Gypsy ministry

Gyerekkorom egyik élménye, hogy családunk Trabantba préselődve utazik, s a kényelmetlenségekről (rendőr meg ne tudja, hogy heten ültünk a kombiban…) figyelmünket elvonandó, énekeltettek bennünket szüleink.

Szokássá vált, hogy ABC-rendben kezdtünk népdalokat, egyházi és műdalokat, kinek melyik jutott eszébe. Az „a” hang kapcsán nem egyszer a fenti nótát választottuk.

Ma egészen más jutott eszembe erről. „A cigányok sátora”, azaz egyházmegyénk cigánypasztorációja két alkalommal is bemutatkozhatott az utóbbi hetekben.

A Szent Miklós-udvarba hodászi és nyírkátai barátaink jóvoltából cigány ételeket vittünk. Aki  kíváncsi volt ránk, fánkot, krumplilángost, töltött káposztát, bokolyit kóstolhatott. Kántorjánosiból egy férfi és egy női cigánynépviseletet hoztunk, mintegy dekorációként. Máriapócsról és Tuzsérról pedig a közösségi házainkba rendszeresen járó gyerekek kézműves munkáiból készítettünk elő ajándékozásra. Csupán két gondolat arról a napról, cigányasszonyoktól idézve: „Köszönjük Ábel püspök atyának a Szent Liturgiát, ami a szívünket örömmel töltötte meg!”, s egy másik: „Ezt az adománygyűjtő dobozt rakjuk el, most azért jöttünk, hogy mi adjunk!”

Egy héttel később Máriapócson pakoltunk ki. Bekapcsolódva az önkormányzat által meghirdetett karácsonyi vásárba, szintén meg tudtuk mutatni, milyen gyönyörű munkákat készítenek gyermekeink, fiataljaink. Azok a gyerekek, akik másutt sok esetben pár  percnél többet nem bírnak türelmesen figyelni, képesek ebben a közösségben akár órákat elbíbelődni egy asztaldísz, egy karácsonyi ajándék elkészítésével.

Köszönettel a lehetőségekért, hálával az elmúlt évért kívánunk szép ünnepet, s még sok közös programot cigány és nem cigány közösségeinknek!

Szöveg és fotó: Orosz Istvánné

Nyíregyházi Egyházmegye