A zarándoklat rendhagyó módját választottuk szeptember 7-én, amikor lóháton indultunk Máriapócsra.
Gondos előkészületek után keltünk útra öten lovainkkal Nyíradonyból. Személyes szándékaink mellett ezt a zarándoklatot a magyar lovas élet megújulásáért is felajánlottuk.
A forgalmas, aszfaltozott utakat elkerülve erdőn, mezőn haladtunk úti célunk felé. A természet békés, megnyugtató csendje hamar kizökkentett minket rohanó világunk sietségéből. Lovaink csendes társaink voltak, így módunkban állt elmélkedni életünk kérdéseiről, kétségeiről, átgondolni problémáinkat, lehetséges megoldásokon törni a fejünket. Isten tenyerén érezhettük magunkat, hiszen szerető gondoskodása végig kísért minket.
Máriapócsra kissé kalandosan érkeztünk meg. Rövid pihenő után eleget tettünk egy nemes felkérésnek: a nyíradonyi és a debreceni gyalogos zarándokokat kísértük a város határától a kegytemplomig. Örömmel vonultunk együtt gyalogos társainkkal. Mindez jól eső érzéssel töltött el minket, lovas embereket. A ló az ember nemes társa volt mindig. Nincs ez másképpen napjainkban sem. Ezért szeretnénk az emberek figyelmét a lovas életre irányítani, szépségét megmutatni, megosztani mindenkivel. A vasárnapi Szent Liturgián Fülöp püspök szavai megérintették a szívünket: az ima és a béke az alapja az életünknek. Akik ott voltunk, mindannyian feladatul kaptuk a béke üzenetének továbbadását. Úgy gondolom, ezt az üzenetet lovainkkal hitelesen tudjuk közvetíteni embertársaink felé.
Hálatelt szívvel tértünk haza a több mint 100 km-es útról.
Köszönetet szeretnék mondani Deczki György lovas barátunknak, aki nagy tudásával és tapasztalatával vezette kis csapatunkat. A Barna családnak pedig azért, mert lónak és lovasnak egyaránt kényelmes szállást adtak. A pócsi Mária oltalmába ajánlom őket ez úton is.
Koleszár Tímea
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum