Pro Caritate-díjat kapott Balogh Győző János rakacai parókus

Az államtitkár a díjátadón hangsúlyozta, hogy a szociális területen dolgozó közel százezer ember azt az üzenetet közvetíti, hogy a segítségre szoruló emberek és azok, akik a segítséget nyújtják, együtt alkotják a magyar társadalmat.

Milyen érzésekkel készült a díjátadóra?

Az Országházban tartott ünnepségre nagy izgalommal mentem, hiszen hivatalos okból első alkalommal lehettem jelen, mivel eddig csak kirándulás során térhettem be oda. Nagyon izgultam, hiszen ez hatalmas felelősséggel jár, köszönhetően annak is, hogy én vagyok a valaha volt legfiatalabb, aki ezt a kitüntetést megkaphatta.

Milyen irányelvek mentén dolgozik a mindennapokban?

A Pápai Tanács cigánypasztorációs irányelveit próbálom szem előtt tartva szolgálni az egyházközségemhez tartozó emberek javát. Saját irányelveim közé talán a pontosságot és hatékonyságot jelölném meg, valamint a magam irányába mutató következetességet.

Miben látja a cigánypasztoráció fontosságát?

A cigánypasztoráció fontossága megkerülhetetlenül jelentőségteljes, mivel a cigányok igen nagy létszámmal vannak jelen hazánkban. Ennek köszönhetően szükséges, hogy egyedi, rájuk szabott pasztorációs módszereket dolgozzunk ki, amely lehetővé teszi számukra, hogy könnyebben azonosuljanak Egyházunk tanításával. Ezen a területen a legfontosabb a cigány emberek Egyházhoz csatolása kultúrájukkal és szokásrendszerükkel együtt, természetesen a babonás elemeket megkeresztelve. A hagyományukból eredő korai házasságok okán a már gyermekekkel rendelkező, egyébként egymás iránt hűséges szeretetet megélő párok házasságrendezését szorgalmazni érdemes, hiszen kell, hogy Istentől megáldott szentségi házasságban éljenek.

A cigány közösségek meglévő, sajátos hagyományai, szemlélete, világlátása mennyiben nehezítik, vagy éppen könnyítik meg a vallásos nevelést és a hitoktatást?

Sajátos felfogásuk, világszemléletük nehezíti a hitoktatást, mivel más, hozzájuk közelebb álló kifejező eszközökön keresztül úgy tűnik könnyebben értik az Egyház feléjük való fordulását. A hitoktatás során sok alkalommal gitárt is használok, mivel hosszú távon nem képesek koncentrálni, igyekszem néha drámai elemeket is alkalmazni, és esetenként eljátszunk egy-egy bibliai eseményt, amely éppen érinti az anyagunkat. A nehézséget az jelenti számomra talán hitoktatásuk során, hogy minden órára meg kell újulni, sokszor kétszer ugyanaz már nem jó. A mélyszegénységből jött gyermekek nem mindig kipihenten, frissen vesznek részt a hittanon, vagy van, aki egyáltalán nem képes tartósan figyelni mivel éhes és gondolatait más köti le. Gyakori, hogy zaklatott családi körülmények közül jönnek a fiatalok, ezért kevés a hittan anyag, személyes lelki támaszra van szükségük.

Jelenlegi szolgálati helyén még csak néhány éve dolgozik. Miben látja fáradozásai eredményét?

Jelenlegi helyemen, Rakacán, ahol szinte száz százalékban cigány emberek élnek, nagy eredmény az, hogy egyre többen szentségektől megerősítve halnak meg, ahol a közösség a betegek kenetén jelen van és imádkozik. Eredmény az, hogy több mint 19 év után újra volt esküvő az egyházközségben, és eredmény lehet az is, hogy két év alatt majdnem 90 gyermeket kereszteltem meg és néhány felnőttet is, akik nem részesedtek a keresztség szentségében. Jó eredménynek érzem azt, hogy a tanodás gyermekeim közül kivétel nélkül mindenki felvételt nyert középiskolába, ahol láthatóan megállják helyüket.

Hogy érzi, Ön és a családja tud minta lenni a hétköznapokban?

Igyekszünk minta lenni, de leginkább köztük élni és mozogni, mivel a személyes ismeretség, a személyes kapcsolat mindennél fontosabb számukra. Bízom benne, hogy cigány papcsaládként rá tudunk arra világítani, hogy

mennyire szükséges dolgozni és folyamatosan képezni magunkat.

Az elismerés részükről sokszor abban mutatkozik meg, hogy bizonyos kérelmekkel, hivatalos papírokkal, ügyintézéssel kapcsolatban is bennünket keresnek meg, nem csupán ha karitatív segítségre van szükség, vagy szentség-kiszolgáltatásra.

Miben erősíti meg a most kapott miniszteri elismerés?

Abban, hogy jól végzem a dolgom és értékes az, amit a családommal megélek cigány testvéreink körében. Abban is biztos vagyok továbbá, hogy sok áldozatos munkát végző paptestvéremnek is jól esne néhány dicsérő szó, mivel sokan vannak, akik alázattal, csendben élik hivatásukat nehezebbnél-nehezebb körülmények között. Ebben a cikkben én cigányként is szeretnék NEKIK köszönetet mondani, akik értünk annyit fáradoznak. Ismételten köszönöm mindenkinek, aki méltónak gondolt erre a megtisztelő címre, amely úgy érzem nem csupán az én, hanem Egyházközségemé és Egyházmegyémé is.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye