Meeting of caregivers in Demecser

Az összejövetel első részében Kiss László atya, mentálhigiénés szakember tartott előadást, melynek fő témája a haldoklás és a gyász folyamata volt. A házi segítségnyújtásban aktuális ez a téma, hiszen gondozottaink idős emberek, akik a kor előrehaladtával egyre közelebb kerülnek az elmúláshoz, a halálhoz. Félünk a haláltól, a haldoklástól, pedig tudnunk kellene elfogadni a tényt, hogy az elmúlás pillanata megkezdődik a születésünk első percében. Meg kell tanulnunk a halál és a haldoklás létét, elfogadását. Szakemberek a haldoklás 5 fázisát állapították meg. Az első fázis az elutasítás, amikor az egyén nem hiszi el, hogy halálos beteg, hárít. A második szakasz a harag és a düh, amikor szembesül betegsége súlyosságával, dühössé, vádaskodóvá válik. A harmadik szakasz az alkudozás, amikor felajánlásokat tesz, alkudozik, készségessé, együttműködővé válik. A negyedik, a depresszió szakaszában megérti, elfogadja a valóságot, szembesül azzal, hogy nincs tovább, az utolsó az elfogadás, a belenyugvás szakasza, amikor nyugalomra, békességre vágyik a beteg.

Gondozónőinknek ezekben a szakaszokban segíteniük kell a haldoklókat, hogy minden testi és lelki támogatást megkapjanak. Fontos hozzásegítenünk őket, hogy vallási vigaszhoz is jussanak egy lelki békét nyújtó képviselő, azaz a lelki atyák, lelkészek bevonásával.

A halál bekövetkezése után gondolnunk kell a hozzátartozókra is. Az élőknél a gyászreakció követi a halált. A veszteség következtében érzett fájdalmat fel kell dolgozni. Ez a folyamat a gyászmunka, amelynek lényege és célja, hogy el tudjuk fogadni a másik halálát.

A gyászoló is különböző fázisokon megy át, amíg képes lesz feldolgozni a gyászt. Sokk, tagadás, bűntudat, megkönnyebbülés, szorongás, összeszedettség, majd kaotikus állapot jellemző erre az időszakra. Fontos, hogy ezekben a fázisokban ott segítsünk a gyászolónak, ahol éppen tart, és ne rekedjen meg ez a folyamat. A segítőnek türelemmel, meghallgatással, beszélgetéssel rá kell venni a gyászolót, hogy érdekelje, mi van körülötte, új jövőképet kell nyújtani neki az elvesztett személy nélkül. A gyászt nem lehet megspórolni. Minden veszteségünket el kell gyászolni, mert ha nem így történik, az később visszaüt.

A találkozó második részében minden Szeretetszolgálatból egy gondozónő bemutatta szolgálatukat, majd elvégeztük a Parakliszt, utána egy kis vendéglátásban is részesültünk.

Szerintem nagyon hasznos és érdekes előadást hallottunk arról, hogy erőforrásaink felhasználásával hogyan segítsünk egy haldoklónak a haldoklás szakaszaiban és hozzátartozóinak a gyász feldolgozásának fázisaiban.

Köszönjük Szabó Gábor kerületi esperesünknek, parókus atyának az összejövetel megszervezését, a helyi gondozónők segítségét az agapé alkalmával.

Szöveg és fotó: Tamásné Fazekas Éva, a demecseri szeretetszolgálat vezető gondozója

Nyíregyházi Egyházmegye