Éppen húsz esztendeje annak, hogy Keresztes Szilárd püspök 1993. október 1-jén Istenszülő oltalmára felszentelte Kántorjánosiban a cigány telepen levő kis templomot.

Ahogy azt évekkel ezelőtt a cigányasszonyok mesélték: „nincs olyan ember a cigány a telepen, akinek keze munkája ne lett volna benne a templom építésben.” A húsz év alatt sokat megélt a közösség, még emlékszem arra az időkre, mikor szakdolgozatíróként jártam a falut és a templom sosem volt üres. Amikor a hodászi cigányokkal együtt miséztek a pócsi cigánybúcsúban, vagy húsvét ünnepére készülve minden cigányasszony pászkát sütött, s nem fértünk be a templomajtón az ünnepen. De a gonosz, a szekták térhódítása itt is felütötte a fejét, a templom egyre üresebbé vált, egy idő után már szertartást is csak a magyar templomban végeztek.

A templomot még Zolcsák István parókus szervezésében építették és szentelték, majd Kiss Attilát később Csingi Zoltánt helyezték a faluba. Most Orosz István hodászi parókus és Kerezsi János hodászi segédlelkész teljesít szolgálatot Kántorjánosiban is

A templombúcsúra hívó harang szavát sokan meghallották cigányok, magyarok, jánosiak és hodásziak egyaránt, el sem fértünk. Együtt miséztek a közösségnek kedves korábbi és a jelenlegi papjai. S a kántorjánosi cigányok számára sokat jelentett, hogy ezen a szép ünnepen ott volt Fülöp püspök is, aki prédikációjában elmondta: „örül a szívem, ha megtelik a templom és harsog az ének, de annál nagyobb a szomorúság, ha más ünnepeken nincs aki megtöltse. Az Isten szeretete azonban meg tudja érinteni a legkeményebb szíveket is. Isten különleges változásokat tud adni a szívünkben, az életünkben, de mindig meg kell őrizni az Istennel való kapcsolatunkat. Mindig fejlődni, növekedni kell. Hiszem, hogy ez a közösség meg tud újulni, de nekünk is kell akarni és változni. Mint a mag, a kis növény mely az ég felé, a nap felé növekszik, fejlődik, úgy ennek a kis közösségnek is fejlődni, növekedni kell az Ég felé. Nemcsak a templom, de a mi szívünk is kiürül, ha kimegyünk az Istenszülő oltalmazó leple alól.”

Orosz István atya is bízik abban, hogy van még annyi parázs a cigányság szívében, hogy az Istenszülő oltalma alatt a hitnek tüzét lángra lehet lobbantani. Jelent még annyit a kántorjánosi cigányságnak az a kápolna, melyet húsz évvel ezelőtt összefogással együtt építettek, hogy újra megtelnek a padok hívekkel hétköznapokon is. Számunkra is fontos, hogy ez a kis közösség, az elveszett bárányok újra haza találjanak. Ahogy a körmenet előtt István atya mondta:”Van honnan újra elindulni, van honnan újra erőt meríteni, van egy hely az Isten háza ahova az Úr állandóan hív és vár bennünket. Azokat is, akik mindig jöttek és azokat is, akik eltévedtek. A tékozló fiút az atyai ház szeretete visszavonzotta. Én hiszem, hogy azokat akik eltévelyedtek, ennek a háznak szeretete, és az előttem itt szolgáló papoktól kapott szeretet újra a helyes útra fogja téríteni az itt élőket.”
Templombúcsúhoz illő módon körmenettel, miroválással, majd agapéval ért véget az ünnep. Az Istenszülő oltalmazza, védje ezt a kis közösséget és papjait, adjon erőt a növekedéshez, hogy az eltévelyedtek is hazataláljanak.

Juhász Éva

További képek a ciganypasztoracio.hu oldalon találhatók.