„Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem.”
Petőfi Sándor a természet csodás színeit ült ki nézegetni Erdődön egy dombtetőre, a 19. század közepén. Hála Istennek, nekünk más szépségben volt lehetőségünk gyönyörködni Kispesten a parókia kertjében, 2013. szeptember 28-án. Szüretelni készült az egyházközség apraja a szülők gondoskodó felügyelete mellett, ezen a kissé szokatlanul hideg délelőtt. S ahogy az őszi nap egyre inkább szétszórta melegét, egyre több gyermeket csalogatott be a szőlősorok közé. Kacagással és új élettel telt meg az egész szőlőültetvény. Újhelyi István tanár úr vezetésével izgatottan, de mégis komolyan keresgettek egymás között maguknak játszó- és munkatársat. Ki ollóval, ki kalózkarddal, ki egyéb vágóeszközzel kezdte el megkönnyebbíteni a - Pősze Miklós bácsi szakszerű munkájának köszönhetően - szőlőtől roskadozó töveket. Mintha forgószél járt volna a sorok között, olyan gyorsan összegyűjtötték a fürtöket és alig várták, hogy megkezdődjön a préselés és a taposás. Az aratás Ura készségesen meghallgatta imáinkat és gondoskodott arról, hogy ne csak az arató legyen több mint tavaly, hanem ezzel együtt a termés is bővebb legyen.
Időközben egy nagy bográcsban elkezdődött az energiapótlás előkészítése is. Az igazság az, hogy slambucot szerettünk volna főzni, olyan jó dorogiasan ( 32-szer megkavartuk, mégis lesült egy kicsit ). Végül senki sem bánta, hogy kispesti módra készült el. A munkától és játéktól fáradt szőlőmunkások hálás szívvel töltötték meg üres bendőjüket, s a slambucból csak hírmondó maradt, az is csak virtuálisan, ahogy éppen most olvassátok.
Nekünk maradt a gyönyörködés az egyházközség fiataljaiban, a gyönyörű időben és a minden jó adományt küldő mennyei Atyában. S ennél nagyobb szépséget nem is kívánhatunk magunknak, a telhetetlenebbek talán még egy kis mustot, de hát az is elfogyott!
„ Az Őszkirály amerre jár, A földre bíbort hajigál.
A sok piros meg szétszalad, Kifesti mind az arcokat! „
Papp Piroska
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum