Zarándokolni valahonnan valahová szokott az ember. Nyilvánvaló megállapításnak tűnik ez a rövid kis mondat. Viszont mi, máriapócsiak általában már csak a „megérkezett” zarándokot látjuk – hiszen általában itt a cél. Hogy honnan indult, hol járt útközben, nem tudhatjuk. Jó volt ezúttal eljutni valahonnan valahová, és megtapasztalni, hogy milyen útközben.

Június 21-én vidám zarándokcsoport indult el kegyhelyünkről. Úticélunk Szentgotthárd városa volt. Habár hosszú órák alatt átszeltük az egész országot, vendéglátóink szívből jövő kedvessége hamar elfeledtette az út fáradalmait. Ezen a napon jelen voltunk a Mária-kapu megszentelésén, mely tulajdokképp a Mária Út szentgotthárdi szakaszának kezdőpontját jelenti. Ezután – még mindig a csodálatos barokk templom előtt – Máriapócs, Szentgotthárd és Mariabild vezetői testvérvárosi megállapodást írtak alá. Különleges együttműködés kezdetét jelenti ez az egyezség, hiszen magyar és osztrák, görögkatolikus és római katolikus, egyházi és önkormányzati együttműködést vállaltak a felek.
Mindez az év leghosszabb napján történt, így kis csapatunk bekapcsolódhatott a városka hagyományos Szent Iván-éji kulturális programjaiba is. Másnap a helyiekkel együtt gyalogosan zarándokoltunk át Máriabildbe, a pócsi kegykép másolatának otthonába. A két település zarándokai egymást biztatva, a hőséggel dacolva és a pihenőhelyeken a mariabildiek vendégszeretetét élvezve jutottak el céljukhoz.
Később Veres András szombathelyi római katolikus megyéspüspök atya vezetésével szentmisén vettünk részt. A mi részünkről Kapin István kegyhelyigazgató, Lukács Imre, vásárosnaményi parókus atya, Szentgotthárdról Rimfel Ferenc plébános, az osztrák kegyhelyről pedig Anton Pollanz plébános koncelebrált a szertartáson. Mariabild szépségeinek megtekintése és egy igazi osztrák estebéd elfogyasztása után tértünk vissza a határ innenső oldalára.
A zarándoklatot vasárnap római katolikus szertartással zártuk, melyen Lukács Imre atya tartott szentbeszédet. Hazatérés előtt kis kerülőt tettünk: Szlovéniában néztük meg a gradi – avagy felsőlendvai – várat. A Mura-vidékén járva az itt élő vend közösség múltját és jelenét is megismertük. Szentgotthárdra visszatérve Huszár Gábor polgármester nagyszerű idegenvezetésével ismertük meg a város kincseit, és egy a közeljövőben Pócsra induló zarándoklat ígéretével búcsúztunk.
Ez történt hát útközben, sőt még több: zarándokokká lettünk és összekötöttük keletet a nyugattal.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum