Másrészt pedig az Egyháznak nem véleménye van, hanem egy igazságot őriz, és szándékozik megvédeni. Nem azért igaz valami, mert az Egyház mondja, hanem azért mondja az Egyház, mert igaz. Úgy kell rá tekintenünk, mintegy útjelző táblára. Miskolc nem azért lesz ott, mert kiírták a táblára, hogy „Miskolc”. Miskolc ott van, a tábla pedig segít megtalálni. – fogalmazta meg a szemléltető példát a domonkos szerzetes.

A házasság megértéséhez tudatosítani kell, hogy az Egyház és a világ, ha szeretetről, és szerelemről beszél, nem ugyanarról beszél. Meg kell ismernünk az Egyházunk fogalomtárát is. A világ számára, a szubjektív logika szerint a házasság, a másik ember mindig kockázat marad, ahogy a gyermek is, holott az ember önmaga ajándékozásával találhatja meg élete értelmét. A házasságban fellépő nehézségekben fel kell ismernünk a növekedés igényét, és meghívást a megtérésre, a megújulásra. Nem állhatunk be a virtuális világ normái közzé, ahol mindennek csak akkor van értelme, ha a pillanatnyi örömöt okoz, s ha ez az öröm elmúlik, eldobja, lecseréli a modern ember annak forrását.

A házassági szeretet jellemző vonásai, melybe kapaszkodhatunk, a következők: emberi, mert növekedni akar, és érzékelhető tett; teljes, mert mindent megoszt, nem hagy kivételeket; hűséges és kizárólagos egész az élet végéig. A hűség nem csak megtartható, de örömforrásnak is megmaradhat, olyannak, mint az esküvő pillanatában volt. Termékeny, mert új életekre törekszik.

Szikora József a Magyar Katolikus Rádió főszerkesztője a médiában megjelenő keresztény örömről szólva megjegyezte, hogy az örömöt csak megközelíteni lehet, teljesen megfogni nem. Az öröm forrása nem a változó és nem mindig befolyásolható külső körülményekben van, hanem a misztikus tapasztalásban, hogy Isten állandóan és feltétel nélkül szeret minket. Ez az érzés átéléssel és gyakorlással fejleszthető. Beleeshetünk abba a hibába, hogy olyan jelszavakat használunk, amelyek nem mutatnak rá a kereszt misztériumára is. Kár lenne a lényeget eltakarni az öröm okozásának céljából. Másik kísértés, hogy örömmel azonosítjuk a pillanatnyi boldogságmámort. Ha a misztériumot elvetjük, nem születik meg az igazi öröm. „A személyes megtérést nem helyettesíti, ha jól érzem magam egy örömteli (vallásos) tömeg tagjaként.” – mondta. Ha elértük az embereket, meg is kell hívnunk őket a megtérés igazi helyére. A médiát a kor Zakeusának fügefájává kell tenni.

Hodász András atya egy ismert blogger szemével adott főleg szakmai szempontú tanácsokat, hogyan is kell megjelennie az Egyháznak a modern médiában, az újságoktól kezdve a közösségi oldalakig. Az evangelizációs parancsban értett világ alatt a közösségi médiát, és az internet világát is kell értenünk. A média mindig manipulál. A kérdés, hogy tudatosan, vagy tudattalanul. A valóság egy szeletét tárja elénk, de úgy érezzük, a teljes valóságot látjuk. Keresztény médiában ezt a minimálisra kell csökkenteni, és objektivizmusra kell törekedni. Minden körkérdést meg kell vizsgálni egy adott témában.

Este, fórum keretében dr. Maróth Miklós beszélt az emberiséget érintő globális problémákról. Ismertette az iszlám vallást, és kultúrát. Az integrálás nehézségei egyes esetekben leküzdhetetlen problémaként jelennek meg. Ugyanakkor sok közösségi dolgot tanulhatunk tőlük, melyekkel újra vonzóvá válhat Egyházunk. Ezek tulajdonképpen az Egyház szociális, morális és társadalmi tanításában is jelen vannak, csupán komolyan kellene venni őket.

