PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Egy nagypéntek margójára...

Megtörtént?! Megtörténhetett volna. Veled? Velem is! 2020 különös nagypéntekje ihlette tárcanovella Szender Adrienn tollából.

Ezen a kicsit sem szokványos nagypéntek délután, miután a sírbatételi vecsernye végezetével elfogyasztotta a szigorúan böjti, puritán kis vacsoráját, úgy gondolta, nem tud itt ülni egyhelyben.
A modern világnak köszönhetően élő adáson keresztül vehetett részt a szertartáson, s hallgathatta meg Orosz István atya mélyen megrendült, könnyeivel már küzdeni se akaró beszédét. Valami azonban hiányzott neki Hiányzott a saját temploma, a helye, ahonnan számtalan Uram, irgalmazz! hagyta már el az ajkait.
Ekkor arra gondolt, hogy mindenképpen el kell mennie a templomhoz. Habár a kapuk zárva vannak, de tudta, hogy ott bent, a Sírban már ott fekszik Krisztus. Megvolt a per, megvolt a keresztrefeszítés, s annak illő módja szerint el is temették. De ami hiányzott, az a valós, fizikai közelség. Úgy érezte, hogy kicsit hasonló a helyzet, mint az olasz kórházakban, ahol az emberek egymagukban halnak meg a betegágyaikon, aztán számozott koporsókban viszik őket a krematóriumokba, s talán ott lehet a család a temetésen...talán. Vagy talán nem. De nem volt benne biztos, hogy a hasonlata helytálló, így el is vetette a gondolatot gyosran. Nem baj, ha csak a kő előtt, hacsak a temető bejáratánál, de ott akart lenni.
Ezért ötlött fel benne, hogy a templom előtti kereszthez megy, "meggyújt" egy led mécsest és imádkozik.
Ezzel az elhatározással indult útnak. Mikor már majdnem odaért, a zebra előtt a rend éber őreire lett figyelmes. Ők meg persze rá. A beszélgetésük formális és hivatalos kezdete után személyes síkra terelődött a szó:
"-Jó estét, hölgyem!
-Jó estét!
-Elkérhetnénk a személyi igazolványát és a lakcímkártyáját?
-Persze, tessék!
-Köszönöm... (gyors ellenőrzés) És hová tart, ha szabad megkérdezem?
-Hát... Egy nagyon jó barátom meghalt. Ma búcsúztak el tőle, s nem tudtam ott lenni személyesen. Tudja, a korlátozások... Én csak ide akarok menni ehhez a kereszthez, hogy ezt a mécsest meggyújtsam és imádkozzak.
-Jaj, ez nagyon szomorú. Csak nem a korona????-kérdi ijedten.
-Nem, megölték...
-Jézusom, ez döbbenet! Mennyi idős volt?
-33 éves.
-Oh, mint te, Józsi! - mondja a mellette állónak.
-Ne is mondd! - felelte Józsi
-Rablótámadás volt?
-Nem, habár miután brutálisan megkínozták, elvették a ruháit.
-Atyaég, na mondom én, beteg ez a világ!Nem kell ide semmilyen vírus, elég betegek vagyunk enélkül is.
-Igen, sajnos ez így van.
-Nagyon sajnálom a barátját. Biztosan jó ember volt.
-Az nem kifejezés.
-Menjen nyugodtan, s imádkozzon ezért a világért is, hátha a Jóisten megsegít minket.
- Hiszem, hogy így lesz!
-Aztán vigyázzon magára! Tudja, 1,5 méter!
-Tudom, köszönöm!
-Kellemes ünnepeket! S mondanám, hogy sok locsolót, de azt majd jövőre inkább!
-Köszönöm, Önöknek is áldott húsvétot!
-Viszonlátásra! Jó éjszakát!
-Viszlát!
Még hallja, hogy amikor elmennek, ezt suttogja az egyik:
-De Józsi, én nem értem, minek vették el a ruháját?????