Téma: az iskolaválasztás – interjú a nemzetközi konferencián résztvevő Inántsy-Pap Ágnessel

Inántsy-Pap Ágnes, a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola oktatója honlapunknak elmondta, hogy korábbi neveléstudományi konferenciákon (Svájcban, Isztambulban, Dublinban) való bemutatkozások után az ISCRC szervezői azzal keresték meg, hogy kutatásainak összegzését küldje el. A doktori munka tézisének pozitív elbírálása nyomán a 2019. január 10. és 13. között megrendezett kongresszus előadói közé sorolták. Magyarországot ketten, a Görögkatolikus Metropóliát és a hittudományi főiskolát egyedül képviselte a tanárnő Portugáliában, ahol többek között Indiából, Olaszországból, Spanyolországból, Németországból, Írországból, Afrikából és többségben az USA-ból érkeztek tudósok, professzorok.

A több mint tíz szekcióban ülésező konferencián minden részlegben más és más témában folyt diskurzus, az egyházi beiskolázásokról kevesen szóltak.

A beiskolázás minden országban más rendszerben zajlik: Amerikában minden tagállamban is különbözőségeket mutat az iskolaválasztás; Írországban az iskolák 97%-a katolikus; a modern kori népvándorlás, a migráció növekedésével egyes országok az egyre divatosabb homeschooling (magántanulói státusz) nehezen kontrollálható jelenségével szembesülnek stb. A beiskolázást és az iskolaválasztást társadalmi, jogi, vallási és egyéb feltételek kusza szövevénye befolyásolja, így az erről szóló konferencián az egyetértésre és együttműködésre való törekvésen túl a vita, a kritikus hangvétel is helyet kapott.

No, nem a „Szabad iskolaválasztás a bizánci rítusú katolikus iskolákban Magyarországon” című előadással szemben alakultak ki parázs viták – tudtuk meg a doktori munkáját a közelmúltban befejező tanárnőtől. Azt éppen érdeklődéssel és megbecsüléssel hallgatták a jelenlévő tudósok, s hogy az elhangzott anyag hosszú távú eredményeket is hozott, mi sem bizonyítja fényesebben, hogy egy párizsi professzor már a Magyarországra való hazaérkezése utáni nap felvette a tanárnővel a kapcsolatot, hogy egy spanyol kollégával hármasban nemzetközi kutatócsoportot hozzanak létre. A kutatócsoport fő profilja az elsődleges tervek szerint egy a három ország iskolaválasztói szokásait összehasonlító kutatás képezné.

Inántsy-Pap Ágnes ugyanis arról a kutatómunkájáról számolt be, hogy – egy reprezentatív felmérés tanulságai alapján – Magyarországon miért választják az emberek az egyházi, azon belül is a görögkatolikus iskolákat. A görögkatolikus egyház 1989-ben vált iskolafenntartóvá, akkor nagyon sok új feladattal kellett megbirkóznia.

Fontos, hogy az embereknek legyen tudomásuk arról, hányan és miért választják a görögkatolikus iskolákat, s hogy ezek az intézmények mennyire felelnek meg a velük szemben támasztott elvárásoknak. A felekezeti iskoláknak különösen is vonzónak kell lenniük, hiszen nem körzetes iskolák, bárki választhatja őket. Minél több kutatás folyik ezzel kapcsolatban, annál jobban megismerjük intézményeinket, annál tudatosabban lehet összefogni, irányítani az iskolákat.

A szülők elvárásrendszere függ többek közt a társadalmi státuszuktól is. A kutatás azt igazolja, hogy a gyermekek számára védettebb közeget jelent az egyházi fenntartású iskola, a szülők azt szeretnék, hogy gyermekeik olyan értékek, normák mentén nevelődjenek, melyeket maguk is képviselnek otthon, a családban, s hogy később gyermekeik – a katolikus egyház által is képviselt – erkölcsi normák mentén haladva váljanak a társadalomba jól beilleszkedő, sikeres felnőttekké.

A doktori védés előtt álló tanárnő azon kevesek közé tartozik, akik ma Magyarországon saját felekezetüknek oktatáskutatói. Hogy hasonló tevékenységet folytató oktatáskutatókra szükség van, kitűnik abból is, hogy ma már jóval 1000 felett van az egyházi fenntartású közoktatási és köznevelési intézmények száma Magyarországon.

A lisszaboni találkozó, mint minden konferencia, abban segít, hogy a kutató ne legyen szűklátókörű, hanem minél több ember véleményét, előadását hallgassa meg, minél több ország képviseletében zajló kutatást megismerjen, s azok eredményét összehasonlíthassa saját munkájának eredményeivel. Nem szabad bezárkózni, meg kell hallgatni mások gondolatait, mert minél több embernek a véleményére figyelünk, annál közelebb kerülünk az igazsághoz – fogalmazta meg válaszát Inántsy-Pap Ágnes arra a kérdésünkre, hogy adott-e új megközelítéseket ez a két nap a kutatási területéhez.

A migrációval érkező muszlim gyermekek iskolaválasztása és integrációjának problémája, mely a konferencia egyik fő témáját jelentette, Magyarországot még nem érinti sürgetően, de a nemzeti és etnikai kisebbségek integrációja nálunk is fontos és mindennapi kérdés. A kérdésre, hogy az elhangzottakból tud-e hazánk jelenleg profitálni valamit, ezt a választ adta a kutató:

„A kétlépcsős integrációban hiszek, abban, hogy először a saját közegében kell valakit megerősíteni. Ha úgy akarunk valakit egy társadalomba integrálni, hogy az sok hátránnyal rendelkezik, és nem segítjük a saját közegében való megerősödését, akkor annak az embernek az integrációja eleve kudarcra ítélt.”

A mindennapok embere a nemzetközi konferencia levonható tanulságairól várhatóan egy kiadványból értesülhet majd.

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye