Ha megnyílik fölöttünk az ég, erőt kapunk hivatásunk beteljesítésére – vízkereszt a Szent Miklós-székesegyházban

Az Úrjelenésre való felkészülés már pénteken elkezdődött a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban a királyi imaórákkal, ahol az Úr megkeresztelkedéséről szóló Evangéliumokkal és a keresztségre vonatkozó ószövetségi szakaszokkal teli, ünnepélyes várakozással tekinthettek vízkereszt misztériuma felé a hívek.  

Szombaton este Papp Tibor atya vezette a csonka vecsernyét, ezt követően a nagy vízszentelési szertartás keretében vizet szentelt az egyházmegye főhelynöke. Később imádságos virrasztás következett nagyesti zsolozsmával, lítiával, kenyéráldással és utrenyével. Vasárnap a Szent Liturgiát a főpásztor celebrálta, vele együtt hét paptestvér ünnepelte Krisztus megkeresztelkedését és a Szentháromság megmutatkozásának titkát.

A karácsonyfa zöldje még Krisztus testet öltésére emlékeztetett, a papi öltözék zöldje azonban a Szentlélek jelenlétére utalt ezen a vasárnapon. Papp Tibor atya prédikációjában az Úrjelenés titkáról szólt, mely még az előző ünnepnél is fényesebb. Hiszen ott egy öntudatlan csecsemő elé térdepeltünk, most egy felnőtt férfi áll a Jordán vizében, aki elindul, hogy messiási küldetését teljesítse – kezdte szentbeszédét Tibor atya.

Az ünnep egyik középpontja a megnyílt ég, melyből az atya szózata hallik: ez az én szeretett fiam. Ez a fordulópont Krisztus életében: gyermekkorát a készület csendje övezi, de a Jordán vizében megnyílt fölötte az ég, megismerte az atya akaratát, bátran az emberek közé lépett hirdetni: elérkezett az Isten országa. „Így vagyunk ezzel mi is – vonatkoztatta a folyónál történt eseményeket mindennapi életünkre. Keressük az utunkat, csak bolyongunk, de ha megnyílik fölöttünk az ég, erőt is kapunk, hogy lelkesen, dinamikusan tudjuk betölteni a hivatást, melyet nekünk szánt az Isten.”

Azzal a meggyőződéssel bíztatta hallgatóit, hogy „mindenkinek az élete hivatás, ha az atya üdvözítő tervébe állítja bele. Ha csak pénzkeresetre és önmegvalósításra törekszünk, akkor hamar elfáradunk benne, kiégünk, unatkozunk, s unalmunkat bűnökkel leplezzük, pótlékokkal tömködjük tele. Hivatásunkat megtalálva azonban teljes életet élhetünk. Az Isten mindenkinek adott karizmát, egy különös feladatot, mindenkinek adott hivatást. Mindenek előtt ezt kell felismerni. Nem egyformán adta a talentumokat, hogy egymásra legyünk utalva, hogy együttműködve a többiekkel a szeretet összefonjon minket.” Teréz anya szavait idézte, aki a pestisben szenvedők melletti, hiábavalónak titulált munkáját így védte meg: nem a mennyiség a lényeg, nem a teljesítmény, hanem az, hogy az embernek benne van-e a szíve a munkájában. „Krisztus beleadta mindenét hivatásába – mondta, s mint a szimfóniában játszó zenésznek, mindenkinek van néhány üteme a maga területén. Az Isten várja tőlünk, hogy a szimfóniába, az egyébként tökéletesre teremtett természetbe mi vigyük bele ezt a pár ütemet, melyet csak mi tudunk eljátszani.”

A vízkeresztkor szokásos szentelési szertartásról folytatta elmélkedését: „A vízkeresztkor imádkozunk mindazokért, akikhez el fog jutni ez a víz: a jegyesek szerelméhez, a kisdedekhez, a betegekhez, a koporsó beszenteléséhez, a feltámadási pászka lakomájához is. Imádkozunk, hogy ebben a vízben legyen benne az Isten ereje, kegyelme. Ahogyan a megszentelt víz mindenhova eljut, úgy kell az Isten kegyelmének, üzenetének: az örömhírének is mindenhova eljutnia.”

Az ünnep görög neve Teofánia, Istenjelenés, hiszen a teljes Szentháromság jelen van: a Szentlélek a galamb képében, az Atya szózatával, a Fiú a Jordán vizében – a vízkereszt ünnepe misztérium, titok. Megtanít minket az ünnep arra, hogy mindenki átgondolja: „mit vár el tőlem az Isten, mi az én különleges hivatásom. Vigyük a szentelt vizet azzal az örömmel, hogy az Isten kegyelme látogat el hozzánk, jöjjünk el a templomba, hogy igazán találkozzunk az Istennel, s az így megismert Istent vigyük bele magunk a világba” – összegezte prédikációjának útravalóját homíliája végén Papp Tibor.

Az ünnepi liturgia a nagy vízszentelési szertartással folytatódott, melynek keretében Szocska A. Ábel megyéspüspök megszentelte a vizet – hosszas imákban kérve a Szentháromságban egy Isten kegyelmét, vízre lehelve, háromágú gyertyát, áldásra tartott kezét és keresztjét alámerítve.

A szentelt vízből sokan vittek otthonukba. E vízzel hintette meg a jelenlévőket a főpásztor. Majd miroválással és antidór-osztással ért véget az ünnepi alkalom.

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye