A Hit Évének ünnepélyes zárásaként a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége várpalotai szervezete és a Veszprémi Görögkatolikus Egyházközség meghívására a a november utolsó hétvégéjét körünkben töltötte Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök atya.
23-án délután a várpalotai előadásában a nevelés és az önnevelés fontosságát, összefüggéseit, nehézségeit és szépségeit fejtette ki a hallgatóságának, akik között ott volt Talabér Márta polgármester asszony. A tartalmas és jó hangulatú eseményről a városi sajtó, televízió és a Mária Rádió helyi stúdiója is tudósított.
24-én , vasárnap a veszprémi Károly-templomban folytatódott a püspöki látogatás, ünnepélyes lítiával, amelyen – a megjelentek nagy számára való tekintettel – a szokásosnál jóval több kalácsot és bort áldott meg püspök atya és dr. Janka Ferenc veszprémi parókus. A templomot valóban zsúfolásig megtöltötték a hívek, köztük Porga Gyula polgármester úr családjával és a Veszprémi Érseki Papnevelő Intézet tizennégy szeminaristája, Ferenc atya tanítványai. Dr. Márfi Gyula érsek atya hivatalos elfoglaltságai miatt sajnos nem tudott eljönni körünkbe, de legszívélyesebb üdvözlete átadására kérte parókusunkat. A szent liturgia eukarisztikus cselekményének kezdetén a kórus mély átéléssel, több szólamban énekelte a Kik a kerubokat..., majd az áldozási verset is. Az egyházközség tagjaiból szerveződött énekkar König Károly kántor szakavatott és mély hitről tanúskodó vezetése alatt hetek óta szorgalmasan gyakorolt, és ez a gyakorlás nem csupán a zenében, hanem a közösség szintjén is érezhetően még jobban összecsiszolttá tette hitéletünket. Püspök atya szentbeszédében az emlékező ünneplésről szólt: arról az ünneplésről, amely nem csupán a régmúlt eseményeinek megidézése, hanem újból és újból átélt lélekállapot, amely részesedés Isten örök jelenében. Fülöp püspök atya imádságos lelkülete és szerzetesi személyisége tapinthatóan jelen volt a gyülekezetben, hiszen egyesítette magában a főpásztort, a lelki vezetőt és a testvért, aki egy közülünk. Az összeszokott együttes éneklés és a liturgia családias légköre latin testvéreinket is mélyen megérintette. A miroválás és antidór-osztás után felszabadult, vidám hangulatú agapéra került sor a templom előcsarnokában. Szépen fogyott a megszentelt kalács és a háziasszonyok sós és édes sütemény-remekei, amelyekért ezúton is hálás köszönetet mondunk.
Az egyházközség képviselő-testületének tagjai és a meghívott vendégek ezután Lakatos Antal, a Kinizsi Bank elnök-vezérigazgatója nagylelkű meghívására fogadáson vettek részt, ahol fehér asztal mellett folytatódott a kötetlen beszélgetés Fülöp főpásztorral és testvérrel. Az asztali áldás előtt parókus atya az egész egyházközség nevében köszönte meg a látogatást, a tanítást, a szeretetteljes jelenlétet püspök atyának, amelynek élménye minden résztvevő számára érezhetővé tette, hogy ez a mi örök jelenünk.
A püspöki látogatásról a Veszprémi Városi Televízió mai esti híradójában tudósít, a Mária Rádió veszprémi stúdiója pedig teljes terjedelmében sugározza a vasárnapi szertartáson készült felvételt.
Rednik Zsuzsa
sajtófelelõs
Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye püspöke volt a Veszprémi Főegyházmegye és a Veszprémi Görögkatolikus Egyházközség, valamint a várpalotai görög katolikus szórvány közösség vendége november 23-án és 24-én.
A főpásztor első nap találkozott a várpalotai görögkatolikus szórvány közösséggel, s a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége várpalotai szervezetének meghívására előadást tartott a Thury-vár dísztermében, majd másnap délelőtt a veszprémi görögkatolikusok közösségében Szent Liturgiát mutatott be a Feltámadt Üdvözítő templomában. Mindkét esemény a Hit éve lezárásának jegyében szerveződött.
