Dedication of Chapel and Altar in Geszteréd

„A rossz idő sem veszi el a szépségét ennek az ünnepi alkalomnak, hiszen a szentelt vízzel való meghintés mellett a Jóisten is megáldja és megszenteli ezt az új templomot odafentről” – így kezdődött a kápolnaszentelés ünnepén elhangzó prédikáció 2018.október 27-én Geszteréden. Az eső valójában csak addig tartott, amíg a szentelő püspök, a papság és az asszisztencia el nem indult az iskolától a község legújabb épületéig, a görögkatolikus kápolnáig.

A mártírhalált halt eperjesi püspök, Boldog Gojdics Pál fölszentelt vértanú ereklyéjét díszes menetben vitték a település főterén épített kápolna elé. Az ereklyét Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök tartotta a magasba tizenkét pap, három diakónus, a ministránsok és a hívek kíséretében, s helyezte a zárt templomajtó előtti asztalra. Miután szenteltvízzel meghintette a kápolna épületét kívülről, hosszabb imák után, kereszt alakban megkopogtatta az ajtót, a kápolna bejárata megnyílt, s a papság és a hívek a templomszentelés tropárját énekelve bevonultak.

„Mint a magasságos ég fönségét, a te dicsőséged idelent levő hajlékának ékességét is mutasd meg Urunk, s mindörökre erősítsd meg azt és fogadd el benne folytonosan eléd terjesztendő kérelmeinket, az Istenszülő imái által, mindnyájunk élete és föltámadása!”

A templomszentelés szertartása, melynek minden mozzanata jelentéssel és jelentőséggel bír, a leendő oltárasztal körül folytatódott. A kint és odabent elmondott imák, és liturgikus cselekedetek, ha szimbolikájuk megértése mégoly nehéz is a külső szemlélőnek, sejtetik az esemény különlegességét és kivételes voltát.

Az oltár körüli tömjénezés, a térdhajtva elmondott könyörgések után, a püspök az oltár erre a célra kialakított részébe helyezte el a fölszentelt vértanú ereklyéjét, melyet műróval és viasszal pecsételt le. Majd az oltár lemosása következett, melyben segítségére volt dr. Papp Tibor főhelynök atya és Munkácsi János parókus atya. A szenteltvízzel és illatos szappannal, majd rózsaolaj és vörösbor vegyítésével kereszt alakban megjelölt oltár lemosása, műróval való megkenése és az oltár felöltöztetése alatt zsoltárokat énekeltek.

„A te bizonyságtételeid egészen hitelre méltók, a te házadat szentség illeti, Uram, végtelen időkre.” Zsolt 93

A kápolna falait belülről műróval, szenteltvízzel és tömjénnel szentelték meg, s kezdetét vette e falak közt az első Szent Liturgia.

A prédikációt tartó püspök atya utalt arra, hogy az elődei áldásával elindított munkának a gyümölcse Isten e hajlékának megépülése. A templom olyan hely, ahol el tudunk vonulni, meg tudjuk szólítani az Istent, megfogalmazhatjuk hálánkat Neki. Hisz „mind, akik rácsodálkozunk az Istenre, felismerjük a mérhetetlen szeretetét és ajándékát, azt, hogy mennyi mindent kapunk tőle a mindennapokban: a születés által az életet, a tehetségünket, erőt a munkálkodásainkhoz és fájdalmainkhoz, megengedi, hogy megszólaljon a lelkiismeretünk és észrevegyük hibáinkat. A keresztény ember életét végigkíséri ez a helyszín, a templom: itt keresztelnek meg minket, itt járulunk szentségekhez, itt kötünk házasságot, itt kérünk a betegnek gyógyulást, itt kapunk feloldozást, itt imádkozunk szeretett halottjainkért.”

Homíliájának felütése a templom fontosságáról szorosan összekapcsolódott a kápolna névadóinak, Szent Kozma és Szent Damján ingyenes orvosoknak a magatartásával, akik oltalmába ajánlották az ide járó híveket és a kápolnát, „akik számára nem egyvalami a templom, és másvalami a munkahely, hanem tevékenységük igehirdetővé, a mindennapok apostolaivá szenteli őket” – idézett egy róluk szóló leírást. „A két szent mindennapjait is átjárja a keresztény lelkület. Számukra a munka és a templom egy és ugyanaz volt. Mi sem elégedhetünk meg annyival, hogy teljesítjük kötelességünket” – hivatkozott példájukra a püspök. „A templomra szükség van ahhoz, hogy megszólítsuk az Istent, de nem elég oda elmenni és imádkozni, hanem az ott elmondott imával vissza kell menni a családba és a munkahelyre, s keresztényként jó példát kell adni; a papnak nemcsak az oltár körül kell jó papnak lenni, hanem a mindennapokban is a keresztény tanítás szerint kell élni. Ne kötelesség legyen ezt a templomot fenntartani, ide járni, a gyermekeket az imára nevelni, az ünnepeket megünnepelni, hanem életünk természetes része, mint Kozmának és Damjánnak, akiknek az életük mindennapi részét jelentette, hogy keresztények voltak.”

A templom szolgálati helye a Geszteréden működő házi segítségnyújtó szolgálatnak is, amelynek a neve szintén Kozma és Damján nevét viseli, a két ingyenes orvosét, akiknek a tevékenysége ebből a tekintetből is követendő példa, mert keresztényként akkor is végeznünk kell a felebaráti szeretet gyakorlását, amikor nem köszönik meg, amikor nem jutalmazzák. „Krisztus azonban nem marad senkinek az adósa, ő mindenkinek bőségesen megjutalmazza az érte vállalt áldozatot” – zárta ünnepi gondolatait Ábel atya.

A 2011-es népszámlálás adatait vizsgálva 300 helyi görögkatolikusnak, s ebből aktívan liturgiára járó 50 fős közösségnek immár gyakrabban lesz alkalma gyakorolnia vallását, hiszen eddig háromhetente tartottak Szent Liturgiát a római katolikus templomban, most azonban minden héten lesz misézés Érpatak filiájában, Geszteréden, a Wachsler György tervei alapján épült kápolnában, tájékoztatott Munkácsi atya.

A liturgia végén a megyéspüspök – értékelve a templomépítő munkát – papi mellkereszt viselésére jogosította fel Munkácsi János parókust, akit váratlanul ért a kitüntetés. Alázatosan annyit jegyzett meg, amikor erről kérdeztük, hogy „nem csak egymagam dolgoztam. Egy fecske nem csinál nyarat, de ezer fecske sem, mert a Jóisten hozza a „melegítőt”, a tavaszt.”

A kápolna udvarán már áll a harangláb is, mely azonban még vár a harangjára, valamint a hosszú távú tervek között szerepel az ikonosztáz kibővítése is.

A szertartás a gyermekek köszöntő szavaival, valamint köszönetnyilvánítással zárult, s a szeretetagapén folytatódott a közös ünneplés.

Szöveg, fotó és videó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye