Isten hajléka egyben útmutató, kórház és iskola is – megszentelték a felújított kislétai templomot

Az 1794-ben épült templom szerkezetében 1905-ben villámcsapás, 2010-ben tornádó tett kárt, de az összefogás mindkét alkalommal megmentette a teljes pusztulástól az épületet. Az előzményekről Orosz Árpád parókus atyát kérdeztük: „amikor 2013-ban Kislétára helyeztek, egy szerkezetében teljesen megrongálódott, folyamatosan beázó templomtorony, salétromos lábazat és régi ajtók fogadtak” – mondta a házigazda.

Az azóta eltelt négy év tevékenyen telt a kislétai egyházközség és az atya életében. A toronysüveg vadonatúj szerkezetet és héjazatot kapott, a teljes külső vakolatot és a belső lábazatot eltávolították, és szellőző vakolattal cserélték fel. A megrepedezett vagy sérült belső festést restaurálták, új ajtókat és föléjük előtetőt gyártattak, az új csatornázat is a helyére került.

A templom udvarán a közösségi tér egy részét nagyobb csoportok befogadására is alkalmas filagóriával tették fedetté, a Kislétai Ápoló-Gondozó Otthonban kialakítottak és felújítottak egy imaszobát, melyet ikonokkal és könyvekkel láttak el. 2018. november 11-én ezt is megáldotta az egyházmegye püspöke.

Az értékes beruházásokra kapott pályázati pénz alig tizedét fedezte a költségeknek. A többit a közösség apránként gyűjtötte össze, olykor saját munkájuk felajánlásával, olykor pénzbeli adományokkal, olykor a városvezetés támogatásával tudtak továbbhaladni a cél felé.

A céljuk, hogy újra méltó körülmények között lehessen dicsérni az Istent, hosszú távú befektetés, ahogyan a prédikációt tartó Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök megfogalmazta: „mint őseink, mi is a jövő nemzedékének építkezünk.” S hogy saját áldozatvállalásaink által megóvjuk a múlt hitét-örökségét, azt az Istennek tesszük. A homília vezérgondolata volt, hogy a templom több feladatot is ellát.

„Amellett, hogy Isten hajléka, egyben útmutató, kórház és iskola is. Útmutató, hiszen – miként az égbe nyúló torony – az élet igaz útja, a helyes út felé terel, affelé, amelyik az égbe vezet. Egy szegényes körülmények közt élő szerzetest idézve: szegény az, aki ismeri az utat, tudja a célt, de nem az utat járja és nem a cél felé tart. A templom utat mutat: az élet értelmét és célját tárja elénk” – mondta.

„A templom nevel, tanít is, a templom iskola. Az Evangélium által az Isten szól hozzánk, hogy gyermekeit tanítsa a lelki élet mélységeire.” Azok az érzelmi szálak is érintettek ezen a helyen, amelyekkel oly keveset foglalkozunk, s amelyekre kevés tudományos magyarázat születik. Példaként a megbocsátást és a gyászt hozta fel a szónok.

Többek közt ezekre is gyógyírt ad az Isten, ezért „a templom gyógyító hely is. A szomszédos Máriapócsra is sokan járnak gyógyulásért, egészségért. Mikor elmegyünk a templomba, a gyógyulás helyére érkezünk: testileg és lelkileg az Isten elé állunk és minden fájdalmunkra kérjük az Isten gyógyító kegyelmét.” Ábel püspök egy lelki atyát idézett, aki szerint az egészség az nem más, mint egység az Istennel. Összegző gondolatként fogalmazta meg püspök atya, hogy „a templom nemcsak kívül-belül megfestett, négy falból álló szerkezet, hanem életünk minden mozzanatát átható hely: Istenhez vezető útmutató, tanító iskola és gyógyító kórház.”

A templomszentelés szertartása körmenettel kezdődött, és az üres templom zárt ajtai előtt folytatódott, majd a szentélynél, térden elmondott imák kíséretében. A kívülről, belülről szenteltvízzel meghintett templomfalak között kezdetét vette a búcsúi ünnepi liturgia. Az oltárnál Ábel püspök mellett szolgált a házigazda Orosz Árpád parókus, Terdik Mihály nyírbogáti parókus, Lippai Csaba sényői parókus, Horváth János kállósemjéni plébános, és a gyóntatásban segített Lakatos László nyugalmazott görögkatolikus lelkipásztor.

A településen lévő két szociális intézmény is bekapcsolódott a szertartásba. A Kislétai Ápoló-Gondozó Otthon több gondozottja is részt vett a Szent Liturgián. A szomszédos épületben működő idősek otthonában a hangosítás kiépítésekor hangszórót vezettek, így a lakók mindig tudják követni a liturgiákat, mint ezen az ünnepi alkalmon is. Az otthonba a püspök és a parókus közösen vitték át a szentséget, az idősek számára is elérhetővé téve az áldozás lehetőségét.

A Szent Damján Kórus többszólamú bizánci kórusmuzsikájával emelte az ünnep fényét, melynek egyik kiemelt pontja volt a köszönetnyilvánítás. A sok-sok felajánló és segítséget nyújtó közül külön köszönetet kapott többek között a település polgármestere, Pénzes Sándor Károly és a restaurátor munkálatokat végző Anducska Tibor.

A filagória és az ápoló-gondozó otthon imaszobájának megáldása után miroválás és antidorosztás következett, majd agapén ünnepeltek tovább a résztvevők. A papnövendékek kórusa ellátogatott a gondozottakhoz is, hogy éneküket ajándékozzák a gyermekeknek. 

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye