Szinódus nem a „jólneveltség”, hanem az együttlét örömében – Interjú Kocsis Fülöp metropolitával

– Sokszor halljuk, hogy az Egyház nem demokratikus intézmény és a szinódus nem parlament. Milyen élményekkel tért haza a négyhetes tanácskozásról?

– Ismert az a kifejezés, hogy cum Petro et sub Petro, vagyis Péterrel együtt és Péter vezetésével. Nem kell attól félni, hogy egy kérdéshez sokan szólnak hozzá, hiszen Krisztus helytartója személyében, hivatalában biztosítja és jellemzi az Egyház egységét. Ezen a szinóduson sokkal erőteljesebben jelentkezett az a tényező, hogy másokat is meghallgatunk, főleg azért, mert sok fiatal is részt vett rajta. A szinódus fontos üzenete, hogy az Egyház meghallgató Egyház legyen. Eddig hajlamosak voltunk arra, hogy kimondjuk, mit is kell tenni, de a másik fél megközelítése nem kapott elég hangsúlyt. Ez a szinódus megtaníthat minket arra, hogy jobban odafigyeljünk a fiatalok szavára, igényeire.

Az evangélium adott, vagyis nagy újdonságot nem tudunk mondani. Ám arra van lehetőség, hogy közösen figyeljünk azokra a pontokra, melyek támadásnak vannak kitéve. Fontos újdonsága volt ennek a szinódusnak is, hogy az előkészítő szakaszban az interneten keresztül akár személyesen is hozzá lehetett szólni a kérdésekhez.

– A szinódusi aulában helyet foglaló közel harminc fiatal jelenléte mit adott hozzá a szinódushoz?

– Elsősorban a hangulatára volt nagy hatással. Az egyik püspök atya meg is fogalmazta, hogy sose gondolta, hogy egy szinódus ilyen vidám is lehet. Külön ajándék volt, hogy Sako pátriárka egy-egy viccel gondoskodott az oldott hangulatról. Fisichella érsek felvetésére tartottunk egy zarándoklatot is. Ez is nagyon jól sikerült. Ezen egészen más légkörben lehettünk együtt.

– Érsek atya a Facebookon folyamatosan tájékoztatta a közvéleményt a munkáról. Miért választotta ezt az utat?

– Egyrészt azért, mert tudtam, hogy ez egy nagyon élménydús hónap lesz, erről pedig szerettem volna a személyes benyomásaimat közvetíteni mások felé. A másik ok az volt, hogy a média nagyon sokszor torzítva közvetíti az eseményeket, szereti kiélezni az Egyházat ért támadásokat. Ezért is gondoltam, hogy folyamatos tájékoztatást tudjak adni, adhassak a valóságos eseményekről.

– A pápával való egységben érződött esetleg valamilyen törés?

– Beszélgettem egy ortodox résztvevővel, aki a szinódus elején fogalmazta meg, hogy neki egy kicsit idegen a Katolikus Egyház pápával kapcsolatos felfogása. A végére sokat változott a véleménye, Ferenc pápa közvetlensége őt is megérintette. Sőt, irigyelte a katolikusokat, hogy ilyen vezetőjük van. A Szentatya egyébként végig jelen volt a szinóduson, szívesen vett részt a munkában, teljes mértékben meg tudtuk élni vele az egységet.

– Sokan úgy gondolják, hogy ha az Egyházban valaki összehív egy tanácskozást, az szükségképpen felvesz valamilyen modoros stílust. Hogyan volt ez a szinóduson?

– Nem éreztem semmi ilyesmit, nem a „jólneveltség” uralkodott a résztvevőkön, sokkal inkább az együttlét öröme. Együtt étkeztünk, kávéztunk, ezen alkalmakkor is sokat beszélgettünk, sőt nemegyszer a pápa is velünk tartott ezekben a szünetekben.

– A mostani szinódusra esett hét személy – köztük VI. Pál pápa és Óscar Romero érsek – szentté avatása. Hatással volt ez az esemény a szinódusra?

– A Szentatya a szentté avatáson az Istennek szentelt életről, az odaadottságról beszélt. Az Istennek odaadott élet pedig meghaladja az emberi erőt. Ez a gondolat nagyon illeszkedett a fiatalokról szóló szinódushoz. A fiataloktól is ezt az odaadást várjuk, hogy mindenben kövessék Krisztust. A pápa a fiatalokkal szemben is megfogalmazta az üzenetet: Ne félj odaadni magad, ne légy gyáva, azt a lelkesedést, ami benned van, add tovább, mert azt az Isten megsokszorozza.

– A Szentatya a szinódusi záróbeszédében úgy fogalmazott, hogy nem az Egyház a bűnös, hanem a tagjai. A fiataloktól pedig bocsánatot kért azért, mert nem „figyeltünk rájuk eléggé”.

– Nem árt tudni ennek a kijelentésnek a hátterét. Az egy hónapos munkának nem csak a szinódus záródokumentuma lett a gyümölcse, megfogalmaztunk egy fiataloknak szóló levelet is. Ezt egyébként a taizéi közösség vezetője, Alois testvér javasolta. Ennek első szövegváltozata azonban nem mindenkinek tetszett, mert túl nagy hangsúlyt kapott benne a bocsánatkérés. Többen is megjegyezték, hogy ne általánosságban beszéljünk a bocsánatkérésről. Persze az Egyházban követtünk el visszaéléseket, és itt nem csak a szexuális dolgokról van szó, hanem a hatalommal, a pénzzel, a tekintéllyel való visszaélésről is. Igen, sajnos bűnösök vagyunk. Talán ez a levél is késztette a Szentatyát, hogy hangsúlyozza: az Anya szent, a gyermekei a bűnösök. Ez a mi reményünk, erre kell tekintenünk, mert ha ezt nem értjük, akkor nem látjuk jól az Egyházat.

– Mi a véleménye a szinódus záródokumentumáról?

– Szerintem egy kicsit hosszú lett a szöveg. Sok minden került bele, de nem sikerült igazán jól strukturálni. Az emmauszi tanítványok történetére felfűzött ív szerintem nagyon jó, de annak kibontása meglehetősen szerteágazó. Ugyanakkor a Szentatya arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a dokumentum elsősorban nekünk, papoknak és püspököknek szól. Ki kell alakítanunk az ifjúsági pasztoráció új stílusát. Rá kell vezetnünk a fiatalokat arra, hogy lássák, van Istentől rendelt szerepük a világban és az Egyházban. Segítenünk kell nekik abban, hogy rá tudjanak találni erre az útra.

– Miben jelentett megerősítést és megújulást a szinódus?

– Magam az Egyház-élményt tartom elsődlegesnek. Ábel és Atanáz püspökökkel a közeljövőben meg fogjuk tárgyalni, hogy a szinódus fényében mi a teendőnk. Természetesen a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával is beszélnünk kell majd erről. Láthatóvá kell tennünk az Egyház fiatal arcát. Ezt egy-egy püspök magában nem tudja megtenni, együtt kell majd dolgoznunk a munkatársainkkal.

Az interjút lejegyezte: Baranyai Béla

Szöveg: Kuzmányi István/Magyar Kurír, fotó: Kocsis Fülöp érsek Facebook-oldala

Nyíregyházi Egyházmegye