Megkapni, megőrizni, továbbadni – Ábel püspök pappá szentelte ifj. Obbágy Lászlót

Bár a közösség tagjai közül szerzetes és pap is kikerült már, az ikonokkal és falképekkel teli kis templomban először szenteltek pappá diakónust: dr. Obbágy László parókus atya fiát szentelte áldozópappá Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök. Az újszentelttel a család (apai ágon) háromgenerációs papcsaláddá bővült, s ezen az örömteli eseményen a pap édesapa mellett a pap nagyapa is szolgált: a Szent Liturgiát nyitó imádsággal ő maga kezdte az ünnepélyes szertartást.

Dr. Papp Tibor főhelynök atya, valamint több mint húsz paptestvér és négy diakónus állt az oltár körül, hogy együtt imádkozzanak és örüljenek főpásztorukkal az egyházmegye ilyetén növekedésén.

A szentelés az Úr találkozása Simeonnal, ismertebb nevén Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén zajlott, amely nap 1997 óta – Szent II. János Pál pápa kívánsága szerint – a megszentelt élet világnapja is.

Ábel püspök egy szál gyertyával a kezében az alkonyati istentisztelet szövegéből Simeon szavait idézve kezdte prédikációját:

Üdvözlégy, malaszttal teljes Szűz, mert tőled sugárzott ki az igazság napja: Krisztus Istenünk, megvilágítván a sötétségben levőket.

„Simeon elsők között nevezte Krisztust világosságnak, törékeny fénynek” – mondta, s hallgatósága elé idézte a halvány gyertyaláng megnyugtató melegségét áramszünet idején; a mécses múltbeli szerepét, amikor még nem volt más fényforrás: egyszerű dolog, mégis milyen jelentősége van. Ilyen lehetett Simeon számára a találkozás a csecsemővel, akiben törékeny kisded mivolta ellenére a világ világosságát ismerte fel az öregember.

„A gyertyafény a keresztény ember életét is végigkíséri: a keresztelendőnek átadunk egy szál gyertyát; az esketés során a párok gyertyát gyújtanak; az asszonyavatás rendjében (az esketési szertartás része – szerk.), és mindannyiunk ravatalánál ég gyertya, mely kifejezi Krisztus mindent megvilágosító fényességét, az emberi élet fontosságát, jelentőségét. Egyszerű kezdet, egy törékeny gyermek, egy szál gyertya, enyhe világosság.” A mai alkalom, valamint az egyházközség életének egyszerű, mégis jelentőségteljes kezdetét elevenítette fel, s ehhez kötötte a papszentelésről szóló gondolatait. „Papszentelés során a papra azt a feladatot bízza a püspök, amit Krisztustól ő maga is kapott: Krisztus világosságában járni, s ezt a világosságot másoknak megmutatni, átadni. Ez a pap feladata.”

Ábel püspök elfújva a kezében lévő gyertyát arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyertyaláng hamar elalszik. Hiszen előfordul a keresztények életében, hogy egyszer csak nem érzik szívükben Krisztus mindent átható, megerősítő szeretetét, lángját. A nehézségek, megpróbáltatások, akár tőlünk független okokból is, kiolthatják azt. De olyankor nem szabad kétségbe esni – biztatott a főpásztor: „oda kell fordulni Krisztushoz, tőle újra és újra világosságot meríteni mindaddig, míg a gyertya teljesen le nem ég. S akkor, mint Simeon mondhatjuk: megkaptam, megőriztem, továbbadtam.” Az újszentelt feleségéhez fordulva pedig arról beszélt, hogy mi lesz az ő szerepe papfeleségként László atya oldalán: mint a gyertyalángot óvó kezek, neki is segíteni kell abban, hogy „a Krisztusi lángot megőrizzék, éljék és továbbadják” – fejezte be homíliáját a püspök.

A Szent Liturgián az adományok oltárra való fölvitelét követően a jelöltet háromszor körbevezette Grunda János atya és Obbágy László atya, a szentelendő édesapja az oltár körül. Miután letérdelt az oltár sarkánál, Ábel püspök a fejére borította omoforját, és elmondta a szentelési imát.

Majd felhangzott a nagy ekténia (könyörgés) és a püspök Axiosz! azaz méltó felkiáltással papi öltözettel ruházta fel az újszenteltet. Az eucharisztikus ima második felében László atya tenyerébe kapta a bárányt, Krisztus testét, intvén őt a következőkkel:

„Vedd e zálogot és őrizd azt a mi Urunk, Jézus Krisztus második eljöveteléig, mert számon kéri majd tőled.” Hivatásgyakorlásának első mozzanataként megáldoztatta a híveket, majd záróáldással és miroválással folytatta most kezdődő papi feladatait. 

A hála szavai és a köszöntők után Ábel püspök tájékoztatta az egyházközség tagjait a háromnapos, ezzel a liturgiával záródó kánoni látogatás eredményéről. Az ötévente esedékes püspöki látogatás az egyházmegyében ugyanis ennek az egyházközségnek a vizitációjával vette kezdetét. A kánonjog által meghatározott módon a főpásztor a közösség mindennapjaiba, gazdasági, közösségi és hitéletébe, intézményeibe nyert betekintést az elmúlt három nap alatt: többek között csütörtökön  az egyházközség tagjaival találkozott, akik a személyes és közvetlen hangnemnek köszönhetően bátran kérdeztek és formáltak véleményt a saját és közösségi életüket érintő kérdésekben.

Az 1997-ben alapított egyházközség mára élő és fejlődő közösségével, lelkes és odaadó híveivel pozitív értékeket mutatott fel a püspök látogatása során, amit Ábel atya egy díszes kereszttel jutalmazott.

A szertartás végén ifj. Obbágy László újszentelt atya megszentelte a gyertyákat, jelképesen is követve a feladatot, melyet főpásztora egész életén keresztül rábízott: továbbadni a Krisztusi lángot mindenkinek.

Kapcsolódó: „A zarándok nem valahová, hanem valakihez, az Istenhez igyekszik” – diakónusszentelés Máriapócson 

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye