„Figyi, hozhatok még egy sört, aztán folytassuk, mert ez nagyon érdekel”

Akár az is lehetett volna az alcíme ennek a rövid beszámolónak, hogy „Mit keresett négy kispap Magyarország legnagyobb hallgatói buliján”. A kérdés jogos és mielőtt elindultunk bennünk is felmerült, hogy vajon mennyire lesznek nyitottak a kortársaink az általunk felmutatott értékekre, a fogyatékosságra, a fergetegesen jó hangulat kellős közepén. De ahogy a alcímben megemlítettem, az ott megtapasztalt élmények a várakozásinkat felülmúlták.

Egy nagy sátoron belül, több stand mellett kaptunk mi is egyet, amit igyekeztünk a lehető leghívogatóbban feldíszíteni. Úgy gondolom, ez sikerült is. Hatalmas eszközkészlet állt a rendelkezésünkre a fesztiválozók becsábítgatására: kitaláltuk, hogy ingyen limonádét kapnak tőlünk mindazok, akik meghallgatnak minket és kitöltik a rövid kérdőívünket. Meglepetés gyanánt a végén még egy kulcstartó-tollat is kaptak, amelyen a Szent Damján tábor honlapjának címe szerepelt.

Utunk fő célja a fogyatékossággal élő emberek életének bemutatása volt. Tapasztalatunk, hogy a legtöbb félelem és távolságtartás velük szemben abból fakad, hogy nem ismerik őket kellőképpen. Legtöbb esetben, csak egy felszínes tapasztalattal bírnak róluk.
Aztán beszéltünk még a Damján táborról, a hármas fő célról, ami miatt létrejött ez a tábor, aztán kiderült, hogy mi, biza’, keresztények vagyunk, de nem csak úgy simán, ráadásul kispapok is.
A hozzánk betérőket hideg zuhanyként érte ez a sok új információ. Mert míg idáig eljutottunk, igen jó hangulatban, „csak szabadon” beszélgettünk, és emiatt egy közvetlen, barátias légkör alakult ki közöttünk.

A sok-sok beszélgetés közben kiderült, hogy kortársainkban, akiknek csak felszínes tudása van az egyházról, vagy éppenséggel teljesen ennek a berkein kívül nevelkedtek, igen komoly sztereotípiák élnek az egyházról, keresztényekről, főleg a fiatal keresztényekről. Úgy él bennük a keresztény „társadalomról” a kép, mint szürke egerek gyülekezete, akik nem találnak boldogságot e világban és emiatt egy másikról ábrándoznak. Van egy másik képük is, amely a csalódásokról szól, amelyet a jól ismert „bort iszik és vizet prédikál” kifejezéssel lehetne felcímkézni. Persze sok pozitív tapasztalattal is bírtak, amit elő lehetett csalogatni a beszélgetés folyamán a negatív tapasztalatok árnyékából.

Meghökkentő volt számukra, hogy mi fiatalon ezzel foglalkozunk, hogy komolyan próbáljuk megélni a hitünket, ennek szenteljük az életünket, és ami a leghihetetlenebb volt számukra, hogy komolyan is gondoljuk. Hosszú ideig néztek minket, várták, hogy mikor nevetjük el magunkat és mikor mondjuk, hogy csak vicc volt az egész. De várhatták.

Az a fiatal fiú, akit idéztem az alcímben, másik két barátjával együtt, két órán keresztül ült a standunknál és teljesen felszabadultan, őszintén kérdezgetett rólunk és mesélt önmagáról.
De jó volt azt is megtapasztalni, hogy voltak, akik ajánlottak minket és nem csak az ingyen limonádé miatt. Sokan dicsérték az ötletet, hogy ott voltunk. Volt olyan srác, aki megdicsérte mottónkat: „Hordozzátok egymás terheit” Nem hiszem, hogy tudta, hogy honnan származik az idézet.

Úgy gondolom, hogy a tapasztalatok azt mutatják, van helyünk ezeken a rendezvényeken, ha nem is mindegyiken. Szabadon, bátran, vidáman lehet és kell is nyitni, s kimenni az emberek közé. Fontos tanulság számomra az is, hogy nem szabad lerohanni őket egyházias viselkedéssel, kifejezésekkel, mindenkit ott és úgy kell megszólítani, ahogyan be tudja fogadni az üzenetet. Ott van mindenkiben a vágy (a szeretetre, igazságra… mindegy, hogy hogyan nevezzük, mert mindegyik Istenre utal és Hozzá vezet) csak engedni kell helyes irányba fejlődni.
Intő jel számunkra, hogy a sztereotípiákat ne erősítsük tovább, az életünk vonzó és hitelességre törekvő legyen.
CSAK SZABADON, KRISZTUSIAN!

Domokos Zsolt

Néhány gondalat azoktól, akik betértek hozzánk:

Horváth Zsóka:

Vélemény az efottos standról:

Mikor belevetettem magam az EFOTT forgatagába sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy ha barátnőimmel a Balaton felé tartva, elfogadunk egy limonádéra tett ajánlatot, akkor megváltozik a nyaram. A limonádés srácról kiderült, hogy ő a Szent Damján Tábor vezetője, és a hűsítőkért cserébe pár perc figyelmet kért tőlünk. A percekből több mint fél óra lett, de egy picit sem bántuk. A damjános srácok vicces, kellemes társasága, lelkesítő lelkesedése és a finom limonádékon kívül saját bűntudatunk is hozzájárult maradásunkhoz. Rohanó kis világainkban céljaink, vágyaink és mindennapos bosszúságaink az elsők, s elfeledkezünk emberi kötelességünkről. Testileg és értelmileg sérült társaink különösen igénylik figyelmünket, gondoskodásunkat. Miközben segítünk nekik, mi sokkal többet kapunk, mutattak rá a fiúk (akikről megdöbbenésünkre kiderült, hogy papnövendékek, sőt ennek ellenére teljesen normálisak). Az alatt a fél óra alatt, amit a vidám Szent Damján Tábor felirattal jelzett standon töltöttem rengeteg motivációt kaptam, melynek eredményeképp idén már én is részt veszek a táborban segítőként.

Zsirai Zsófia

Hát milyen tapasztalataim is voltak.........

Nagyon jó volt találkozni veletek, látni, hogy milyen szeretettel foglalkoztok az értelmileg sérült gyerekekkel.

A kérdőív elég komoly kérdéseket feszegetett, amelyekre sokszor nagyon nehéz volt válaszolni, mert még nem igazán gondoltam bele ilyen dolgokba, valamint legtöbbször nagyon összetett dolgokra kérdeztetek rá.

A standnál mindenki nagyon kedves volt és nagyon finom volt a limonádé.

Ui: Máig nem értem miért volt szükséges megadni a magasságunkat.

Novák Anikó

Hát először is, tök jó, hogy vagytok és örülök, hogy találkoztunk. Ezelőtt még nem hallottam rólatok, de nagyon jó, hogy megalakultatok és évről-évre gyarapodtok. Terjeszkedhetnétek erre a Dunántúl felé is. Remélem a következő évtől én is tagja lehetek majd a kis csapatotoknak.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum