The Seminarium Centrale 1956

1956. október 22-én a kispapok elkezdték ez évi lelkigyakorlatukat, melyet Belon Gellért sükösdi plébános (későbbi pécsi segédpüspök) tartott. A lelkigyakorlat miatt a növendékek teljesen el voltak szigetelve a külvilágtól. A fegyverropogás és a robbanások hangja azonban mind behallatszott a szemináriumba, így a lelkigyakorlati teljes szilenciumot már nem lehetett tartani.¹⁰ A felsőbb évesek kérdezgetni kezdték a lelkigyakorlatos atyát, mi van odakint. A noszogatásra Belon atya elmondta az érdeklődőknek: kitört a forradalom. Innentől kezdve nem is akartak mást ezek a kispapok, csak hogy vége legyen a lelkigyakorlatnak és ők is részesei legyenek az eseményeknek.¹¹

Talán még a lelkigyakorlat ideje alatt volt, hogy az Akadémiáról egy civil hallgató, bizonyos B. Tibor berontott az ebédlőbe és javasolta, hogy az Akadémián is legyen forradalmi diákbizottság, melynek vezetését is szívesen vállalná. Ez később nem valósult meg.¹²

A lelkigyakorlat után szoktak következni az avatások: tonzúrafelvétel, kisebb rendek felvétele, valamint a diakónus szentelés. Ezek azonban a kialakult helyzet miatt elnapolásra kerültek.¹³

A lelkigyakorlat utolsó napján a kispapok zenés estet tartottak, amelyen Beethoven V. szimfóniáját hallgatták meg, amit Károly Róbert I. éves magyarázott.¹⁴ Ezzel a zenés esttel lezárták a lelkigyakorlatot, valamint útnak indították a papnövendékeket, mivel másnap a legtöbb növendék a maga módján bekapcsolódott a forradalomba.

A már pappá szentelt VI. évesek az Eucharisztiát magukhoz véve indultak el a kórházakba a sebesültek szenvedésének enyhítésére. Volt olyan, aki többször is áthaladt a harcszíntéren és mégis el tudott jutni sértetlenül a kórházba.

Mivel az emberölés szentelési akadály, így nem is akartak a papnövendékek belefolyni a harcokba aktívabban. Ezért voltak olyanok, akik csak a kötelező délutáni séta alatt látták, mi történik a fővárosban.¹⁵

Persze voltak olyanok is, akik szerették volna az Egyház ügyét is érvényesíteni a forradalomban, ezért Kuklay Antal és Marcheschi Károly vezetésével röplapokat akartak terjeszteni. Ehhez a Hittudományi Akadémia jegyzet-sokszorosítóját használták, amihez viszont fel kellett törni a szekrényt, amiben tartották.¹⁶ Iván László, aki ugyanis a jegyzetsokszorosító felelőse volt, megkérte a műszaki duktort, Rédly Elemért, hogy zárja el a gépezetet. Rédly ezt meg is tette. Amikor Kuklay megkérte a műszaki duktort, hogy nyissa ki neki a szekrényt, Rédly nem akarta teljesíteni a kérést, mivel ígéretet tett Iván Lászlónak, hogy senkinek nem nyitja ki, csak erőszakkal lehet majd kinyitni. Úgyhogy azt javasolta, hogy valahogy máshogy oldják meg a szekrény kinyitását. Ezt az eltökélt kispapok meg is tették, és nyom nélkül kinyitották a szekrényt.¹⁷  A jegyzetsokszorosítót használva egy kétpontos röplapot kezdtek terjeszteni, amin követelték a vallásszabadságot és Mindszenty bíboros szabadon bocsátását. Szabó János jezsuita papnövendék kezdeményezésére egy nyolcpontos röplapot is el kezdtek terjeszteni. Ennek főbb pontjai: az egyházi személyek szabadon bocsátása, a püspökök teljes joghatóságának visszaadása, a békepapok támogatásának megvonása, a katolikus sajtó szabadsága, a katolikus iskolák visszaadása, a szerzetesrendek szabad működésének visszaadása, az egyházi szervezetek működési szabadságának visszaadása, a Vatikánnal való diplomácia felvétele.¹⁸

A Vöröskereszt felkérésére a növendékek több fronton is segítettek a rászorulókon. Elsősorban az élelmiszersegélyek kiosztásában, melyek a szemináriumban lettek elraktározva úgy, hogy a nagyobb termekben tornyosodtak a segélycsomagok. 29-e után már a nyugati segélyek is a szemináriumban lettek elraktározva, ám ezekért Endrey Mihály esztergomi segédpüspök volt a felelős. A másik felkérés arra szólt, hogy a környező kórházakban kellene összeírni a sérülteket, hogy hírt lehessen adni róluk a hozzátartozóiknak, akik már lehet, hogy a forradalom kezdete óta nem hallottak semmit sem szeretteikről.¹⁹

A legnagyobb megmozdulás a kispapok körében Mindszenty bíboros szabadulásakor történt, amikor is október 31-én délelőtt, a Budára érkező főpapot az elöljárók és a Hittudományi Akadémia professzorainak kíséretében meglátogatták. Útközben egy kis kitérőt tettek, mivel azt a téves hírt kapták, hogy a bíboros a parlamentnél mond majd beszédet. Miután megbizonyosodtak arról, hogy a hír nem igaz, a tábor kétfelé oszlott. A spirituális vezetésével ment egy kis csapat a várba, hogy találkozhasson a hercegprímással.²⁰ Mindszenty bíboros nagyon örült a látogatásnak, és két feladatot adott a kispapoknak: mivel 1948 és 1956 között börtönben volt, tájékozódnia kell az ország helyzetéről, ezért kérte a kispapokat, hogy állítsanak össze neki egy kis tájékoztatót; a másik feladat pedig az volt, hogy menjenek el az Állami Egyházügyi Hatóság épületéhez és tartsák szemmel a békepapokról szóló dokumentumokat, nehogy eltűntessék, vagy ami rosszabb megsemmisítsék azokat. Mind a két feladatot Tabódy István szervezte meg. A bíboros úr számára szánt tájékoztató megoldására csoportokat hoztak létre, hogy mindegyik más-más témakörből írja meg az ismertetést. November 3-án elhangzott rádióbeszédéhez a hercegprímás fel is használta a kispapok összefoglalását.²¹ Október 31-én egy másik esemény is volt a szemináriumban. Délelőtt ugyanis a budapesti papság gyűlésezett a szeminárium épületében. Ezen Szabó Imre esztergomi segédpüspök elnökölt. Több téma is felmerült (pl. a Regnum Marianum közösség visszaállítása), de konkrét határozat csak két dologban lett: a békepapi mozgalmat fel kell oszlatni és az Állami Egyházügyi Hivatalt meg kell szüntetni. Erről a határozatot november 1-én Marosfalvi László VI. éves növendék (aki a harcok alatt az életét kockáztatva ment ki az utcára, hogy egy halálosan sérült rendőrt meggyóntasson és megáldoztasson)²² értesítette a bíborost.²³

Forradalmárok két alkalommal voltak a papnöveldében: még november elején egy kisebb csapat érkezett a szemináriumba és Halász György rektort keresték. A rektor testvére ávós tiszt volt, és őrá is azt mondták a forradalmárok, hogy ávós. Halász rektor október 31-én a professzorokkal és a kispapokkal elindult a bíboros köszöntésére, ám út közben ő maga eltűnt. A forradalmárok érkezésekor ezért nem volt a szemináriumban, de Semptey vicerektor azt javasolta, keressék a józsefvárosi plébánián (mivel Halász György egyszerre volt a szeminárium rektora és józsefvárosi plébános). Ekkor a fiatalok elmentek és megkeresték ott. A rektor keresésére azonban Tabódy István is elindult, így a forradalmárokkal együtt ő is megtalálta Halászt. Ő volt az, aki meggyőzte a forradalmárokat, hogy ne végezzenek vele. Ehelyett berakták egy tankba és elhajtottak vele. A szeminárium ezért a forradalom alatt Semptey László vicerektor irányítása alatt állt, sőt ő volt az egyetlen elöljáró a házban, hiszen Félegyházy prefektus a forradalom ideje alatt Erdélyben volt rokonainál.²⁴ Semptey irányítása azonban nem volt épp a legjobb, mivel állami ügynök volt.²⁵

Egy másik alkalommal pedig miskolci egyetemisták futottak be a szemi- náriumba és kérték a vicerektor engedélyét, hogy felmehessenek a toronyba. Semptey a meglepettségtől, és talán a fegyverek látványa miatt megengedte ezt a fiatal forradalmároknak. Azok fölmentek és a toronyból kezdtek el párharcot vívni azok ellen, akik miatt az épületbe kellett menekülniük. A lövöldözések idővel elhalkultak, a fegyveresek pedig távoztak a megszentelt falak közül.²⁶

November 4-e volt a változás napja. Az orosz csapatok bevonultak Pestre és ezzel a forradalom egyik legfontosabb alakját, Mindszenty bíborost késztették menekülésre. A bíborost ugyanis a parlamentbe hívatták, ahol már csak Tildy Zoltán, Nagy Imre helyettes miniszterelnöke volt ott. A parlamentben teljes volt a fejetlenség így a hercegprímás úgy döntött, hogy visszamegy Budára.  Ez azonban már lehetetlen volt, mivel a hidakat lezárták, a parlamentet pedig körülvették az orosz tankok. Mindszenty a titkárával, Turchányi Egonnal együtt a reverendájukat a kabátjuk alá rejtve szöktek el és találtak menedéket az amerikai nagykövetségen.²⁷ Két papnövendék, mivel azt hallották, hogy a bíboros a parlamentnél fog beszédet mondani, elmentek oda. Az utat szerencsére biztonságosan megtették, de a parlamentnél már csak a szovjet tankokkal találkoztak. Szerencsére azoknak csak arra volt parancsuk, hogy senkit ne engedjenek be az épületbe így lehetett, hogy nemcsak a két kispapot, hanem a bíborost és a titkárát is sértetlenül hagyták elmenni.²⁸

November 4-e után a kispapok már nem mehettek ki az épületből. A harcok közeledtével a papnövendékek nagy része a pincében keresett menedéket.²⁹ Néhányan azonban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem jogi karáról menekülő forradalmároknak segítettek. A forradalom alatt ugyanis vagy száz forradalmár fészkelte be magát oda. Ezek az élelmet a szeminárium konyhájáról kapták, már október végétől. November 4-e után egy falon ütött nyíláson adták át az élelmet. Az oroszok bejövetele után, mikor már nem lehetett tovább tartani az épületet, egy régi átjárón, a fegyvereket az egyetemen hagyva, a forradalmárok átszöktek a szemináriumba. A szemináriumban reverendát vagy civil ruhát adtak a menekülőkre, így tudtak menekülni. A segítőkész kispapok között volt Tabódy István, Kuklay Antal, Marosfalvy László és Vénusz Gyula is.³⁰ A szeminárium bejáratát ekkor már figyelték, ezért csak időközönként engedtek ki embereket, hogy menekülhessenek.³¹ Így nagyjából húsz forradalmárt mentettek meg.³²

Mészáros Barnabás: A Központi Papnevelő Intézet papnövendékei és az 1956-os forradalom (részlet)

¹⁰ Ld. Adriányi Gábor visszaemlékezése. In: Török Miklós – Baczur Maudolna – id. Klement Kornél (szerk.): 1956 Szemtanúk. Németországban élő kortársak és forradalmárok emlékeznek 50 év távlatából. [a továbbiakban: Adriányi] Marosvásárhely, Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége – Lyra Kiadó, 2006. 83.

¹¹ Apátmy István: 110 kispap. A budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia kispap és civil hallgatóinak kizárása, 1959 áprilisában. Budapest, Éghajlat Könyvkiadó, 2015. 18.

¹² Uo. 19.

¹³Uo. 18.

¹⁴ http://www.mek.oszk.hu/06500/06539/pdf/hatalom1.pdf

¹⁵ Apátmy i. m. 19–20.

¹⁶ Rosdy Pál (szerk.): A katolikus egyház 1956-ban. Budapest, Új Ember Kiadó, Budapest 2006. 111.

¹⁷ Rsdly i. m. 30.

¹⁸ Rosdy i. m. 111–112.

¹⁹ Adriányi i. m. 83–84.

²⁰ Uo. 83.

²¹ Rsdly i. m. 30.

²² Apátmy i. m. 21.

²³ Rosdy i. m. 112–113.

²⁴ Adriányi i. m. 201.

²⁵ Apátmy i. m. 20.

²⁶ Uo. 21.

²⁷ Mindszenty József: Emlékirataim. Budapest, Szent István Társulat, 1989. 442–443.

²⁸ Apátmy i. m. 27–28.

²⁹ Adriányi i. m. 201.

³⁰  Apátmy i. m. 28.

³¹ Rosdy i. m. 110.

³² Tomka Ferenc: Halálra szántak mégis élünk. Budapest, Szent István Társulat, 2005. 111.