Máriapócson is szenteltek folyóvizet

Az élő vizek megszentelése közelebb hozhatja hozzánk Vízkereszt ünnepének titkát, valamint az imádság mellett más áldozatot is tudunk hozni. Ebben – úgymond – segítségünkre volt idén a hideg, a hó és a szél is. Istennek hála, ilyen áldozathozatal sem tartotta vissza a hívőket, és nagy létszámú imádságos háttérrel végezhettük ezt a szép szertartást.

Amíg ott álltunk és belekapcsolódtunk ebbe az eseménybe, szemünk elé tárulhatott a felolvasott szövegek alapján a szentírási jelenet, amint az egyszülött Fiú megkeresztelkedik.

De emellé egy másik gondolatot is idézzünk: ez a főfolyás viszonylag lassú víz, nem is hasonlítható hazánk nagy folyóihoz. De valahonnét elindult, megy a maga útján és torkollni is fog valahova. Ugyanilyen az életünk. Elindulunk egy családi körből, annak meghittségéből és útközben találunk buktatókat, szennyeződéseket, különböző dolgokkal találkozunk, ám az élet megy tovább. Bármi történjék velünk az életünkben, bármivel is találkozzunk, mi, a folyóval ellentétben, tudjuk, hova tartunk: Isten országába.

Vízkereszt ünnepén ne csak arra gondoljunk, hogy láttuk megmerítkezni az Urat, hanem ahogy a folyók és a mi főfolyásunk is hagyta, mi is hagyjuk, hogy életünkbe belemerüljön az Úr Jézus és ezáltal mi is belemerüljünk az Ő isteni életébe. Így az ünnep ne csak a Jordán-parton, ne csak a szertartáson a főfolyásnál, hanem az életünkben Isten-jelenés legyen.

Forrás és fotó: Máriapócsi Nemzeti Kegyhely

Nyíregyházi Egyházmegye