A püspök atya várpalotai előadásában, melyet Janka Ferenc veszprémi görögkatolikus parókus vezetett be – bemutatván a vendéget – a hit szerepéről szólott az egyes ember és a szűkebb és tágabb közösség szemszögéből, illetve a hit kialakulásáról, fejlődéséről, növekedéséről elmélkedett az emberi élet kezdetétől az örökélet kapujáig. Jézus Krisztusnak a mustármagról mondott példázatait idézte annak szemléltetésére, hogy bár a hit kezdetben kicsi, de ha gondozzuk, ápoljuk – mint az apró növényt –, növekedni tud és óriás dolgokra lesz képes. Nyomon kísérte a hit magjának jelképes „elültetését”, majd gondozását a gyermek fogantatásától, a gyermekkortól a felnőtté növekedésen át egész életünkben. A hit mustármagja a családban ereszt gyökeret, ahonnan az emberi élet is indul, mutatott rá. Téves az a felfogás, amit ma sokan hirdetnek, hogy majd 18 éves korában eldöntheti a fiatal, hinni akar-e vagy sem, s ezért ne erőltessük rá a mi világnézetünket. A „mustármag elültetésének” valójában a magzat fogantatásának pillanatától kellene kezdődnie, vagy még korábban, a fiatal házaspár első közös imádságainál. A gyermek már magzati létében, születése előtt is érzékelheti ugyanis azt a légkört, amikor szülei imádkoznak fölötte, érte. Majd a gyermek templomba vezetésének, imádkozni tanításának útjáról, módjáról szólott a püspök atya, kiemelve a család példamutató szerepét ebben: Ahogy a gyermek a családba csecsemőkorától belenő, ugyanúgy kell belenőnie az Egyházba is. A szülők magatartásán keresztül érzi meg a gyermek, hogy milyen az Isten, mondta. Végül arról is szólt, hogy a Szentírást is már korán meg kell ismertetnünk a gyermekkel, s később annak olvasásával is meg lehet barátkoztatni. A nevelés mindig növelés, s a hitben növekedés nem áll meg 18 éves korban. A fizikai növekedés hamarabb leáll, a szellemi növekedés később, de a lelki növekedés sosem szűnik meg. A hit átjárja egész lényünket, és minden cselekedetünkben jelenvaló lesz, ha gondozzuk, s hitünk által, Isten kegyelmével sokkal többre lehetünk képesek minden élethelyzetben.
A veszprémi Szent Liturgia kezdetén a püspök megáldotta a szertartás utáni szeretetvendégségre sütött kalácsot, kenyeret, a felajánlott bort és az olajkenet kiosztásához előkészített olajat.
Szentbeszédében kiemelte: Nem azért zárjuk le a hit évét, hogy azután ne törődjünk a hitünkkel. A lezárással éppen arra kapunk buzdítást, hogy emlékezzünk e szent év lelki üzeneteire, kegyelmeire, s életté váljék bennünk, mindennapjainkban is. Az emlékezés ugyanis a keresztény szemléletben nemcsak valamiféle múltnak a felidézése, hanem olyan erő, amely alakít is minket folyamatosan. Majd utalt a görögkatolikus naptár szerinti aktuális ünnepre, az Istenszülő templomba vezetésének eseményére. Ha nem keresztény szemlélettel emlékeznénk erre, akkor csak egy kétezer évvel ezelőtti történetként élne bennünk: egy pici három éves leánykát fölvittek a templomba, hogy aztán ott nevelkedjék, s majd később ő legyen Jézus Krisztusnak, az élő Isten Fiának az édesanyja. De mi tudjuk, hogy mindennek súlyos és fontos hatása volt és van az emberiség történelmére, s keresztény hitünk részévé vált, sőt ez az esemény jelenvaló ma is, a mi életünkben is. Az Istenszülő bevezetése ma is történik, az Istenszülővel együtt mi is belépünk a templomba, és mi is nevelkedünk, növekedünk hitünkben vele együtt. Ugyanez mondható el a közelgő Karácsonyról is. Karácsony ünnepe sem csupán egy régmúlt esemény, amelyre visszaemlékezünk. Akkor tudjuk igazán ünnepelni a Karácsonyt is, ha jelenvaló lesz az életünkben, ha bennünk is megszületik Krisztus. Ünnepeink az örök jelen pillanatát idézik fel, s be tudnak kapcsolni minket Isten örök jelenvalóságába.
A szertartást a közösség lelkipásztorának, Janka Ferenc parókusnak a püspök szolgálatáért mondott köszönetnyilvánítása, miroválás (olajkenet), antidór-osztás (a megáldott kenyérdarabkák szétosztása) és szeretetvendégség zárta.
Toldi Éva
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum