Egy napon a Mester összehívta tanítványait, hogy kiválassza közülük a segédjét.
- Elétek tárok egy problémát – mondta a Mester. – Aki megoldja, az lesz az én famulusom.
Ezt kijelentve a terem közepére helyezett egy asztalkát, és rátett egy gyönyörű, finom aranyrózsákkal díszített porcelánvázát.
- Ez a probléma. Oldjátok meg!
A tanítványok döbbenten szemlélték a „problémát”. Páratlan szépségű porcelánváza volt. Megcsodálták különleges díszítését, a rózsák frissességét és hűvös eleganciáját.
- Mit ábrázol? Mi a titka? Mit kell vele csinálni? – kérdezgették egymást.
Telt az idő, és senki sem mert csinálni semmit, eltekintve a „probléma” nézegetésétől.
Egyszer csak felállt az egyik tanítvány, ránézett a Mesterre és társaira, aztán határozottan odalépett a vázához, és földhöz vágta. Az ripityára tört.
- Végre valaki megtette! – kiáltotta a Mester. – Már kételkedni kezdtem annak helyességében, amit oly sok éven át tanítottam nektek.
Azután a fiatalemberhez fordult:
- Te leszel a segédem!
Mialatt a fiú a helyére ment, a Mester elmagyarázta:
- Teljesen világos voltam. Azt mondtam nektek, hogy ez egy „probléma”. Egyáltalán nem fontos, hogy mennyire szép és elbűvölő, a problémát meg kell szüntetni!
(Bruno Ferrero)
ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / HETI GONDOLATOK
VISSZA A TETEJÉRE