A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának szervezésében ez évben is sor került január utolsó hetében a magyar katolikus teológiai tanárok háromnapos továbbképző konferenciájára, „Mert nincs más név az ég alatt, amelyben üdvözülhetnünk lehetne” címmel.

A Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának II. János Pál Dísztermében megrendezett továbbképzésen részt vettek a hazai katolikus teológiai karok és főiskolák professzorai, valamint a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola rektora és tanárai. A konferenciát több főpásztor is megtisztelte részvételével: nevezetesen Erdő Péter bíboros, Bábel Balázs és Ternyák Csaba érsekek, Kocsis Fülöp és Székely János püspökök.

A résztvevőket Kuminetz Géza dékán köszöntötte. Rövid bevezetőjében kiemelte: „Az igazi tudós az, aki állandóan keresi és meg is találja, és mind erősebben látja és láttatja is a tényeket és az összefüggéseket. Ez a keresés, ez a nyugtalanság fog egyszer, újra meg újra Krisztushoz vezetni bennünket. Hogy őt elérjük ma is és holnap is, utána kell járnunk az eseményeknek, a tanúságoknak és azok hitelességének. Húsz évszázadot kell visszamennünk ahhoz, hogy meglássuk: ő mindenkor ugyanaz, Megváltó Fiúisten… Konferenciánk fő témája Krisztus, a Megváltó és műve, a megváltás. Erről vallatják majd a tényeket, és vallanak majd biblikusaink, patrológusaink, fundamentálteológusaink és dogmatikusaink…”

Puskás Attila professzor, aki a háromnapos programot összeállította és levezette, bevezető ismertetőjében a következő összefoglaló áttekintést adta a továbbképzés gondolatmenetéről: „Idei teológiai konferenciánknak a témája Jézus üdvözítő műve. Mottónak az Apostolok cselekedetei egyik mondatát választottuk: 'Nincs üdvösség senki másban, mert nincs más név az ég alatt, amelyben üdvözülnünk lehetne'. Ezen a konferencián ennek a hitvallásnak a mélységeit szeretnénk megvitatni, minél inkább feltárni. A konferencia tizenhárom előadásának csaknem a fele a bibliatudomány témaköréből származik. Ez az aránytalanság annak köszönhető, hogy az elmúlt évek szentírástudománya éppen a szótériológia terén hozott jelentős változásokat. Olyan alapvető megváltástani alapfogalmak újraértelmezését, mint: áldozat, engesztelés, megszentelődés és megmentés. Tudományos viták tárgya az is, hogy miként viszonyulnak egymáshoz az egyes újszövetségi szótériológiai hagyományok, melyek Jézus üdvözítő művének kimerítő gazdagságát más-más szempontból világítják meg. A konferencia biblikus előadásai a szótériológiai értelmezések változatosságából is szeretnének némi ízelítőt adni. A szentírási alapok megvitatását két patrisztikus témájú előadás követi. Egy keleti és egy nyugati teológus, Hitvalló Szent Maximosz és Tertulliánusz megváltástanáról hallhatunk. Az ő értelmezésük jól reprezentálja a görög és latin sajátosságokat. Bízunk abban, hogy ez a két előadás elegendő lesz arra, hogy e két teológuson keresztül érzékeltessük a két nagy hagyomány különbségeit és súlypontjait. A dogmatika három referátummal járul hozzá a téma feldolgozásához. Közülük az egyik a nyugati szótériológiát alapvetően meghatározó Anzelm-i satisfactio-elmélet tételeit és mai hatástörténetét mutatja be. A másik referátum Hans Urs von Balthazar drámai szótériológiáját tárgyalja, különös tekintettel a helyettesítés kérdésére. A harmadik előadás a katolikus szótériológiában jelenlegi is zajló újraértelmezések különböző törekvéseiről kínál áttekintést. Végül az alapvető hittan előadásainak egyike Schürmann biblikus kutatásainak a fundamentál-krisztológiára kifejtett hatásával vet számot. A másik pedig a pluralista vallásteológiai kihívásaira válaszolva tárgyalja Jézus üdvözítő személyiségének páratlanságát és művének egyetemességét.”

Az előadók és az előadások címei a következők voltak: Rózsa Huba – Helyettesítés, engesztelés, áldozat az Ószövetségben; Kocsis Imre – Jézus üdvözítő műve Lukács irataiban. „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” (Lk 19,10); Martos Balázs – „Krisztus Jézus Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelésünkké és megváltásunkká lett.” (1Kor 1,30) Krisztus mint Isten üdvajándéka a páli levelekben; Fodor György – Az üdvösség fogalma az Ószövetségben, a mai zsidóságban és az iszlámban; Takács Gyula – Jézus az örök Főpap és a tökéletes áldozat a Zsidókhoz írt levélben; Tarjányi Béla – „Sokakért” vagy „mindenkiért”?; Perendy László – Az ember megváltása Tertullianus szótériológiájában; Orosz Atanáz – Hitvalló Szent Maximosz szótériológiája, különös tekintettel az átistenülésre; Dolhai Lajos – Canterbury Szent Anzelm szatiszfakció-elméletének hatástörténete és értékelése a mai katolikus szótériológiában; Puskás Attila – Jézus üdvözítő művének néhány értelmezése a mai dogmatikában; Várnai Jakab – Heinz Schürmann hozzájárulása a megváltás fundamentálteológiai megközelítéséhez; Kruppa Tamás – Balthasar szótériológiájának alapvonalai különös tekintettel a helyettesítés eseményére; Kránitz Mihály – Jézus az egyedüli Üdvözítő. Számvetés a pluralista vallásteológiával.

Az előadások során kifejtett gondolatokat érdekes hozzászólások és kiegészítések követték, valamint két első nap este az egyes teológiai disciplínák oktatónak találkozói, megbeszélései a szakcsoportokban.

Mindannyiunk számára igen örvendetes volt az erdélyi kollégák részvétele, valamint számos főpásztor érdeklődő jelenléte. Külön köszönet illeti Puskás Attila kollégát a kitűnő szervező munkájáért, a PPKE Rektori Hivatalát az előkelő helyszín, a Központi Szemináriumot pedig kellemes körülmények (résztvevők szállása, ellátása) biztosításáért. – Az előadások szövege a közeljövőben nyomtatásban is megjelenik.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum