PANNÓNIA KÁVÉHÁZ
Belegabalyodva a világhálóba, avagy tanárnéni online tanít
Egy „köztes generáció tagjaként”, ahogy magát Rubóczkiné Kiss Hajnalka aposztrofálja, a „sors fintora, hogy a digitális oktatás bevezetésével magam is e rögös pályára kellett, hogy lépjek, hogy legalább a személyes kapcsolat illúzióját fenntartsam a diákjaimmal. Be kellett, hogy lássam, nem is olyan egyszerű „csak úgy” beszélni a világba. A továbbiakban szeretettel teszem közzé eddigi tapasztalataimat tanár kollégáim és minden ’wannabe” youtuber okulására.” – a tanárnő öt, humort sem mellőző pontban foglalta össze tapasztalatait a digitális oktatásról.
Köztes generáció tagja vagyok. Annak a generációnak a tagja, akik vasárnap délutánonként még együtt nézték a nagyival Tolnay Klárit a Kölcsönkért kastélyban, az első gyerekükkel várandósan Koltai Róbert Gyuszi bácsiján nevettek és sírtak egyszerre, de tisztában vannak azzal is, hogy ki az a Dancsó, a Székely Vegán, meg az Anzselika Habpatron.
Mindezek ellenére, az igazat megvallva, mindeddig nem nagyon értetettem, mit lehet azon értékelni, ha valaki fog egy webkamerát, és beszél a világba (szó szerint a világba), olyan létfontosságú problémákat érintve, hogy hogyan készítsünk magunknak „füstös” tekintetet, meg hogy milyen mély, eszmei értékeket hordoz Dorina legújabb „mulatási” klipje, vagy hogy hány banán termett meg az idén egy isten háta mögötti, kaliforniai farmon.
A sors fintora, hogy a digitális oktatás bevezetésével magam is e rögös pályára kellett, hogy lépjek, hogy legalább a személyes kapcsolat illúzióját fenntartsam a diákjaimmal. Be kellett, hogy lássam, nem is olyan egyszerű „csak úgy” beszélni a világba. A továbbiakban szeretettel teszem közzé eddigi tapasztalataimat tanár kollégáim és minden ’wannabe” youtuber okulására.
1. A kamera bekapcsológombja káros hatással van a hangszálakra és a beszédkészségre.
Hiába tartottál eddig ezer órát a legvagányabb osztályokban, hiába szövegeltél eddig végig zsinórban egész délelőttöket, ha benyomod a kis piros gombot megkukulsz. Jobb esetben. Rosszabb esetben Pázmány Pétert megszégyenítő, barokkos körmondatokba bonyolódsz, melyek a Laokoón-csoport kígyójaként, vég nélkül csak tekergőznek, tekergőznek és tekergőznek…
2. Amikor az egész heti online tanítástól már úgy érzed magad, mint egy ZS-kategóriás zombifilm huszadrangú statisztája, ne legyenek illúzióid, úgy is fogsz kinézni a képernyőn, mint egy ZS-kategóriás zombifilm huszadrangú statisztája. (Még az a szerencse, hogy a gyerekek nagy része már látott pénteken a nyolcadik órában, így megjelenésed nem okoz majd maradandó károsodást a bimbózó gyermeki lelkekben.)
3. A háziállatokat ellenállhatatlanul vonzza a celeb-lét, ezért mindent megtesznek, hogy szerepeljenek az oktatóvideódban. Éppen ezért, ne csodálkozz azon, hogy miközben a Margit-legendához kapcsolódva teljes átéléssel a középkori aszkézis jelentőségét ecseteled a népnek, a macskád a semmiből egyszerre csak feltűnik, elegáns mozdulattal felugrik az íróasztalodra, feltartott farokkal végigvonul a kamera előtt, majd, mint aki jól végezte dolgát, leheveredik a billentyűzetedre.
Ugyanezen okokból kifolyólag azon se ütközz meg, ha a szomszédok kutyái épp a felvétel közben döntenek úgy, hogy a hajdani Shygys nevű fiúbanda babérjaira törve, kórusban vonyítsanak.
4. Szemed se rebbenjen, amikor két mondat közben arra eszmélsz fel, hogy a kertetek alatt futó mezőgazdasági úton a nemzetközi traktor rally helyi válogatottja tart épp időmérő köredzéseket. Sebaj! A járművek zúgása különleges effektként úgyis jól kiegészíti majd a másik irányból hallatszó, láncfűrészes favágó verseny zajait.
5. Végül, de nem utolsósorban, amikor füstjeleket észlelsz a monitort bámulva, az nem a kollégák újabb kommunikációs csatornája az online oktatáshoz, csak a sütőben felejtett kukoricás kenyered.
Szóval, a látszattal ellentétben, nem is olyan egyszerű ez az online lét. Még szerencse, hogy a gyerekek jófejek, és értékelik már a puszta erőlködésed is. Neked meg sokkal könnyebb, ha miközben bámulsz a kamera üres lencséjébe, magad elé képzeled őket. Azt, aki mindig hintázik a széken, azt, aki soha nem tudja, hol járunk a könyvben, azt, aki minden órán kiszedi az összes gombostűt a faliújságból, meg azokat is, akik veled együtt lélegeznek, és minden egyes kérdésedre igyekeznek választ adni.
És miközben veszed fel a videódat, és próbálsz kikeveredni a saját körmondataid fogságából, töretlenül bízz benne, hogy hamarosan hagyhatod a csudába azt a kamerát, búcsút inthetsz a youtuberkedésnek, és fél fenékkel a tanári asztal tetején ülve, újra élőben nyomhatod majd a diákjaidnak a sódert.
Rubóczkiné Kiss Hajnalka