Másnap, kedden dr. Fejérdy Áron kezdte meg az előadások sorát, aki Ferenc pápa Evangelii Gaudium (Az evangélium öröme) kezdetű apostoli buzdítása által taglalt igazság, pasztoráció és lelkipásztorkodás öröméről beszélt. Az igazság számunkra nem valami, hanem valaki, úgy lehet megismerni, hogy kapcsolatba kerülünk vele. Ez meghatározza befogadásának és továbbadásának módját. Az Igazság kedvezményező, magához akar vonzani. A jó mindig közölni akarja önmagát. Az Igazság egy kapcsolat is. Az Ige megtestesült, úgy adta oda magát, hogy meg tudjuk érteni. Ezért továbbadása is csak a Ferenc pápa által sokat hangoztatott „kilépéssel” történhet, mikor kilépünk a jól megszokott személyes világunkból, hogy odaforduljunk a másikhoz. Az Igazság mindenkié, és különösen a szegényeké. Viszont a szegényeket tágasan értelmezhetjük, hiszen rengeteg szegény sorsú, magányos ember él körülöttünk. Korunk embere reménytelen. A szegények meghallása is örömforrás számunkra. Az Igazság ugyanakkor egészen a végsőkig elment értünk. Isten és a hitünkből fakadó öröm nem választható el a kereszttől.

A következő előadás Michels Antal tb. kanonok a megkülönböztetés és a befogadás öröméről szólt, mely az Amoris Leatitiát dolgozta fel. Egyik központi témája a korunkat sújtó nehéz családi helyzetek, az elváltak, az újraházasodottak, a nyomorban élők és az Egyháztól máshogy elszakadtak befogadására való megoldáskeresés volt. Manapság nagyon nehéz elérni a fokozatosságot a szerelemben, szeretetben, mely a házassághoz vezet, hiszen a többségi norma a házasság előtti összeköltözés. Ez által már alapjaiban gyengül a házassági hűség fogalma. Nagyon sokat tudnak jelenteni a kisebb parókiai csoportok, amelyek képesek egy-egy tagjukat felemelni, megérteni, befogadni. Bátran vehetünk hát részt ilyenekben, szorgalmazhatjuk a létrehozásukat is otthoni közösségeinkben.

Dr. Török Csaba teológus szintén az Amori Laetitiáról elmélkedett, de az irgalom és az igazság szempontjából. Kiemelte, hogy az isteni irgalom és az isteni igazság biztos nem egészen úgy áll össze, ahogy mi emberként elképzeljük. Többek között a görög mitológiában is csak úgy kibírható az árnyéklét, ha felejtek. Jézus pont az el-nem-felejtésről beszél. Isten mindenre emlékezik, de nem úgy, mint egy ipari kamera. Isten az életet rögzíti, a személyt, nem a bűneit. – vigasztalt az atya. Persze a bűn általi sebekkel együtt létező énjét, de nem csupán azokat. Isten nem felejt, és nem felejt el, és ebben az emlékezésben alapszik az örök létünk. A kegyelem és az igazság a kereszt misztériumában találkozik össze. Isten alakjában olyan bíróval van dolgunk, aki maga keres elő minden felmentő dolgot, hogy ne kelljen elítélnie. Isten nem tud igazságtalanul irgalmas lenni. Isten abba belehalt, hogy a pap kimondhassa felettünk a feloldozó ítéletet. Az Egyházra kevesebb dolog veszélyesebb, mint a könnyen osztogatott kegyelem. A kegyelem nem olcsó, hanem ingyen van, ezért mindennél drágább.

Dr. Pákozdi István az ifjúsággal való foglalkozást és a házasságra való felkészítést kapcsolta szorosan össze. Az egész konferencia során többször előkerült már, hogy nemcsak a házasságig kellene kísérni a papoknak a párokat, hanem esküvő után is erősíteni kell a papok és házastársak kapcsolatát, amihez mindkét félre szükség van. Megemlítette a jegyes-iskolát, mint lehetséges alkalmat, ahol nem csak az atyával, hanem egymással is találkozhatnak a párok, így bizonyos közösséget is alkotva.

Gábor Miklós egy a fiatalok helyzetéről szóló kutatást részletezett, majd kisebb csoportokban elvonulva gondolkoztak közösen a feltett kérdéseken. Itt a fiatalok kísérése és az újraházasodottak befogadásának módjai volt a téma. Eztán következett a csoportok által talált lehetőségek összesítése, majd este kerekasztal beszélgetésen az ifjúsággondozás sikeres kezdeményezéseiről volt szó. Ebben dr. Serfőző Levente, dr. Farkas László, dr. Monostori László és Kisiván Csaba vett részt Gábor Miklós vezetésével. Téma volt az ifjúságpasztorációs vezetőképzés, a sikeres csoportok bevonása, az Antiochiai Közösség, valamint további sikeres kezdeményezések.

A családpasztorációs konferencián való jelenlétet dr. Obbágy László atya és dr. Véghseő Tamás tette lehetővé a görögkatolikus papnövendékek számára.

Szöveg: ifj. Tóth Elek, papnövendék, V. évfolyam, fotó: Kiss Máté

Nyíregyházi Egyházmegye