Szocska Ábel püspök: Önök miatt jó püspöknek lenni! – püspöki látogatás Nyírkátán

„Arról ismerjenek meg titeket, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt”/Jn.13,34/

Jézus ezzel a mondattal hívja el tanítványai figyelmét a hétköznapokhoz szükséges legfontosabb dologra, a szeretetre. Ma, amikor olyan világban élünk, ahol mindenki lázasan kutatja az élet értelmét, a boldogság lehetőségét, gyakran elfelejtkezünk erről a jézusi tanácsról. Pedig valójában ez az egyetlen, amely sikeressé teheti egy közösség életét, vagy bármilyen emberi kapcsolatot.

Ennek a jézusi tanácsnak tapasztalhattuk meg mindent összetartó erejét 2018. november 24-én Nyírkátán, ahová szombat délután Szocska A. Ábel megyéspüspök ellátogatott, hogy egy vecsernyén közösen imádkozzon az egyházközség magyar és cigány híveivel. Kis templomunk megtelt és az alkonyati istentisztelet énekei egybekapcsolták az egyházközség valamennyi tagját.

A vecsernye után Ábel püspök atya Oroszné Obbágy Rita, a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs referensének kíséretében megtekintette a helyi romák közösségi házát és az adományok házát. Az egyházközség magyar hívei is érdeklődéssel hallgatták ifj. Nagy Zoltánnak, a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs bizottsági tagjának, a helyi görögkatolikus cigány közösség vezetőjének, az Együtt Segítsünk Egymáson Egyesület elnökének a beszámolóját az itt folyó munkáról.

A kátai hívek vendége volt még többek közt Orosz István, máriapócsi kegyhelyigazgató, az egyházmegye Cigánypasztorációs Bizottságának tagjai közül Kerezsi János atya, Lakatos Sándor Attila polgármester, Szlovenszki Lászlóné a Segítő Kéz Egyesület szakmai vezetője, Magyar László parókus atya, Horváthné Varga Aliz a Máriapócsi Nemzetiségek Házának vezetője.

Az este egy jó hangulatú közös étkezéssel ért véget. A Pharne Cherhaja Hagyományőrző Néptánccsoport tánccal, énekkel szórakoztatta a jelenlévőket. Megható pillanat volt, amikor cigány és magyar nyelven is felcsendült a cigányok himnusza, mely dallamba foglalja a békesség és a szeretet iránti vágyat.

Nyírkáta fogyó falu, kevés a fiatal, nagy az elvándorlás, de ezen az estén megfeledkezettünk kicsit erről a szomorú tényről, hiszen amíg egy közösség képes megújulni, befogadni, elfogadva örülni, addig van jövője is. Ha sok ilyen pillanat van az életünkben, akkor a hétköznapjaink megtelnek reménnyel.

Szöveg: Magyarné Takács Bernadett, fotó: Orosz Istvánné

Nyíregyházi Egyházmegye