COFFEE PANNONIA
Nem ilyen szabadságra vágytunk
„Mégis úgy érzem, pont most lesz minden a helyén! Eljött az ideje, hogy felszabadultan csak az ünnepre figyeljünk, nem vonja el tekintetünket a rohanás, a megfelelni akarás, belülről jövő ünnep lesz a feltámadás!” – optimizmussal teletöltött kávés bögre a Bánhegyi Anikóé. Olvassák szeretettel!
Egyik délelőtt a gyerekeim az apukájukkal – míg én az ebédfőzéssel foglalatoskodom – felállítják a trambulint. Ez egy szuper játék! Fejleszti az idegrendszert, meg jó móka is, plusz jól fel lehet töltődni rajta. A gyerekek haja felhőként veszi körbe szép kis arcocskájukat – este meg alig tudod majd kibontani. De a legjobb még csak most jön, mert ha hozzá érsz egy ilyen kis energiabombához, meglepetésként jól megráz. Erről tudod, hogy most már jól feltöltődött, mármint a gyereked. Ám ez nem akadályozza meg őket, hogy újabb kalandba vágjunk bele: menjünk pecázni – hangzik a kérés, majd eszünk később! Gáztűzhely elzárva, indulás.
A tó partján hideg szél fúj, a kis komolytalan felszerelésünket a hullámzó víz folyton kihozza a partra. De mi nem adjuk fel. Az összes létező ruhát felvetetem a gyerekekkel, én egy pokrócba csavarva félfagyottan várom, mikor unják már meg. Beülnék a kocsiba melegedni, de akkor elkezdődik a fogássorozat, most már azzal szórakozok, hogy a kocsihoz indulok és akkor, mire leülnék már hallom is: Anya, megint kapás van! Futás: megnézni, fotózni, mert ezt majd Apának is látni kell. Na, most már úgy felmelegedtem nem is kell a pléd! Persze minden törpeharcsa visszakerül a vízbe még a legszebb aranyszárnyú keszeg is. Már csak egy legényem hangját nem hallani. Ő még nem fogott semmit. Biztatom, hogy várj csak, beülök az autóba, s mindjárt lesz neked is kapásod! Így is lett! Futok, nézem, dicsérem, fotózom az apró teremtést. Jó, akkor most ki kellene szabadítani ezt az ártatlant is a fogságból. De hol a horog? Lenyelte, teljesen lenyelte! Jaj, szegény! Akartam halat fogni, fogtam is, de nem így akartam!
Hát, igen! Nem mindig azt kapjuk, vagy nem éppen úgy kapjuk a dolgokat, ahogy kértük. Most például nem ilyen „szabadságra” vágytunk. Nem ilyen húsvétra vágytunk és készültünk a böjt során, de Az eljön a karantén idején is. Jó lesz, így is jó lesz!
Nem akarok megfelelni a világias elvárásoknak, hogy minden ragyogjon, minden a helyén legyen. (Ahol ennyi kéz meg láb van nem is tudok, be kell látnom.) Mégis úgy érzem, pont most lesz minden a helyén! Eljött az ideje, hogy felszabadultan csak az ünnepre figyeljünk, nem vonja el tekintetünket a rohanás, a megfelelni akarás, belülről jövő ünnep lesz a feltámadás! Nem lesz zajos és társasági, de lesz csendes és elmélyült, sokkal kézzelfoghatóbb valóságos Húsvétunk! Elkészítjük a pászkát és sorban a többi eledelt is és lesz sok-sok alkalom az online szertartások meghallgatására is. Ugye édesapák elfogadjátok a „kihívást”, hogy nektek kell az asztalfőn állni és megszentelni a pászkát?!
Nem ezt akartuk, de így is jó lesz!
