Vízkereszt ünnepe

Szent Szofróniosz így ír az ünnep lényegéről:

„Ma örvendezve vigad az igazhívők szent és zengedező kara. Ma az Úr keresztségre száll alá, hogy emberi nemünket a magasságba emelje. Ma a »hajlíthatatlan Uralkodó« saját szolgája előtt hajtja meg fejét, hogy a szolgaságból kiragadjon minket. […] Ma a Jordánban az Úr ünnepét üljük, ki az engedetlenségből származó halált, a csalárdság fullánkját és a pokol bilincseit e folyó habjaiban süllyesztette el, és a világnak az üdvözülés keresztségét ajándékozta.”

Az ünnepet görögül epifániának, kinyilatkoztatásnak, ószlávul Istenjelenésnek nevezik, mert az Istenség ekkor jelentette ki magát, és az Úr Jézus keresztelésénél tűnt föl, hogy hogy az egy Istenben három személy van. A vízkereszt vigíliáján királyi imaórákat (az Úr megkeresztelkedéséről szóló Evangéliumokkal és a keresztségre vonatkozó ószövetségi szakaszokkal), valamint Nagy Szent Bazil liturgiáját végzik vecsernyével, lítiával. Vízkeresztkor Krisztus megkeresztelésének emlékére vízszentelést tart az egyház, melyben a Szentlélek malasztját és azon áldást kéri, melyben a Jordán hullámai részesültek az Úr megkeresztelésénél. A vízszentelést hacsak lehetséges folyóvíznél végzi az egyház annak emlékére, hogy az Jézus is a Jordánhoz ment magát megkereszteltetni. A vízkereszt ünnepe régibb mint a karácsony, mert a vízkereszt még az apostoli időktől származik, de a karácsony ünneplését vagyis az Úr test szerint való születésének emlékét csak a VI. század végétől választotta el az egyház a vízkereszttől, hogy ezt az ünnepet a Szentháromság titkának tiszteletére szentelhesse. Ha a karácsony és vízkereszt vasárnapra vagy hétfőre esik, úgy hogy a vigília szombatra vagy vasárnapra esnék, miután e napokon egyházunk szigorú böjtöt nem enged tartani, a böjt és a királyi órák a megelőző pénteken tartatnak meg, Nagy Szent Bazil liturgiája pedig magára az ünnepre marad.

Máté evangelistánál:

"Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

Forrás: Melles Emil, videó: Gerner Attila, ének: Csizma Balázs Richárd, Feczák László, Kaskötő Miklós, Tamás László

Nyíregyházi Egyházmegye