„Máriapócs, a kegyelmek helye…” – énekeljük és imádkozzuk akárhányszor a könnyező Istenanyához zarándokolunk. Kegyelemre minden embernek szüksége van. Megtapasztalni a jóságot, a szeretetet, a segítséget, az erőt nagyon jó érzés. A „kegyelmek helyén” október 21. és 25. között a Munkácsi Egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének áldozópapjai az éves lelkigyakorlaton vettek részt, melyet a kegyhely főgyóntatója, Ihnáth János atya tartott. „Isten csodái vagytok!” – kezdte elmélkedését, utalva arra, hogy a nagyon sokat szenvedett és meghurcolt kárpátaljai görögkatolikus egyháznak ennyi (magyar) papja van. János atya a ’90-es években többször megfordult Kárpátalján és személyesen ismerte az akkor már szolgáló papokat (Dr. Ortutay Elemér, Berecz László, Hricinkó János, Szabó Konstantin). Elmélkedéseiben visszatekintett a múltbéli éveire és megosztotta személyes tapasztalatait. A gyerekkortól elindulva a hivatását érintve jelen feladatát fontosnak tartva, figyelmünket a papság szentségének lényegére irányította. A kegytemplomban végzett mindennapi imádság (Utrenye, Vecsernye, Szent Liturgia, Paraklisz, imaórák) lehetőséget biztosított mindannyiunk számára, hogy a lelkünk utolérje testünket. Megálltunk a könnyező Szűz képe előtt és kértük őt erősítsen és védelmezzen meg bennünket a hétköznapi kísértések elleni küzdelemben. Imáinkba foglaltuk a ránk bízott híveket is, hiszen fontos, hogy pap és hívek egymásért fohászkodjanak.

A lelki élményekben gazdagodva tértünk haza, kérve az Istenszülő Szűz Mária közbenjárását Egyházunkért és híveinkért!

Pősze Roland
áldozópap

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum