Nyár végi zarándoklat Sajópálfalára

Az idei nyár is hálaadó zarándoklattal zárult. Edelényből Sajópálfalára gyalogoltunk, hogy jókedvünkkel és fáradságunk fölajánlásával megköszönjük az Istenszülő oltalmát.
Az edelényi templomban végzett imaóra után ötvenheten indultunk útra: énekelve, imádkozva, sokat beszélgetve. A pócsi ifjúsági zarándoklatokról és a templomi szertartásaink végéről ismerősek voltak az énekek. Bence magához ragadta a mikrofont, s talán csak Gábor atya tudta tőle néha elvenni, hogy ő is adjon a jókedvünknek.
Megálltunk a borsodsziráki templomnál egy kis pihenőre, majd fiatalos énekekkel haladtunk tovább. Boldván megálltunk egy pillanatra az Árpád-kori bencés apátság romjánál ‒ valószínűleg itt írták az 1190-es években a „Halotti beszéd”-et, a legkorábbról fennmaradt teljesen magyar nyelvű szövegemlékünket. Boldván megálltunk hosszabb időre is, mert az ottani hívek megvendégeltek bennünket finomabbnál-finomabb süteményekkel, s innivalókkal.
Az út felén már túljártunk, amikor Sajósenyére érve, az ökumenikus kápolnánál megálltunk: görögök, rómaiak és reformátusok felváltva használják ezt a kápolnát, amely egy alapítvány tulajdona. Sajóvámos felé nagyon belemelegedtünk a Mária-énekekbe. Így velünk együtt gyorsan szállt az idő.
Sajóvámoson imádkoztunk a zarándokokért és mindazokért, akik bennünket otthonról elengedtek, akik értünk imádkoznak, akik minket befogadnak, megvendégelnek és szolgálnak. „S a jó vámos” minket is megvendégelt. Még Algopyrint is kaptunk, hogy ha fájna valamink, azért tovább tudjunk menni.
A zarándoklatunk legszebb része következett: Égő fáklyákkal mentünk Pálfalára, ahonnan kijöttek elénk a pálfalaiak, hogy a templomig kísérjenek. Megkerülve a templomot, majd be is menve oda, Parakliszt végeztünk. Roland atya egy kedves esti imádságról beszélt nekünk:
„Legszentebb Istenszülő, ne hagyj el engem, míg ez élet tart, s ne bízzál emberi védelemre, de te magad, oltalmazz és üdvözíts engem!”
Egy kis közös teázás után ki-ki elindult hazafelé, vagy a szállására.
Mennyire mássá válik néhány szokásos dolog, ha a lábunkban van több tíz kilométernyi zarándoklás: Teljesebb szívből szólnak imádságos énekeink! A körmenet értelmet nyer! A pálfalai Istenszülő oltalma közelebb kerül. S a hála még őszintébb kifejezést nyer!
De jó, hogy nem most vettünk sem öt iga ökröt, sem új földet… hanem zarándokoltunk ‒ hálából, együtt, örömben!
forrás: exarchatus.hu
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum