Két busszal utaztunk szeptember utolsó szombatján a zempléni hegyek aljára, csodálatos ősz végi napon. Nyírturáról, Nyírbogdányból, Kemecséről és Sényőről jöttek a hívek. Boldogkőváralján fogadott bennünket Hornyák János atya, és az egész szombat délelőttjét ránk áldozta – köszönet érte! Beszélt az ottani egyházközségi életről, örömeiről és nehézségeiről. Tanulságos volt mindannyiunk számára. Bemutatta a templomait, Vizsolyban a református templomba is elkísért, majd a nyomdába és a Méz-múzeumba.

Elbúcsúztunk tőle, és egy óra múlva már Sátoraljaújhelyen voltunk, ahol a két órás gyaloglás várt bennünket, fölfelé a Magyar Kálvárián. A csodálatos kilátás kárpótolt minket a fáradságért, és az egyes állomások emlékei, tovább az országzászlóhoz megérkezve a kápolnában található üveg képek, melyeket Monostory Viktória készített. Nyírturán és Nyírbogdányban is látjuk alkotásait, nagy öröm volt látni Újhelyen is.

Délután fél ötkor már Tolcsván voltunk a görögkatolikus templomban, ahol Páll Miklós atya élvezetes előadását hallhattuk az ottani egyházközségi életről. A vecsernyét együtt végeztük, majd a kihagyhatatlan borkóstolás következett, és a napot, már esti sötétben, az olaszliszkai görögkatolikus templomban fejeztük be.

Csodálatos templomokat láttunk – a sényői hívek papjával, Lippai Csaba atyával együtt szívesen a hátunkra vettünk volna egyet, hogy hazavigyük. A velünk lévő hívek öröme és szeretete azonban kipótolta azt, ami templomaink méretéből és a kövekből hiányként éreztünk.

Hála Istennek a szép napért, az együtt töltött időért!

Szabados Viktor
parókus

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum